Vigyázz, kész, vissza a munkába!
Rengeteg szerepben kell megfelelnünk. Mindannyiunknak. Anyaként, apaként, feleségként, férjként, szüleink felé „örök gyermekként”. A sor könnyen tovább folytatható. Ha összeszámolom a munkahelyi kapcsolatok típusait is, akkor végképp számtalan szerepet kell tudnunk magunkban összeegyeztetni. Ez jó esetben sikerül, és megpróbáljuk a különböző szerepekben töltött időt egyenletesen elosztani, észrevétlenül váltani egyikből a másikba.
A legnagyobb nehézséget talán mégsem a fentiek jelentik, hanem az, amikor a jól megszokott életünkben egyszerre ismét egy-egy újabb szerepet kell betöltenünk: amikor anyává válunk, majd később, mikor a babával otthon töltött évek után szeretnénk visszatérni a munkába.
Ez újból egy hatalmas kihívás, melyet általában több hónap vívódás előz meg, és a választási lehetőségek mérlegelése komoly ellentétekhez is vezethet a családon belül. A családtól, a szűkebb környezettől és munkahelyi szokásoktól függően nagy nyomás nehezedik ránk, nőkre ilyenkor. Lehetnek olyanok a körülmények, amelyek nem sok lehetőséget adnak a szabad döntésre, mégis célszerű az alábbi lépésekben gondolkodni. A tudatos ráhangolódás, az új szerepre való felkészülés jelentősen befolyásolja, hogy hogyan érezzük magunkat utána ebben.
- Mérjük fel saját szükségleteinket!
Gondoljuk végig korábbi elképzeléseinket, hogy mennyi ideig terveztünk otthon lenni a babával, és ehhez képest, hogyan érezzük magunkat az 1-2-3 éves otthonlét után. Ebben az állapotban tegyünk félre még minden mást, a gyermekünk életkorát, hogy mit „kell” illetve „kellene”. Kerüljünk tisztába azzal, hogy mit szeretnénk mi magunk. Mi hiányzik, mit tudunk másképp pótolni (társaság, szellemi „felfrissülés”), miből van túl sok, vagy túl kevés és mit szeretnénk helyette vagy mellette. Ismerkedjünk meg pontosan a saját igényeinkkel anélkül, hogy bármelyik gondolatunk kapcsán bűntudatot éreznénk, vagy arra gondolnánk, hogy mit szól hozzá majd a családból bárki is. Ha feltérképezzük magunkban, hogy mit is szeretnénk, mi számunkra a legközelebb álló lehetőség, akkor várhatóan olyan döntés fog születni, amely mellett ki tudunk állni és a környezetünk is támogatni fogja ezt. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek szintén megérzik ezt és könnyebb elfogadniuk az új helyzetet, ha érzik a belső összhangot.
- Mérjük fel a család szükségleteit!
Ebben a folyamatban már minden benne van, ami a családunkat érinti: mekkora a gyerekünk, milyen intézmény van, ahol biztonságban tudjuk őt, ameddig mi dolgozunk. Milyen típusú a kicsi? Csak velünk töltött időt hónapokon át és nehezen viseli az idegeneket, vagy eleve nagy társasághoz szokott? Milyen anyagi körülmények között élünk, meddig fenntartható ez, miről mondunk le és mennyire lenne sürgős, hogy még egy kereset legyen a családban.
A cikk még nem ért véget. Olvass tovább az Imamin!
