Csapatjáték szerelemmel – interjú a házasság hete arcaival

Semsei Rudolf nevéhez számos szakmai díj, elismerés köthető, vendéglátósként kiemelkedő szinten kényezteti el az éttermeibe betérőket. Eszter mint feleség teljes vállszélességgel menedzseli a családi életet, különösen jó érzékkel alakítja a munka és a hivatás közös táncát. Az idei év házasság hetének arcai, nagykövetei őszintén megosztották gondolataikat, melyek szerint élik a mindennapokat Istennel egy hajóban evezve, hol vadvízi terepen, hol csendes, romantikus tájakon.

A házasság hete idei arcai miért ezt a mottót választották? 

Rudolf:

Csapatjáték szerelemmel

– ez az, ami a legjobban tükrözi, amit gondolunk a házasságról, családról, gyermeknevelésről, az életről.

Amikor a házasság hete szervezőivel beszélgettünk, azt a példát hoztuk fel, hogy még a gyerekek érkezése előtt rengeteget vízitúráztunk. Ez tipikusan kihívásokkal teli, izgalmas dolog. A kenuzásnál mindig elmondja a túravezető, hogy mik a teendők, mire kell odafigyelni veszély esetén. Jegyes felkészítőben is részt veszünk, ezért számos esetben látjuk, hogy a párok csak az esküvőre készülnek és nem a házasságra, ami sok esetben egy vízitúrához hasonlítható. Ha belegondolunk, ez nagyon elszomorító dolog. Hiszen a házasság nagy életkihívás, amihez nem várnak el tőlünk semmilyen vizsgát, pedig sokkal, de sokkal nehezebb, mint autót vezetni vagy egy diplomát megszerezni.
Fontos, hogy ebben a kenuban (a házasságban) jó csapatként tudjunk dolgozni, így éljük meg az életen át tartó élményt. Itt megjegyzem, hogy ez csapatjáték és nem csapatmunka, mert a játék adja meg az egésznek a szenvedélyét, ami a szerelem.

Hadd legyen a házasságnak alapja, hogy minden szerelemben történik.

Mi szolgálhat fogódzóként a házasság borúsabb napjaiban?

Eszter: Kiváltképp fontos, hogy hosszútávon gondolkodjon az ember. Aki és ami mellett döntöttünk, tűzön-vízen át ki kell állni és végigvinni. A házasság minden évszakában meg kell küzdeni, hogy ez így is legyen.

Rudolf: A házasság egy nagyon komoly elhatározás minden nehézségével együtt, amit csakis egy jó alapra lehet építeni. Tipikusan olyan ez, mint amikor az utakon látjuk, hogy jól néznek ki, amikor frissen átadják. De ha nincs jó alapja, akkor megérkeznek az első repedések, befurakodik a víz, és megfagyva, szétfeszítve hatalmas kátyúk keletkeznek. Ezért kell, hogy nagyon jó alapja legyen a kapcsolatunknak is, hogy nehogy idő előtt tönkremenjen a közös utunk. Fontos, hogy biztos döntést hozzanak a jegyesek, és a nehézségek idején is tudják, hogy az árnyék ellenére, amit a problémák jelentenek, az alap nem inog meg.

Kitartás kell az egészhez: állandóan hajtani azért, hogy a házasság egy életre szólóan szenvedélyes kapcsolat maradhasson. Mint a vitorlázórepülőnél, amivel állandóan keresni kell a felszálló légáramlatokat, nekünk is folyton fürkészni kell a lehetőségeket. Ha nagyon mélyen vagyunk, nem fogunk tudni visszatérni a fellegekbe. Mindkét félnek felelőssége van abban, hogy éljen a kapcsolat.

Sajnos az emberek hajlamosak elvi kérdéseket csinálni olyan dolgokból, amikből nem lenne szabad. Pécsi Rita mondta egyszer egy előadás  alkalmával, hogy olyan problémákkal, amik egy év múlva nem számítanak, nem kell foglalkozni, végképp el kell engedni. Eszterrel nagyon jó, hogy az apró dolgokon nem lovagolunk, hanem gyorsan kő-papír-olló játékhoz folyamodunk, és így döntjük el, hogy például melyikünk pelenkázzon, vagy akár egy kimenő este épp nekem tetsző akciófilmet vagy Eszternek tetsző romantikus vígjátékot nézzünk meg egy moziban. Legtöbbször mindegy a végeredmény, csak egyet mosolygunk, és megoldódnak ezek a kérdések.

A jegyeseknek is egy kis követ szoktunk emlékbe adni, hogy ha mást nem, de az ilyen kevésbé lényeges helyzeteket ők is kő-papír-ollózzák ki, és oldják meg könnyedén.

Mivel több a házasság egy élettársi kapcsolatnál?

Rudolf: Ez nem egy érdekszövetség, nem egy vállalkozás. Ehhez tényleg kell, hogy az érzelem tartsa össze a két embert, mert ettől lesz egy életre szóló boldog közösség. Nemrég egy barátommal beszélgettem, aki már régről együtt élt a párjával, de csak mostanában házasodtak össze. Ő mondta, csak most döbbent rá, hogy immáron családdá is váltak a párjával.

Eszter: A csapatjáték valahogy mindenhova beitta magát, ahogy Rudi cégébe, úgy a gyerekek világába is. Egy csapat van nagyon régóta a cégen belül, kettőnk között is jól működik a csapatszellem, a gyerekek négyen, illetve a teljes család is csapattá kovácsolódott. Minden fronton lehet alkalmazni a csapattal járó összetartást, és ebből sokkal jobb dolgok sülnek ki, mintha önállóan cselekszik az ember. A házasságban mi ketten és a Jóisten alkotunk egy csapatot. Ez együtt kerek.

A cikk itt folytatódik.