Megjósolható-e a függőségre való hajlam óvodás korban?
A háromévesek viselkedése meglepő tényeket árul el arról, vajon mekkora a kockázata annak, hogy harmincas éveikben kialakul-e náluk valamilyen fajta függőség.
Egy új-zélandi kutatás szerint a háromévesek viselkedése meglepő tényeket árul el arról, vajon mekkora a kockázata annak, hogy harmincas éveikben kialakul-e náluk valamilyen fajta függőség.
A kutatók a megfigyelt alanyokat születésüktől 32 éves korukig figyelték, elemezve a résztvevők pszichológiai, anyagi és intellektuális jellemzőit. A Psyscholigical Science-ben publikált elemzés szerint azok a gyerekek, akiknek a temperamentumát három évesen alulkontrolláltnak értékelték kétszer akkora eséllyel váltak pl. szerencsejáték-függővé, mint jól alkalmazkodó társaik. A vizsgált alanyoknak nagyjából 10 százalékánál jelent meg a függőség 21 és 32 éves kora között. Ezekre az emberekre gyerekként jellemző volt az önkontroll hiánya, a gyorsan változó ézelmek, az akaratos és impulzív viselkedés és a negatív érzések nagy aránya, felnőttként pedig az elidegenedés, a folyamatos negativitás, az alacsony tudatosság és a szociálisan mások számára kevéssé elfogadható viselkedés jellemezte őket.
A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, hogyan függ össze az alulkontrollált viselkedés a függőség kialakulásával. Az ilyen temperamentumú emberek egy része azért élvezi a szerencsejátékokat, mert egyfajta menekülést jelent számukra negatív érzéseik elől, míg mások a túl alacsony impulzivitás-kontrolljuk miatt válnak függővé.
Wendy Slutske, a Missouri Egyetem pszichológiaprofesszora, a kutatás vezetője úgy véli, lehetnek olyan genetikai tényezők, amelyek mind a szerencsejátékra való hajlammal, mind az alacsony önkontrollal összefüggenek. Egy másik lehetőség, hogy azok a gyerekek, akik kevéssé képesek érzelmeiket és viselkedésüket kontrolállni, felnőve vonzzák az olyan alulkontrollált személyek társaságát, akik megismertetik velük a szerencsejátékokat.
A szerencsejáték nem az egyetlen függőségfajta, amely az alulkontrollált temperamentummal kapcsolatba hozható. Egy korábbi felmérés kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik 3 és 5 éves koruk között a legnehezebben kontrollálták magukat, háromszor akkora valószínűséggel váltak drogfüggővé, mint nagyobb önkontrollal rendelkező társaik. A kutatásból az is kitűnik, hogy a valamilyen függőségben szenvedő embereknek legalább a fele komoly mentális problémákkal – pl. depresszióval, pánikrohamokkal – küszködött a függőség kialakulás előtt, és úgy tűnik, ezek is hozzájárulhattak a függőség kialakulásához.
Slutske ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy noha egy hároméves kisgyerek nagyjából kilencven perces megfigyelésével viszonylag nagy biztonsággal meg lehet jósolni, hogy felnőtt korára lesznek-e gondjai a függőséggel, ez nem azt jelenti, hogy minden alulkontrollált gyermek függővé válik.
