Vígasztalj, de ne dramatizálj!

Akárhány éves legyen is a gyermek, minden életkorban fontos szülői feladat a vígasztalás, vagyis a túlzott stressz oldása. Az anya és apa egyfajta pufferszerepet tölt be a külvilág és a csemete között, emellett időről időre, a gyermek életkorának megfelelően felmerülnek olyan természetes félelmek, kudarcok, amely feloldásában szintén a szülő segíthet legtöbbet.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. november 13. Gyarmati Orsolya

Akárhány éves legyen is a gyermek, minden életkorban fontos szülői feladat a vígasztalás, vagyis a túlzott stressz oldása. Az anya és apa egyfajta pufferszerepet tölt be a külvilág és a csemete között, emellett időről időre, a gyermek életkorának megfelelően felmerülnek olyan természetes félelmek, kudarcok, amely feloldásában szintén a szülő segíthet legtöbbet.


A pszichológus a héten arról ír, hogy a gyereket nem kell (és nem is lehet) minden bánattól megóvni, inkább arra kell törekednünk, hogy felkészítsük arra, hogy képes legyen kezelni a nehéz helyzeteket is. Hogyan vígasztaljunk “jól”?

Elméletben mindenki tudja, csak a hétköznapokban felejtik el gyakran: a gyereket nem lehet (nem is kell) minden szenvedéstől megóvni. Ahogy Babits írja a Zsoltár férfihangra című versében: „császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, amit meg kellett kapnod”. Ez a pszichológia nyelvén: ahhoz, hogy valaki empatikus, integrált személyiséggé váljon, ismernie kell a szenvedést is. Fordítva sajnos nem igaz, hogy aki sokat szenved, mindenképp együtt érzővé, egészséges személyiséggé válna. Nem mindegy, mi a szomorúság oka, mikor és milyen erős személyiséget ér, és milyen segítséget kap valaki a feldolgozásához.

Kutatók sokat vizsgálták, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz az esemény egyeseket összetör, míg mások erősebbé válnak az átmeneti felépülés után? Bizonyára számos körülmény összejátszásán múlik, de biztosnak látszik, hogy aki kiszámíthatónak és befolyásolhatónak éli meg a világot, és azt érzi, vannak az életnek számára fontos területei, amelyekért érdemes tenni, jobban kezeli a súlyos sorscsapásokat is. A hétköznapi nyelvhasználat számára kissé idegenül hangzó „koherenciaérzék” kifejezéssel illetik ezt a fenti – kiszámíthatóság, befolyásolhatóság, fontos és motiváló területek – hármast. Tehát, akinek jó a koherenciaérzéke, az ellenállóbb a nehézségekkel szemben.