Családi kirándulás, ami a legkisebbekkel is elérhető: Rózsika-forrás

Sosem felejtem el a pillanatot, mikor másfél éves kislányunkkal boldogan nekiindultunk a Kőszegi hegység egyik túraútvonalának. Naívak voltunk, belátom, de arra, ami történt azóta sincsen magyarázat: akkor még egyszem gyermekünk körülbelül tíz méter megtétele után sírva követelte, hogy forduljunk vissza. Azóta sem történt ilyen, bár kezdő szülőkként természetesen rosszul időzítettünk mindent: etetést, altatást, programot, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vette el a kedvünket jó hosszú időre a hasonló kalandoktól, pláne, azután, hogy a hugicával gazdagodott a család. Néha-néha azért becsülettel nekiindulunk, és mindig nagyon örülünk, ha sikerül egy olyan túraútvonalra találnunk, amelyet nem csupán mi, de gyermekeink is élvezettel járnak végig. Azóta már nincs ellenállás, sőt, egyre nagyobb lelkesedéssel vetik bele magukat az erdei sétákba. Így történt nemrég a solymári Rózsika-forrásnál is.

Az útvonal

S hogy hol helyezkedik el ez a rózsás nevű túra-célpont? Budapest határában, Solymár déli részénél terül el a Budai-hegység apró kis ékszerdobozaként a Jegenye-völgy, melyben tavasztól őszig vidáman csordogál a Paprikás-patak. A völgy északnyugati partoldalán, rövid séta után elérhető a patakba ömlő Rózsika-forrás, amely sajnos nem iható, ám mégis kedves színfolt az egyébként is vadregényes erdő rengetegében. A kifolyást egy korsós lányt ábrázoló dombormű díszíti, bárki megtekintheti a hozzá vezető rozoga fahídon átjutva.Kicsit ugyan izgultunk, mikor harmadmagunkkal keltünk át a rengő fahídon, de jelentem, még mindig ott áll és várja a látogatókat. A forrástól rövidebb sétával érhető el egy kedves kis rét, ahol boldogan szaladgálnak, mászókáznak a gyermekek – játszótér híján a patak felett átívelő fákon, hidakon.

Két irányból is megközelíthetjük a forrást: a solymári vár felől vagy a solymári Kökörcsin utcai buszmegállóból is indulhatunk. Mi egyelőre csak egy rövidebb túrára vállalkoztunk, ez éppen elégnek bizonyult 2, 3, 4 és 5 éves gyermekeink számára. A várral még adósok maradtunk önmagunknak és a kicsiknek is, de vállalkozó kedvűek az egész távot végigjárhatják. Azonban már a forrásig megtett út is pihentető a városi forgatagban és munkában megfáradt felnőtt szem számára.

[shortcodefblock title=”Rózsika-forrás” igazitas=”left” szelesseg=”40″] A jelenleginél egykor bővebb vizű forrást az Újpesti Természetbarátok Turista Egyesülete foglaltatta először, 1918-ban nevét is ők adták: egy, a szegényebb gyerekeket gyakran idekirándultató munkásnő után Rózsi-forrásnak nevezték, s sok munkásturista-találkozót tartottak itt. A környéket 1965-ben rendezte a területileg illetékes erdészet. Jelenlegi kinézetét 2002 őszén nyerte el a forrás és környezete. Ekkor készült és került helyére a forráskifolyás fölött látható, korsós lányt ábrázoló dombormű, mely Rumán Sándor helyi szobrászművész alkotása. A forrás vize sajnálatos módon, a vízgyűjtő területének kólibaktérium-szennyezettsége miatt már az 1980-as évek óta nem minősül ivóvíznek, erre kis kőtábla is figyelmezteti az erre járókat a kifolyás mellett. [/shortcodefblock]

A solymári túra a gyermekeknél is garantált siker: a hangulatos fahidak, vízesés, elhagyott dolomitbányák és illatos virágok között bóklászó kicsik el is felejtik, hogy milyen fürgén rója lábuk a távot. A Paprikás patak megnyugtató csordogálása valójában minden korosztály számára hívogató, s nem elhanyagolható a tudat, hogy bármikor elérhető közelségben van a lakott terület, ha csemeténk mégis nyűgösködni kezdene. Az erdei rohangászás végre a szülő számára sem (annyira) félelmetes, bár a tehetségesebb lurkók nyilván le tudnak csúszni domboldalról, fahidakról, vagy a dolomitbánya lankáiról is.

Jó tudni

Érdemes a városi hőmérsékletnél kissé melegebb ruhával készülni, a völgyben ugyanis kellemesen hűvös a levegő, s nem árt némi elemózsiát, feltöltött kulacsokat sem csomagolni az útra, mert a közelben csupán egy benzinkút található, ha megéheznénk. Annál is inkább, mert a helyszín nagyon népszerű a kirándulók körében, s a felkészültebbek bizony harapnivalóval érkeznek. Aki jobban szeret magányosan bandukolni, lehet, hogy csalódni fog, bár nem olyan nagy a népsűrűség, mint például jó időben a Normafánál. A gyalogutat előszeretettel használják a kutyasétáltatók is.

Tegyünk próbát, ha egy könnyed, hétvégi sétára vágyunk távol a nagyváros forgatagától, de nem szeretnénk órákat utazni célunk elérése érdekében! Kismotorral, babakocsival is bátran neki lehet indulni, s ezzel a rövid úttal megszerettetni gyermekeinkkel a természetjárást. Mi legalábbis fellelkesültünk és erre utazunk.