Segítség! A fiúnk babázni, a lányunk focizni akar…

Sok szülőt kétségbe ejt, ha a fiúk a versenyautózás helyett inkább egy Barbie babával játszik, vagy a lányuk az öltöztetős játékot félreteszi, mert szívesebben tologatja a tankokat a szőnyegen. Tényleg van ok az aggodalomra?

Mivel különböző nemű ikreink vannak, nálunk sosem volt abból probléma, hogy fiús vagy lányos játékokkal játszanak-e csemetéink. Aztán megérkezett a kisöccsük, aki ugyanazt csinálta, amit nagyobb testvéreitől látott, hol az autókat, hol a babákat preferálta egy-egy játék során. Amikor egy jelmezes mulatság során nővére rózsaszín királylány ruhájába akart menni, az egyik ovis anyuka a hír hallatán ijedten csapta össze a kezét: Te ezt megengeded neki? Megengedtem. Más kérdés, hogy következő nap gyermekem már meggondolta magát, és mégis inkább egy kalózjelmezt választott, de a döntést ő maga hozta meg.

Miért baj? – Miért, baj?

A társadalmi elvárástól eltérően viselkedő gyermek sokszor megijeszti környezetét, leginkább a szülők vagy a nagyszülők esnek kétségbe. De mégis mi a félelmetes egy királylány ruhás kisfiúban, vagy egy harckocsit tologató ovis kislányban? Leginkább az ismeretlen, és a szokatlan. Persze a nagy ijedelem előtt nem árt utána olvasni a dolognak. Így kiderül, hogy óvodás korban a gyermekek nemi identitása még igencsak formálódóban van. Ennek a formálódási szakasznak pedig a velejárója, hogy ismeretlen dolgokat próbál ki a gyermek. Játék közben, biztonságban, többféle szerepet tesztel és él át. Fontos tudni, hogy a játék csak az egyik eszköze a nemi szerepek elsajátításának, de nem az egyetlen. Önmagában az, hogy egy óvodás más nemre vonatkozó játékokkal játszik nem veszélyezteti szexuális identitásának alakulását. Persze az is gyakorta előfordul, hogy az ismeretlentől való félelem mellett a szülők a szó szerinti másságtól is tartanak, mi van, ha a gyermekük nem lesz olyan, mint a “többi”? A szülőket hatalmába keríti a szorongás, hogyan fog viszonyulni gyermekükhöz a külvilág, nem közösítik-e ki a gyerkőcöt, illetve ők maguk, szülőként hogyan bánjanak ezzel a helyzettel?

Angelina Jolie és Billy Eliot

A hat gyermeket nevelő színésznő, Angelina Jolie, kislánya, a 10 éves Shiloh, azzal került a magazinok címoldalára, hogy kicsi korától arra kérte a szüleit, hogy fiúneveken szólítsák és fiús öltözékeket vásároljanak neki. Így ő ugyanolyan ruhákat hord, mint bátyjai, és azt kéri, hogy a haját is ugyanolyan fazonra igazítsák, mint fivéreiét. A híres színésznő pedig azt nyilatkozta, hogy szerinte ezzel nincs is semmi baj. Véleménye szerint, férjével csupán az a feladatuk, hogy mindenben támogassák a kislányt. Egy interjújában így fogalmazott: „Vannak, akik Superman-jelmezbe bújnak, és úgy érzik jól magukat, ő pedig így. Eleinte meglepődtünk, de aztán rájöttünk, hogy nem ez határozza meg őt, hiszen szellemes, okos és persze gyönyörű kisgyerek, akár fiúnak érzi magát, akár lánynak”. De ha valakit mégsem győztek meg a színésznő szavai, és továbbra is ellenérzése van a témával kapcsolatban, akkor nem árt megnéznie a Billy Elliot című filmet. A történet főszereplője egy kisfiú, aki rossz helyen, rossz időben született. Miközben Angliában, a 80-as évek közepén tombol a bányászsztrájk, ő balettozni szeretne tanulni. Hiába akar az apja ökölvívót faragni belőle, ő titokban inkább balettcipőt húz, mágnesként vonzza a zene, és amikor táncol, megszűnik minden családi gond, sztrájk és pénztelenség. A film egyik fő motívuma a fiú és az apa konfliktusa. A családfő hiúságát sérti, hogy a fia egy ilyen, általa csak puhánynak titulált foglalatossággal múlatja az időt, sőt mi több, felvételizni szeretne a balettintézetbe. Végül beadja derekát, elismeri fia tehetségét, és támogatja a fiát ezen az úton. A film erőssége, hogy képes didaktikusság nélkül tükröt tartani.

Mégis, mit tegyünk egy ilyen helyzetben?

Leginkább semmit. Persze nem kell direkt babát vásárolni egy kisfiúnak, és elemes mozdonyt egy kislánynak, de érdemes a háttérből figyelni, hogy a játékboltban, játszóházban, vagy egy szülinapi zsúrban mi köti le az érdeklődését. Nem kell megijednünk, ha éppen az ellenkező neműeknek szánt játékokkal foglalatoskodik szívesen. Ne szekáljuk, ne akarjuk más játékra rábeszélni! Próbáljuk elfogadni gyermekünk döntését és viselkedését, mert ha ez nem megy, akkor ez könnyen beárnyékolhatja a kettőnk közötti viszonyt. Végezetül pedig egy jó tanács. Ha végképp úgy érezzük, hogy nem tudunk megbékélni azzal, hogy óvodás korú gyerkőcünk babázik, katonásdit játszik, vagy fiú létére szoknyát akar néha viselni, akkor tartsunk egy kis önvizsgálatot, mert könnyen lehet, hogy saját nőiségünkben, vagy férfiasságunkban nem vagyunk száz százalékosan biztosak.