“Zsákbamacska, hogy kiből lesz világklasszis balerina”
A Győri Nemzeti Színház próbatermében 8-14 éves kis balerinák készülnek első meghatározó színházi élményükre, a Diótörőre. Bár a a Diótörő az Arénákban című előadássorozat fontos lépés számukra, és már az is nagy szó, hogy idáig eljutottak, ők maguk is tudják, hogy közülük csak nagyon kevesen fognak prímabalerinaként a világ leghíresebb színpadain táncolni.
Velük, a szülőkkel, és a rendezővel, ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművésszel beszélgettünk a gyerektáncosok mindennapjairól, a balett zárt világáról, és arról, hogy a róluk szóló filmek és sztereotípiák mennyire fedik a valóságot. Elöljáróban csak annyit: nagyon is.
“Magabiztos, kitartó, határozott.”
“…és kecses” – sorolja a három, 12 és 13 éves balerina, miközben fél szemüket a Diótörő próbáján tartják. Szerintük ezek azok az alaptulajdonságok, amelyekkel egy jó balettosnak rendelkeznie kell. Rebeka, Petra, Hanna és Jázmin a Győri Táncművészeti iskola növendékei, mindannyian egészen kiskoruktól táncolnak, és mint általában az élsportoló gyerekek, ők is kicsit naivnak néznek, amikor azt kérdezem, hogy hétvégén azért ugye pihennek, ha már végigtáncolták az egész hetüket…
“Nem eshetek ki a gyakorlásból, ezért otthon általában mozdulatokat gyakorolok és erősítek. Ha mást nem, felüléseket csinálok és nyújtok” – mondja Törőcsik Hanna, akinek elegáns gesztusait látva az ember akaratlanul is kihúzza magát. A kislány 10 éves kora óta bentlakásos a győri iskolában, így már nem is annyira meglepő ez a kicsit koravén hozzáállás.
Akaratlanul is eszembe jutnak róluk azok a filmek, amelyek a balettművészek világának szenvedésekkel teli oldalát mutatják be: gondoljunk csak a Fekete hattyúra (Black Swan), vagy a téma egyik legfrissebb feldolgozására, a Kegyetlen tánc című sorozatra. Ezek a filmek a csillogás és a tütüszoknyák világa mellett az azok mögötti életre, vagyis a táncosok közötti kemény konkurenciaharcra, a fizikai túlterheltségre, az önsanyargatásra, és a balerinákkal gyakran kapcsolatba hozott evészavarokra is koncentrálnak. A Kegyetlen tánc például óriási sikert aratott, de azért kapott jócskán negatív kritikát is, több táncművész például azt nyilatkozta a refinery29.com-nak, hogy a film eltúlzott ábrázolása egy valóban extrémen nehéz művészeti ágnak. Szerintük a balettnek megvan ugyan a sötét oldala is, hiszen rengeteg lemondással jár, nagy adag önbizalom és erő kell hozzá, de ezzel együtt rengeteg szépséget is rejt, ez azonban nem jelenik meg az említett sorozatban. Ezzel szemben a főszereplő, Sarah Hay azt nyilatkozta egy interjújában, hogy a film lehetőséget adott arra, eljátssza és a nyilvánosságnak megmutassa azokat a belső félelmeit, bizonytalanságait, amiket táncosként valóban megtapasztalt.
