Waldorf módszer: a gyereknek az a fontos, hogy felnőttként szabadon tudjon döntéseket hozni!

Családháló: A Csillagösvény Waldorf iskola egyike Magyarország legrégebbi Waldorf iskolájának, 1991-ben indult az első tanév. Mi a tapasztalat az emberek mennyire vannak tisztába azzal, hogy Waldorf – pedagógia.

Kristóf Emőke: Érdekes kérdés, mert a tapasztalat az, hogy nagyon sokan érdeklődnek az iskola iránt, és sokan jelentkeznek, abban nem vagyok biztos, hogy e mögött a Waldorf pedagógia mögötti tudás áll, úgy tűnik inkább nekem, hogy egy alternatív iskolát keresnek a szülők. Ebből egy maroknyi ember tudja, hogy mi is pontosan a Waldorf.

CSH: Milyen oktatási rendszeren alapul a Waldorf módszer? Miben különbözik a többitől?

KE: Nagyon sok külső tényezőben különbözik, amit el is tudunk mesélni. E mögött alapvetően más világkép, más emberkép áll. Másként tekintünk a gyerekekre, mint a mai hagyományos természettudományos felfogás. Amik a látható dolgok, amiben más egy-egy gyermeknek ez a rendszer: apoláris rendszerben oktatunk, ami azt jelenti, hogy a közismereti tárgyak, matematika, magyar, történelem, földrajz, ezeket nem egy-egy szakórában vannak kétszer 45 percben egy héten, hanem blokkokban. Három hétig minden reggel úgynevezett főoktatás keretében mondjuk 8.15-től 10 óráig az osztályok ugyanazt a tantárgyat tanulják. Aztán három hét után váltanak. Utána jön a következő tantárgy. ezek után a másfél órás szakaszok után vannak a szakórák, főleg művészeti tárgyak vannak, mozgásos tárgyak, nyelv, ezek már 45 perces órákban vannak.

Vannak ezeken kívül speciális tárgyaink, amik nincsenek máshol: fafaragás, kézimunka, kertművelés, eurythmiánk van, ami egy mozgásforma. Az évkör ünnepeihez igazodik az egész évünk felépítése. Az órák felépítése is más: sok benne a ritmikus, mozgásos rész és kevesebb a pusztán intellektuális átadás. Ez egy nagyon fontos jellemző. Úgy is szoktuk hívni, hogy a fej, a kéz, a szív iskolája. Nem pusztán a gondolkodásra figyelünk a gyerekeknél, merthogy fontos náluk, hogy ebben az életkorban figyeljünk az érzésekre, akaratra és lelki nevelésre is.

CSH: Már 25 éve működik ez az iskola. Miért keresik a szülők Önöket, mi a tapasztalat?

KE: Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy egyre tudatosabb szülők és családok keresik meg a Waldorf pedagógiát, akik már valamennyire tájékozottak. E mellett a típus mellett megjelentek azok a szülők is, akik egy másik fajta rendszert szeretnének a gyereküknek, és nem az állami oktatást.

CSH: A Waldorf pedagógia egy nagyon gyermekközpontú pedagógia. Számtalan háttéranyagot láttam, és kicsit az az érzésem, hogy sokan valamiféle gyógypedagógiára asszociálnak, ha meghallják a Waldorf szót.

KE: A gyógypedagógiához alapvetően nincs köze. Van olyan tanár is nálunk, aki fejlesztő tanár, és azokkal a gyerekekkel foglalkozik, akiknek speciális igényük van erre, de ez minden iskolában van.

Nálunk egy osztály ugyanúgy néz ki, mint egy hagyományos iskolában. 25-30 fő körüli az osztálylétszám, és teljesen átlagos képességűek a gyerekek, pont, mint egy hagyományos iskolában. De minden kisgyerek mást hoz magával, és ez a gyermekközpontúság itt jelenik meg, hogy nem szeretnénk kialakítani egy olyan hierarchiát egy osztályon belül soha, hogy te matekból jó vagy és te vagy a vezető az osztályban, mert mindenkinek van valami, amit kibontakoztathat az élete során. Inkább ebben szeretnénk támogatni a gyerekeket, hogy ezt megtalálják. És ahhoz viszont, hogy megtalálják, itt van egy félreértés, amit jó, ha tisztázunk a Waldorf pedagógiával kapcsolatban, hogy a szabadságot szokták mondani a gyermekközpontúsággal karöltve, hogy azért jó a gyereknek, mert itt szabad az iskolában. Erről szó sincs, tehát nem arról beszélünk, hogy a gyereknek mindent szabad, nem a szabadosság fontos a kisgyermekeknek, hanem ha felnőttek lesznek, szabadon tudjanak döntéseket hozni. Ehhez viszont nagyon határozott keretek kellenek és egy biztonságos lét ott az iskolában.

Szerintem az a kép, ahogy a gyermekekre tekintünk, amikor azt látjuk, hogy bizonyos életkorban erre van szükségük, egy évvel később arra, és a tantárgyaink tartalma is ehhez igazodik, nem próbálunk rájuk erőltetni tantárgyat, ami egy hét évesnek még nem való.

Majd tíz éves korában fog azzal találkozni. Ez erősíti őket ahhoz, hogy szabad emberré tudjanak válni. Ez a gyermekközpontúság, hogy így figyelünk a gyerekekre.

CSH: A szülők milyen módon kapcsolódnak, kapcsolódhatnak bele az iskola életébe?

KE: Nagyon sok oldalról kapcsolódhatnak. A szülői közösség egy nagyon fontos része a Waldorf iskolának. A tanári, a gyerek és a szülői közösség hármasa alkot egy egységet. Első osztályban a szülők segítenek összeállítani a termet, az eszközöket elkészíteni, párnát varrni, szekrényt építeni stb.

Ez is nagyon fontos, hogy már óvodától kezdve természetes anyagok kerüljenek a gyermek közelébe.

Aki tudja munkájával, más pedig anyagi hozzájárulással segíti. A másik az ünnepek körüli teendők. Ekkor is nagyon számítunk a szülőkre.

CSH: Szorosabb Ön szerint egy-egy szülő-pedagógus kapcsolat, mint egy hagyományos iskolában?

KE: Igen, szoros, de elvárásaink is vannak a szülők felé. Minden hónapban tartunk egy közös estet, és a szülők ezt vállalják, amikor beiratkoznak, hogy ezen mindig rendszeresen részt vesznek, és sokszor vannak személyes beszélgetések az osztály tanítójával. Így nagyon szoros kapcsolat alakul ki.

CSH: Miért fontosak ezek az estek?

KE: Az első két évben a közösségformálás az elsődleges cél. Ennek a menetét tudják követni és megbeszélni a szülők a pedagógusokkal. Fontos, hogy a szülők komoly elvárásokkal érkeznek az iskolába. Azt szeretnék, ha az iskola is azt folytatná, amit ők otthon megteremtenek a gyereknek. Pl.: nincs otthon számítógép, nincs a gyereknek telefonja, televíziója.

Ha a szülői ház és az iskola egy, közös úton jár, akkor látjuk, hogy igen, ezt megéri így csinálni. Nem könnyű a szülők részéről ez a vállalás.