Hogyan költöztessünk össze egy csecsemőt egy kétévessel?

A második (harmadik, negyedik, stb.) gyermek érkezése sok szülőt elgondolkodtat: szeretnék, ha a testvérek egy idő után jó hálótársakká válnának. De hogyan kivitelezhető, hogy a kisbaba ne ébressze föl a nagyobbacskákat?

Nem egy szülőt foglalkoztat a kérdés, hogyan is érdemes összeszoktatni az újszülött kistestvért a nagyobbal anélkül, hogy mondjuk egy két és fél éves viszonylagosan jól bejáratott napirendje felboruljon? A Circle of Moms (Anyukák köre) most néhány kipróbált trükköt, szabályt ismertet velünk, amelyek segítségével zökkenőmentesebbé tehetjük gyermekeink (és nem utólsó sorban önmagunk) számára az átállást.

1. Készítsük fel a nagyobbat!

Az első dolgunk, mielőtt a kisbabát a nagyobb szobájába tesszük, hogy előkészítjük, meleg fogadtatásban részesüljön. Ezért aztán nagyon fontos beszélnünk a tesóval, és egyszerűen elmagyarázni neki, mire számíthat, miben lehet a segítségünkre.

“Mi úgy készítettük fel a nagyobbat, hogy megkérdeztük tőle, nem lenne-e iszonyúan izgalmas, ha együtt aludhatna a kistesójával?” – mondja Viviene A., akinek 10 hónapos és három éves gyermeke osztozik sikeresen egy szobán a kicsi öt hónapos kora óta. Most már ott tartanak, hogy a nagyobb fiúcska reggel bejön szólni a mamának, ha testvérének valamire szüksége van. Az egyetlen gond, hogy a jókedélyű párocska reggeli rajcsúrozását eddig semmivel nem tudták megakadályozni.

A mellékelt ábra is mutatja, hogy a közös szoba összekovácsolja a testvéreket, de a mamák azért azt tanácsolják, hogy a nagyobbik felkészítését biztonsági okokból sem szabad elhanyagolni.

Ashley W. például a testvérek összeköltözése előtt elmagyarázta a nagyobbnak, hogy azért nem mászhat át a pici ágyába, mert akkor az bizony megsérülhet. “Ezt ő is megértette, és be is tartotta. De azért fontos volt elmondani.” Karla M. azt tartotta fontosnak, hogy nagyobbik lányát figyelmeztesse. nem veheti ki kishúgát az ágyból egyedül, és nem takargathatja be egyedül. Mivel a gyerekek óvodás korban már függetlenedésük korát élik, Karla mindezt ellenőrzi is egy baby monitor segítségével.

Genn M. szerint eleinte nem árt fél szemünket mindig a nagyon tartani. “Sok gyerek ugyanis súlyos féltékenységgel küzd az első időkben. Más gyerekek viszont megpróbálnak egyedül is gondot viselni a testvérükre, holott arra még alkalmatlanok.” Ezért Genn azt tanácsolja, figyeljük meg, hogyan viselkedik a nagy, mikor azt hiszi, senki nem látja őt. Így aztán megtudhatjuk, hogyan érez testvérkéje iránt. “Ha a tesók napközben jól elvannak egymással, akkor éjszakára is nyugodtan összeengedhetjük őket” – teszi hozzá.

2. Szoktassuk hozzá a babát az új ágyához

Ha meggyőződtünk róla, hogy óvodás gyermekünk kész befogadni szobájába a jövevényt, a kisbabát is előkészíthetjük a változásra. Például azzal, ha hozzászoktatjuk az új ágyacskájához – tanácsolja Alisha D. és Shannon G. Szerintük a legegyszerűbb, ha a babaágyat már jóval a születés előtt megvásároljuk, és az áthelyezés előtt is abban altatjuk a csöppséget. A másik megoldás, ha napközben az új ágyba fektetjük le a picit, hogy szokja a környezetet.

3. Minimalizáljuk a zavaró tényezőket

A legtöbb anyuka úgy véli, hogy a babát egészen addig nem tanácsos a testvér szobájába költöztetni (akármilyen jól el is van az új ágyában), ameddig nem alussza át az éjszakákat. Ha ennél korábban költöztetjük be őt a tesóhoz, az fokozhatja a testvérek közötti rivalizálást. Azt sem árt megfontolni, amit Erin L. tanácsol: szerinte ugyanis az éjszakai etetés szükségessége még kimondottan ellenérv az összeköltöztetéssel szemben. Ha ugyanis folyton bejárkálunk éjszaka a szobába, azzal a nagytesót is felébresztjük.

Ha azonban az anyuka nem szeretne várni egészen addig, amíg a kicsi átalussza az éjszakákat, akkor is gondoskodni kell róla, hogy jól hallja, ha a kicsi felébred és így mihamarabb be tudjon jutni a gyermekek szobájába. Heather S. például elmeséli, hogy az ő kisebb gyermeke még csak öt hónapos volt az összeköltözéskor, s bizony a kicsik nehezen szokták meg egymás “zajait”, s gyakran ébresztették fel a másikat. Szerinte ez kiküszöbölhető, ha az ember gyorsan oda tud érni a kicsihez, de ez persze függ a nagy alvási szokásaitól is.

Andrea H. azt tanácsolja, hogy a mélyebb alvót tegyük le először az ágyba, ezzel minimalizálhatjuk legjobban a zavaró tényezőket. Attól is függ, hogyan viselik el egymást a gyerekek, hogy ők maguk milyen hangosan alszanak. Andrea éppen ezért nem is költöztette össze a kicsiket egészen a nagy három éves és a kicsi 20 hónapos koráig. Alicia J. szerint sem érdemes a két gyereket egyszerre ágyba tenni. Ekkor ugyanis még egy egészen kicsi, öt hónapos baba esetében is megtörténhet, hogy ébren tartják, szórakoztatják egymást.

Abban azonban minden anyuka egyetértett, hogy ha egyszer sikerült az összeszoktatás, az együtt elvás erősítette a baba és a nagyobbacska testvér közötti köteléket. Számos anyuka számolt be arról, hogy sokszor, miután külön-külön lefektette a gyermekeket, a két testvért végül ugyanazon a hálóhelyen találta összebújva. Ganesa W. például avval büszkélkedhet, hogy lányai a kezdetektől együtt aludtak, s csak most, hogy 9 és 11 évesek, kaptak külön szobát. “Nagyon jó testvérek lettek, akik az idejük 75 százalékát a mai napig együtt töltik” – meséli a büszke anyuka.