Idegen nyelv óvodáskorban: mikor és hogyan?
Idegennyelv tanulása gyermekkorban? Nézzük, mit mondanak a szakemberek!
A „kell-e óvodás gyereknek idegen nyelvet tanulni?” kérdéskör legalább olyan remek alkalom a késhegyre menő vitára, mint az eldobható vagy textilpelenka, cumival vagy anélkül altatás témája: sok szülő már-már vallásos meggyőződéssel érvel az igen vagy a nem mellett.
Van, aki egyáltalán nem bízza a véletlenre, és a még járni sem tudó gyerekét is nyelvi foglalkozásokra hordja, és van, aki simán elhiszi, hogy majd az iskolában, érettségiig, tanterv szerint megtanulja a gyerek a nyelvet.
Lépjünk egy kicsit túl „a kisgyerekre úgy ragad az idegen nyelv, mint a kosz, hülye lennék nem kihasználni” és „az egyetlen, amire szüksége van, az a szabad játék” típusú érveken, és nézzük, mit mondanak a szakemberek.
Pszichológus: játsszon inkább!
A pszichológusok általában úgy vélekednek, hogy az óvodáskornak az önfeledt játékról kell szólnia, vagyis, ha valaki le akarja ültetni a gyerekeket, hogy mindenféle (idegen)nyelvi szabályokkal tömje meg a fejüket, hát az fájdalmas kudarc lesz mindenkinek. Ekkor alakul ki ugyanis az anyanyelvvel kapcsolatos szabályrendszer, amit teljesen értelmetlen más nyelv szabályaival megkeverni. A spontán nyelvi utánzás – mint leghatékonyabb nyelvtanulási módszer – pedig még az iskoláskor elején is megvan a gyerekekben, úgyhogy egyáltalán nem marad le semmiről, aki csak 7-8 évesen kezd idegen nyelvet tanulni.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű, ugyanis léteznek más, játékos módszerek is, amik viszont elég hatékonyak, és legalább ugyanilyen szórakoztatóak is. A tapasztalatok szerint, ha játékosan, a gyerekek tevékenységéhez illeszkedve (akár az óvodai nevelés alatt) veszik elő az idegen nyelvet, azzal már elég jó eredményeket lehet elérni.
Azért ne legyenek illúzióink, a gyerek az óvodai nyelvoktatás során, mondjuk, heti egy-két órában nem fog megtanulni egy nyelvet sem, de nem is ez a cél. Hanem az, hogy az idegen nyelv ne hangozzék „idegenül”. Egy példával szemléltetve az óvodai nyelvi foglalkozások nagyjából úgy viszonyulnak a szabatos nyelvoktatáshoz, mint a játékos vízhez szoktatás az úszásoktatáshoz: úszni ugyan nem tanulnak meg a gyerekek, de legalább nem is ijednek meg, ha víz éri a testüket.
Nyelvtanár: sosincs elég korán
A nyelvtanárok ezzel szemben általában úgy vélekednek, hogy a nyelvtanulást nem lehet elég korán elkezdeni. Ott van mindjárt a különböző anyanyelvű apától és anyától született gyerekek esete, akik magától értetődően sajátítják el mindkét nyelvet, sőt, ha a két szülő közös nyelve egy harmadik (mondjuk a magyar anya és holland apa egymással angolul beszél), akkor azt is.
Ugyanakkor azt ők is belátják, hogy heti egy-két óra ehhez nyilván nem elég, a két tannyelvű óvodák azonban már jó nyomon járnak: vagyis azok, amelyekben a nevelési idő legalább felében csak az idegen nyelven érintkeznek a gyerekekkel. Igaz, ez már nagyjából úgy hangzik, mintha fogadnánk egy francia nevelőnőt, és körülbelül annyiba is kerül.
