Amikor a legszigorúbb edző te magad leszel

Szülés után, szobatornával fogyni úgy, hogy még élvezed is? Nem lehetetlen!

fogyás
2019. augusztus 15. Czefernek Léna

Azon kevésbé szerencsések közé tartozom, akiket a terhességei alatt nem került el a diabétesz, azaz időre kellett előre meghatározott mennyiségeket ennem, ráadásul előre meghatározott adagokban, és nem is mindig olyan menüt, ami kifejezetten ínycsiklandó volt számomra. Az első várandósságom alatt összesen négy kilót híztam, míg másodszorra 5-öt, ott konkrétan vékonyabban mentem haza a kórházból, mint amekkora a terhesség előtt voltam, szóval remekül fogyasztott ez az étrend.

A diétával együtt a mozgás is orvosi javaslat volt, amit első terhességem alatt kiválóan tudtam kivitelezni: lelkesen jártam az egyik legismertebb budapesti edző kismama-tornájára, ám a baba-mama torna már kifogott rajtam. Inkább egy közeli pilates-studióban töltöttem kevéske én-időmet, egyedül, gyerek nélkül. Ám a következő várandósság teljesen más koreográfia mentén zajlott: összesen egyetlen-egyszer jutottam el kedvenc kismamatornámra, s ez a tendencia csak folytatódott, miután második kislányom is megszületett. Egyszerűen nem bírtam a két kicsi mellett időt szakítani a mozgásra. Aztán eljött egy pont, amikor már muszáj volt megoldást találni, ekkor kerestem bébiszittert két örökmozgó kislányom mellé, s heti egyszer elszöktem újra pilates-edzésekre.

Ám mindez már kevésnek bizonyult arra, hogy a terhességi diabéteszek miatti diéta-felszabadulás, diéta-felszabadulás ingadozását ellensúlyozni tudja, s kezdett kialakulni egy jó kis glükóz-intolerancia, ami a kettes számú diabétesz előszobája. Éreztem, hogy ennek most a fele sem tréfa.

Az orvosom diétát és mozgást javasolt, amit sokáig kivitelezhetetlennek éreztem. Ekkoriban már plusz 16 kilóval éltem, ami mozgásszervi következményei mellett az önértékelésemnek sem tett kifejezetten jót, ugyanakkor költöztünk, lakást felújítottunk, újra dolgozni kezdtem. Nem lett több időm. Ekkor botlottam bele egy anyukás fórumon a Gyerünk, anyukám! programjaiba.

Igazság szerint már korábban is szembejött velem az ajánló, de addig elképzelhetetlennek tartottam, hogy otthon egyedül, ne adj’ Isten a gyerekekkel a nyakamba csimpaszkodva bármilyen érdemleges mozgást is el lehet végezni, de akkor a kétségbeesés és a lehetőség egyszerre erősödött fel bennem, így hirtelen felindulásból belevágtam egy programba, ami teljesen magába szippantott.

Hirtelen egy lelkes anyukaközösség tagja lettem, akik mind-mind ugyanazzal a változásra vágyó attitűddel fogtak bele az otthoni torna jellemet próbáló feladatába. Az online edzések fantasztikus edzői pedig minden alkalommal elég löketet adtak ahhoz, hogy saját korlátainkat túllépve ugorjuk meg a következő lépcsőfokot, s lihegve, sokszor meghalva formálódjunk hétről hétre.

Az én mérlegem egyértelműen pozitív: 16 kilótól szabadultam meg az edzések és az újrakezdett diéta segítségével, de amit számokban nem lehet mérni az talán a legfontosabb: visszatért a mozgás iránti igényem és megszűntek a szülés után szinte állandósult mozgásszervi problémáim. Mindebben pedig az segített a leginkább, hogy én alakítottam, mikor fér bele a mozgás a napirendembe, nem kellett edzőhöz, edzőtárshoz alkalmazkodva átrendezni az amúgy is túlzsúfolt életemet.

Egyszóval kedves anyukák, higgyétek el, nincs veszve semmi, ha a szülés után nem találjátok a formátokat: mindenki ösztönözhető és megmozdítható, csak meg kell találni hozzá a megfelelő edzésformát! Időt sem lehetetlen szakítani rá, még ha sokszor úgy is tűnhet!

A Gyerünk, anyukám! például számtalan edzést kínál a táncos programoktól elkezdve a szülés utáni regenerálón keresztül a terhestornáig, de a gátizom és a szétnyílt hasizom edzésére is van lehetőség. Természetesen nem ők az egyetlenek a hazai piacon ezen a területen, de nekem az ő edzőik váltak be és hozták el a várva-várt eredményeket, így én őket tudom a legmelegebb szívvel ajánlani. Mert mozogni soha sem késő elkezdeni, még otthonról, totyogó mellől sem!