Túlbuzgó nagyik a várandósság alatt

Előfordulhat, hogy a világ legkedvesebb anyukája vagy anyósa a nagy hír bejelentése után gyökeresen megváltozik, és hirtelen másról sem tud beszélni, csak az érkező baba körül forognak a gondolatai, amit aztán rögvest meg is oszt a kismamával. Vagyis dőlni kezdenek a rémtörténetek és a tanácsok.

Az persze a jobbik eset, amikor mindez egy viszonylag harmonikus kapcsolat után alakul ki. Sokkal nehezebb az a helyzet, amikor már eleve problémás volt a viszony a pár valamelyik tagjának a szüleivel.

Mindent jobban tud

A leggyakoribb probléma az szokott lenni, hogy mivel a nagyi szintén szült már gyereket, van egy csomó tapasztalata, és akár akarja az újdonsült kismama, akár nem, ő megosztja a gondolatait, véleményét, tanácsait az ifjú anyával. Ilyenkor lehet egy kicsit reménykedni abban, hogy minden csoda három napig tart, és előbb-utóbb majd lehiggad.  Ha azonban eddig is megpróbált beleszólni a fiatal pár életébe, akkor eljött az idő, hogy helyére tegyék a dolgokat. Ökölszabályként a szakértők azt szokták tanácsolni, hogy ki-ki a saját édesanyját „tegye a helyére”. A fiatal párnak mindenképpen tisztázni kell, hogy ez az ő életük, amit úgy élnek, ahogy nekik tetszik, és a gyereküket is úgy nevelik, ahogy azt ők a legjobbnak látják. Tanácsot szívesen fogadnak, amikor kérnek, de ez nem jelenti azt, hogy úgy is fognak dönteni, ahogy azt az idősebbek javasolják. A tisztázó beszélgetésre jó minél előbb sort keríteni, mert ha megszületik a baba, és szükség lesz a nagymamák segítségére, nehéz lesz ezeket a határokat betartatni.

Kéretlen tanácsok

Sajnos nagyon sok esetben a nagyszülők elengedik a fülük mellett a fiatalok kérését. Mit lehet ilyenkor tenni? Tegyék a fiatalok ugyanezt! Engedjék el a fülük mellett a kéretlen tanácsokat, utasításokat, és döntsenek saját belátásuk szerint. Gyakrabban beválik, mint gondolnánk. A lényeg, hogy nem érdemes bosszankodni azon, amin úgyse tudunk változtatni. Ha a nagyszülő viselkedésén nem tudunk érdemben változtatni, akkor csak egyet tehetünk: megpróbálunk a saját hozzáállásunkon változtatni, és kipróbáljuk a „zen-nyugalmat”.

Asszertívebb megoldás, ha udvariasan, de őszintén elmondjuk, hogy zavar bennünket a sok tanács, esetleg rémtörténet. Ebben az esetben érdemes a nagyszülő empátiáját megcélozni, és megkérdezni: „Emlékszel még, amikor te vártad az első babádat? Hogy hatottak rád a rémtörténetek és tanácsok?” Ha mázlink van, és van empátia a nagyiban, a jövőben visszafogja magát.