Kórházban vagy otthon? Hol lennél inkább? Egészséges vagy és választhatsz: hogyan döntesz?

A baba és az édesanya nem ugrik biztonsági háló nélküli gödörbe, ugyanis ott a védőnő és a gyerekorvos, akik nem hagyják magukra őket. Persze ehhez jól jönne még (jó) néhány állami finanszírozással mozgósítható szoptatási tanácsadó, netán perinatális szaktanácsadó, akik azokban az esetekben is segíthetnének, amikor nem szokványosan haladnak a dolgok. A háló nem tökéletes, de nem az a kórházban sem.

Amíg vannak olyan esetek, hogy a szoptatási nehézségekkel küzdő anyák átmennek a rostán, kezükben a tápszer recepttel – márpedig vannak bőven 3 napos bent tartózkodás után is –, addig igaza van mindenkinek, aki azt állítja, sok hiányosság van még, amin dolgozni kell. Csak abban nincs igaza, hogy ezek elkerüléséhez a kórházban eltöltött három napra van szükség.

A három nap kényelmetlen ágyakban alvás, a szobában és az egész osztályon éjjel is síró csecsemők, kimerült és nyűgös ismeretlen nők és babák, megszakított alvások, futó pihenések, a kötelező rutinok, például a babák állandó méregetése, a csoportos visító babák fürdetése, az orvosi vizitek… Mindez teljesen felesleges megpróbáltatás az újdonsült anya-baba páros számára.

Az első napok bizony nagyon fontosak, javíthatják a nem optimális előzmények hatásait, elindul a kötődés, anyának és babának egymásra kellene hangolódnia. Ezt a kórházban nehezítik a körülményeken kívül a többi anyától látott minták is. Például ha az egyik nagyon kimerült, de azt látja, mások rohannak a babáikért vagy másban ilyenek-olyanok; sajnos akkor kialakulhatnak a „mi a baj velem”, a „rossz anya vagyok” érzések, amik éveken át is elkísérhetik az édesanyát, állandó bűntudatot okozva. Vagy az egyiknek könnyen megy a szoptatás, a másik utánozza, mellre teszi, csak nem indul a tej, a baba egyre kimerültebb, sír, de ha jönnek a csecsemős nővérek, hogy „ugye, minden rendben megy?”, az adott habitusú anya esetleg csak bólogat, míg a többi mondja neki, mit csináljon, mit ne csináljon, mit egyen, mit ne egyen, s egyre szerencsétlenebbül érzi magát, a baba is egyre sírósabb… Közben csak észre kéne venni, hogy elakadás van, s egy mellbimbóvédő és a szoptatási tanácsok megoldanák a problémát.

Otthon, mikor az első anya olyan nagyon kimerült, egyszerűen odabújhat a gyerek mellé, és kipihenheti magát. Nem másokhoz méregetve magát, a babájában gyönyörködve, kipihentebben egész más a kezdés. Otthon a másik anya négyszemközt biztos elmondaná a védőnőnek, hogy gond van, s kapna segítséget. Otthon minden nyugodtabb, minden könnyebb, minden egyszerűbb. Otthon otthon vagyunk.

Egészséges vagy és választhatsz: hogyan döntesz? Hol lennél inkább? Kórházban vagy otthon?

(A szerző perinatális szaktanácsadó. Legutóbbi írása ITT olvasható.)