Mihez kezdjünk, ha gyermekünk szorong?

A félelem az emberi faj sajátja, evolúciósan kódolt és a túlélést segíti, így teljesen természetes, hogy a gyerekekben bizonyos korban megjelenik. A szorongás abban különbözik a félelemtől, hogy a tárgya ismeretlen, elhúzódó és sokkal nagyobb méreteket tud ölteni.

Vannak olyan szorongások, amelyek természetesnek tekinthetőek, ezeknek tárgya koronként változó:

– Csecsemőknél jellemző a pozícióváltás, mélység, erős zajok által kiváltott, evolúciósan kódolt formája

– 2,5 éves kortól 5 éves korig természetes a sötéttől való félelem, hiszen az esti elválás, a szeparáció is vele együtt jár – ezt általában sikerül a családnak megoldania

– Bölcsődés, óvodás korban megjelennek a világgal, szociális alkalmazkodással kapcsolatos problémák, az egyedül való helytállás is szorongást kelthet, ilyenkor a szülő sokat tehet azért, hogy oldja a gyermeket

– A nagyobb korosztály – 6 éves kortól 10 éves korig – már más típusú gondokkal néz szembe: attól fél, hogy nem fogják szeretni, megjelenik a teljesítménytől való szorongás, ami iskolás korban fokozódik. Az iskola amúgy is szorongáskeltőbb közeg, így a korábbiaknál is fontosabb, hogy a szülő segítsen ezeket a szorongásokat feloldani, akár iskolaváltással is.

Tünetek

Mivel a tünetek igen sokfélék lehetnek, a legfontosabb ilyenkor a szülő megfigyelése, hiszen ő ismeri legjobban a gyermekét. Intő jel, ha gyökeresen megváltozik a viselkedése, korábban felszabadult volt s most nem tud feloldódni, indokolatlan sírás, alvászavar, étvágyromlás jelentkezik nála. Le kell szögezni, hogy ha egy gyermek olyannyira nem tudott például beilleszkedni a közösségbe, hogy felületesen alszik, rémálmai vannak, fogyást tapasztalunk, mindenképpen szakember bevonása szükséges.

Léteznek ugyanakkor organikus tünetek, például hasfájás, fejfájás, hányinger, amit szintén kiválthat szorongás. Ezeknél is az az általános szabály, hogy elsődlegesen ki kell vizsgáltatni az okokat, hogy van-e biológiai háttere a tüneteknek.

Mit tudunk tenni?

Az első és legfontosabb, hogy a szülő érzékenyen figyelje a gyermeket és ha elhúzódó félelem, generalizált szorongás tüneteit tapasztalja, akkor mindenképpen próbálja kezelni a helyzetet. A pszichológus itt megemlíti, hogy ebben fontos szerepe lehet a félelemoldó meséknek, amivel a gyerekek azonosulni tudnak, ami leköti őket. Ezek a mesék nem szájbarágósak, nem direkt módon tartalmazzák a tanulságokat. Ilyen mesék vannak Deliága Éva szorongásról szóló könyvében is: megjelenik a találkozás a védőnővel, az orvossal, de a sérüléstől, szerepléstől való félelem is. A gyerekek a szimbolikus karakterekkel azonosulni tudnak, a mese végén pedig ott a megoldás, amiből rengeteget tudnak tanulni.

