Mikortól hagyhatjuk másra a gyereket?

Októberben elutazhatnék a férjemmel két napra Rómába. Legalábbis eredetileg így terveztem. Akkor már másfél éves lesz a kislányunk, az anyukám felelősségteljesen és szeretettel fog rá vigyázni. De biztos?

Mi van, ha valami gond lesz? Mi lesz, ha sírni fog utánam? Ha pont akkor tör ki rajta a szeparációs szorongás (mint teljesen normális fejlődési szakasz), és rettenetesen megsínyli a dolgot?Ha ezért kell majd felnőttkorában évekig pszichoanalízisbe járnia, mert az önző anyja egyszer csak gondolt egyet és utazgatni kezdett? Vagy épp attól lesz baja, ha mártíranyaként minden percben a nyakán lógok és a saját igényeimet elhanyagolom? Lesz valami baj a kisgyereknek, ha az anyukája pár napra másra hagyja? Milyen életkorban lehet ezt először megtenni?

Ezekre a kérdésekre gyakorlatilag nem létezik válasz. Illetve létezik – számtalan ellentétes válasz. A szakértők véleménye viszonylag széles skálán mozog, értékelhető kutatási eredmények pedig nem állnak rendelkezésre. Összegyűjtöttünk néhány különböző véleményt.

Minden baba más

A kötődő nevelés öregapja, dr. William Sears amerikai gyerekorvos és nyolcgyerekes apa szerint minden baba más, abból kell kiindulni, mennyire szeparáció-érzékeny az adott gyermek. Vannak babák, akik gond nélkül vagy némi nyafogás árán simán elfogadják, ha más vigyáz rájuk (a „más” alatt azokat értve, akik nem anya vagy apa), ugyanakkor vannak olyanok is, akik nagyon érzékenyek erre és jobban kiborulnak. Tehát ki kell próbálni: rövidebb időkre a nagymamára vagy a bébiszitterre hagyni a gyermeket, és figyelni, hogy reagál.

Ha bízik a gondviselőjében és szeret vele lenni, élvezik az együttlétet, akkor könnyebb lesz hosszabb időre otthagyni. De ha a baba kiborul, ha másra hagyják, ha eddig nem nagyon vigyázott rá más, ha családi ágyban alszik apával és anyával, vagy anyatejet kap és jelentős mennyiségben még nem is fogad el más élelmiszert, akkor lehet, hogy érdemes halasztani a különválást, mert a babának és az anyának is nehéz lesz. Dr. Sears arra is rámutat, hogy a baba érdekei mellett az anya érzéseit is figyelembe kell venni, könnyen lehet ugyanis, hogy inkább ő az, aki kényelmetlenül érzi magát a döntéssel kapcsolatban, és akinek annyira hiányozni fog a baba, hogy nem tudja majd élvezni a szabadságot.