Bolba Éva: „A lányok a zenébe nőnek bele: átfonja az életünket”

Családháló: Szerinted a gyerekeknek „kell” zenét hallgatniuk ahhoz, hogy felnőtt korban megszeressék?

Bolba Éva: Kodály Zoltán szerint a zenei nevelés az anyaméhben elkezdődik. Ezzel nem is lehet vitatkozni. Inkább a tekintetben kell helyesen döntenünk, hogy mit, és mennyit hallgassunk. Úgy gondolom a klasszikus és jazz műfajok között vannak olyan alkotások, amelyek valók a legkisebbek számára. Mindkét terhességem alatt szinte az utolsó pillanatig koncerteztem. Boldog voltam, hogy minőségi muzsikát hallgatnak a kicsik, és végig azon morfondíroztam, hogy amikor majd megszületnek, ezen az úton haladva próbáljuk majd terelni őket, hogy a zenei ízlésük minél kifinomultabb legyen.

CSH: Van olyan, hogy “igényes és igénytelen” zene?

BÉ:Minden műfajban találhatunk erre is, arra is példát. Egy igényesen megkomponált és eljátszott muzsika hátterében megalapozott tudásnak kell lennie. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy szakma, amelyet sok év tanulás és rengeteg gyakorlás előz meg. Ez kikerülhetetlen. Ez egy olyan kommunikációs csatorna, amely a hangokon keresztül az érzelmeinket képes közvetíteni. A tanulmányainkból merített zenei eszköztár hiányában azonban nem sokat lehet a közönség felé közvetíteni. Ezek az ismeretek elengedhetetlenek azok számára, akik az igényességre törekednek.

fotó: Ducsai Szabolcs

CSH. Mi a véleményed a zenei életben megtalálható gyerekzenékről?

BÉ: Azok az előadók, akik ebben a műfajban a legnagyobbak, mindig példa értékűek maradnak számomra. El sem tudnám képzelni, hogy létezhet gyermekkor Kaláka nélkül. Mostanában egyre többen készítenek gyermek műsorokat. Sok jó van köztük. Ezt mindenképpen szerencsésnek tartom.

CSH: Zenész családban nőttél fel. Valaha is kérdés volt, hogy a zene életed szerves része lesz?

BÉ: Nekem sosem tette fel senki a kérdést, hogy szeretnék-e zenével foglalkozni. Gyermekként az időm nagy részét színészek és zenészek társaságában töltöttem. Ez volt a természetes közeg. A szüleim elindítottak ezen az úton, és bennem fel sem merült, hogy ne a színpad legyen a második otthonom.

CSH: Már az anyaméhben fogékony a gyerek a ritmusra?

BÉ: Ilyen pici korban szerintem még nem lehet külön választani a ritmust és a dallamot. Egy kellemes muzsika, ha jó hatással van a mamára, akkor a baba is jobban érzi magát tőle.

CSH: Hallgattál zenét a várandósság 9 hónapja alatt saját gyermekeiddel?

BÉ: A zene teljesen átfonja az életünket. Mindennap jelen van, így nem is kérdés, hogy hallgattunk e zenét a gyerekekkel. Az klasszikus, jazz és népzene az első pillanattól jelen volt az életükben. Bizonyosan szeretik, mivel manapság már ők rakják be ezeket a cd-ket.

fotó: Ducsai Szabolcs

CSH: Rajtuk, hogy látod, számított, hogy zenészek vagytok a Férjeddel?

BÉ: Számukra teljesen természetes, mint ahogyan nekem is az volt ebben a korban, hogy anyu és apu a színpadon muzsikál. Valószínű, hogy sokkal többet tapasztaltak meg erről a szakmáról, mint a velük egykorúak. Férjem, Bera Zsolt, Kossuth-díjas harsona művész és jómagam is úgy véljük nem fogunk ellenkezni, ha egyszer majd úgy döntenek, hogy muzsikus pályára lépnek. Nem lehet ezen csodálkozni.

CSH: Az lesz a gyerekből és gyerekben, amilyen közegben felnőnek?

BÉ: Nem feltétlenül. Nálunk a családban egy kivétellel mindenki művészi pályára lépett. Az öcsém, Bolba Péter azonban civil szakma mellett döntött. Nem azért, mert nem volt tehetsége – hiszen korábban megnyert egy zongoraversenyt – hanem mert pontosan átlátta ennek az életformának az árnyoldalait is.

CSH: Nálatok tudatosan zajlik a lányok zenei nevelése?

BÉ: Mivel a lányok még fiatalok, egyelőre csupán irányt szeretnénk mutatni nekik. A polcról bármit leemelhetnek és hallgathatnak, hiszen az általunk jónak, minőséginek ítélt muzsikákat fogják megtalálni. Sokszor beszélgetünk zenéről és hangszerekről. Megdöbbentő, hogy milyen finomságokra lesznek figyelmesek. A cél az, hogy szeressék a zenét, és ha majd hangszeren tanulnak, szeressék a hangszerüket annyira, hogy képesek legyenek gyakorolni, nap mint nap.

CSH: Volt olyan, hogy meghallottad mit hallgatnak és kikapcsoltad? Esetleg közölted, hogy ezt ne inkább?

BÉ: Eleinte én kapcsoltam ki a rádiót vagy televíziót, ha minősíthetetlen hamis hangokat hallottam, de most már a gyerekek maguk is észreveszik. Lenémítják a hangerőt és bosszankodva ecsetelik a hallottakat. Ilyenkor annyira büszke vagyok rájuk.

CSH: A zene terén befolyásolod az ízlésüket vagy szabadon hagyod őket?

BÉ: Szerintem fogni kell még a kezüket. A zenei ízlés kialakulása nagyban a szülő felelőssége. Nem kell mindenkinek muzsikust nevelni gyermekéből, de törekedni kell arra, hogy minél kifinomultabb legyen a fülük.

fotó: Ducsai Szabolcs

CSH: Neked is van egy együttesed. Mi volt az alapelv, amikor összejöttetek? Mesélj egy kicsit, mi a története a zenekarnak!

BÉ: A Bolba Éva és a JAZZterlánc Magyarországon újdonságnak számító jazz formáció. Zenekarunk tagjai nem csupán akadémiát végzett zenészek, de szülők és tanárok is. Ezért volt számunkra fontos, hogy egy fejlesztő, és mini hangszerbemutatóval egybekötött interaktív koncertet hozzunk létre azzal a hittel, hogy a jazz zene hallgatása óvodás és kisiskolás korban már igenis lehetséges, érthető és szerethető. Célunk tehát irányt mutatni az igényes zene felé, és megismertetni, megszerettetni a jazz műfajt egy igényes, nem pedig ” lebutított ” muzsikával, melynek szövegei gyermeknyelven, gyermeki szemmel közvetítik a dalok mondanivalóját.

CSH: Mi a tapasztalatod, szükség van erre az igényes gyerekzenére? Mennyire szeretik a szülők és mennyire a gyerekek?

BÉ: Az elmúlt évek ékes bizonyítékok arra, hogy ez szerethető, és nagy igény van rá, ezért haladunk tovább ezen az úton. Folyamatosan születnek újabb és újabb dalok, egyre több helyre hívnak minket koncertezni, mi pedig egyre jobban élvezzük.

fotó: Ducsai Szabolcs