Szorongásoldó módszerek

1. Empatikus jelenlét. Érzelmi biztonságot elsősorban a szülő, a szoros kapcsolat ad, és a felétel nélküli odafordulás. Előfordulhat, hogy a gyerek valami olyan dologtól szorong irreálisan, ami a szülő számára nem jelent félelmet (a kicsik szoktak például három éves kor alatt jellemzően ilyenektől tartani; a mély hangú, nagydarab szakállas férfiaktól, a templom harangozásától, porszívótól, turmixgéptől) . Ilyenkor nehéz belehelyezkedni a gyerek nézőpontjába, pedig nagyon fontos, hogy a szülő nyugodt és empatikus maradjon. Ha ezeken a problémákon nem húzzuk fel magunkat, hanem nyugodtak tudunk maradni, ezt a nyugalmunkat a gyermek is átveszi, ő is lehiggadhat.
2. Az előzőből következik, hogy rengeteg türelemre is szükség van. A faggatás- mitől félsz? nem segít, sokszor inkább bebetonozza a problémát, mivel a gyerek – ha nem is tudja megfogalmazni – megfelelési vágyból mond valamit, ami aztán tényleg rémképpé válhat.
3. Megelőzés. Rengeteg nem gyerekeknek való tartalom van a környezetünkben! Elég csak egy rövid autóútra gondolnunk, ahol többször is elismételhetik a rádióban a gyermekeket nyugtalanító, koruknak nem megfelelő híreket, amikből aztán olyan félelmek alakulhatnak ki, amire egyébként a gyermek nem is gondolna. Lehetnek félelmetesek a baktériumok, vagy az, hogy elrabolhatnak – de az is kiválthatja, ha rengetegszer ellenőrizzük, biztos bezártuk-e az ajtót. Ezek a soha nem tapasztalt veszélyek, amik a világban léteznek, nem tartoznak a gyerekre, nekik nem kell tudni a felnőttek összes problémájáról.
4. Pozitív megerősítés. Fontos a dicséret, de mivel a teljesítménnyel kapcsolatos szorongás nagyon gyakori, nem pozitív címkével (okos vagy, szép vagy, stb.) Ha ugyanis nem konkrét teljesítményt díjazunk, az is szorongást válthat ki, mert a gyerek nem meri majd bevállalni a rizikós feladatokat, nehogy kiderüljön hogy nem tud megfelelni a címkének, például nem is olyan okos.
5. Helyzet strukturálása. Az új helyzetek, amik nekünk természetesnek tűnhetnek, a gyereknek nem azok. Egy új játszótér, egy új intézmény, de még egy családi összejövetel is tanulási terep, ahol félhetnek az ismeretlentől. Ezért nagyon fontos, hogy minél több információt tudjunk nyújtani a várható helyzetről. Tipikus ilyen helyzet a válás. Ha sok változás van egy gyerek életében, az önmagában is megterhelő, hát még ha olyat hall, hogy például apa vagy anya el fog költözni! Ha sok az ismeretlen tényező, az plusz szorongást okoz, ezért fontos meghatározni minden apró részletet, amit csak tudunk: az idő, helyszín legyen konkrét, ha tudunk, menjünk például el a szülő új lakhelyére is. Az a helyzet is ide tartozik, mikor a gyerek orvoshoz megy, nem szabad eltitkolni hogy fájni fog, mert ezzel a bizalmát kockáztatjuk. Ilyenkor a szülő feladata elbírni a gyerek félelmét.
6. Relaxáció módszere. A szorongás stresszhelyzet, ami testi tüneteket is kiválthat: tipikus a szívverés felgyorsulása, hasfájás, ezt oldani kell. A relaxáció módszere kiválóan megtalálható a mesében.
7. Testi úton is lehet oldani a szorongást, erre való a feszítés – elengedés módszere, amely azon túl, hogy játékos módon készteti a testet az elernyedésre figyelemelterelésre is kiváló és a szülő segítő szándéka is gyógyító ilyenkor. Ilyen lehet például egy citrom összenyomása, amihez meg kell feszíteni a testünket, majd az erőfeszítést követően a test magától elernyed, előidézve ezzel a belső megnyugvást.

Amit semmiképpen sem szabad

Nem lehet semmissé tenni a gyerek félelmét, például elbagatellizálni, hogy egy kutyától fél: „Gyere, nem lesz semmi, menj, gyerünk!” Ezt nem szabad, ezzel csak a gyerekbe fojtjuk szót, ami hosszú távon káros is lehet. Ha ugyanis nem érzi át a szülő a gyerek félelmét, a kicsi nem kapja meg a megnyugváshoz szükséges visszacsatolást.

Nem igaz, hogy teher alatt nő a pálma!

Szintén nagyon káros és téves a „Teher alatt nő a pálma” elgondolás, ami valahogy kulturális örökségünk. Olyankor alkalmazzuk ezt szülőként, ha a gyerek nem szeretne valamit csinálni, nem akar egy foglalkozásra járni, esetleg iskolaváltást kezdeményez. De valóban rosszat üzen, ha kivesszük, ha „elmenekülünk”? Valójában, ha a gyerek tiltakozik valami ellen (pl. durva úszóedző), a szülő kötelessége felmérni a problémát, eldönteni, hogy mitől szorong a gyerek, és ha reális a felvetés, akkor bizony érdemes kiemelni az adott helyzetből. Fontos, hogy ha már az ideje nagy részét nélkülünk tölti, olyan közegben legyen, ahol jól érzi magát, fejődik az önbizalma, vagyis ahol szeretik és elfogadják.

Fotó: Pixabay