Túlvásárlás, avagy hány nadrágra van szüksége a gyereknek?!

Számtalan stílusban vásárolunk. Megfigyeltem a közösségi oldalakon, hogy az anyukák milyen rekord sebességgel képesek egy-egy kinézett ruhadarabra irgalmatlan magas liciteket tenni. Gondolkodás nélkül. Ez indította a gondolatmenetet: vajon mennyire gondoljuk át, hogy mikor, mire és mennyi pénzért van szükségünk?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
felesleg
2016. november 18. Vajda Boglárka

Amikor a gyerekeim még kisebbek voltak, én is többször beleestem a csapbába. Jaj, csak ezt a kis rugdalózót, jaj, ezt a cuki szoknyát, még csak egy kis cipőt veszem meg, mást nem. Hiszen majdnem ingyen van! Használt! Kedves szülőtárasaim Sok kicsi sokra megy. Tanította még nagymamám, és valóban! Ha összeszámolnám, hogy apránként mennyit költöttem kis gyerekkortól ruhákra és egyéb kiegészítőkre, azt hiszem, sokkot kapnék.

2

 Az internetes vásárlás népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy év végére az online vásárlók száma meghaladja a 2,3 millió főt.

Vajon hányan vannak olyanok, akik tudatosan, minden elfogultság nélkül osztják be havonta a gyerekekre szánt pénzt? Mennyi szemétnek minősülő tárgyat halmozunk fel az évek során, és mennyire tudnánk ezt lekorlátozni?

Egy kicsit abban látom a problémát, hogy az internet adta tág lehetőségek miatt határtalanok lettünk. Nincs meg a kontroll, ez is megtetszik, az is. Aztán sokszor beleesem abba a hibába, hogy olyat veszek meg végül, ami nem is kell, olyan nagyon, nem is fontos. És akkor elhatározom, hogy ilyen soha többet nem fordulhat elő velem még egyszer. Egészen két hétig.  Akkor újraindul.

1