Futóbringát minden gyereknek!

Életemben először öt éve láttam futóbiciklit. Barátaink hozták kisfiuknak Németországból. Ámultunk-bámultunk, hogy ez micsoda szuper szerkezet, és hogy a fiúcska milyen ügyesen kormányozza már egészen apró korában. Amikor a mi gyerekünk két éves lett, elhatároztuk, meglepjük őt eggyel. Itthon ez még mindig nem volt akkora divat, mint most, ezért nehezen találtunk elfogadható árút.

Mikor megláttuk az egyik hipermarket reklámújságjában akciósan, rávetettük magunkat és megvettük. Ám ezt a hipermarketes kínai verziót nem ajánljuk senkinek, mert a következő fél év azzal telt, hogy hol a csavarokat csavarozgattuk a kétkerekűn, hol az eltört fakormányt ragasztgattuk.

Ennek ellenére hatalmas sikert aratott nem csak a fiunknál, hanem az egész környéken. A harmadik nap már simán repesztett vele a kis kétéves, a játszótéren pedig hónapokig mindig akadt valaki, aki azt kérdezgette, vajon a férjem készítette-e a járgányt és el voltak képedve, milyen jól egyensúlyoz, kanyarog vele felhúzott lábakkal.

Sokan a kismotor pártján álltak, nem követték a példánkat, de a futóbicaj sok előnyét hamar megtapasztaltuk: az aszfaltos úton egész halkan gurult (lévén, hogy gumikerekei vannak), sokkal gyorsabban, könnyedebben lehet vele haladni, így kilométereket legyalogolhattunk vele, meg sem mukkant a gyerek.

A klasszikus fabiciklit két méretben is lehet kapni.

Így már a kétévesek is rápattanhatnak, de a nagyobbikkal még ötévesen se kell lemondani a futóbiciklizés öröméről.

Nekünk a kicsi választék miatt nagyon nem kellett gondolkodnunk anno. Annál inkább kell annak, aki most vásárol, hiszen erősen kibővült a választék. A fa mellett megjelentek a fém– és műanyag biciklik is, azok is több gyártótól, 9-50ezer forintos árig.

Olyan véleménnyel is találkoztam, hogy elegendő egy bicikliről leszerelni a pedált, ám szerintem a végeredmény nem ugyanaz, tekintve, hogy egy rendes bicikli sokkal, de sokkal nehezebb egy futóbiciklinél. Egyrészt egy pici gyereknek könnyebb kormányoznia, emelkedőn felhajtania egy könnyű biciklivel. Másrészt, ha a 2,5 éves félúton elunja a biciklizést, a szülőnek kell tovább cipelnie egyiket, másikat, vagy mindkettőt, így nekünk sem mindegy a súly.

Nem könnyű eldönteni, hogy fém vagy fa futóbiciklit válasszunk, mert az elmúlt években fejlődött ez is, az is. Ugyanolyan könnyűek, mindkettőnek van kisebb-nagyobb változata, tömör-, vagy felfújható kerekűt is találhatunk. A fémbiciklik kormánya állítható is lehet, rendelkezhet fékkel is, de kérdés, hogy ez valóban szükséges-e a 2-4 éves gyerekeknek.

Íme egy anyuka véleménye, aki hosszú hetekig tartó gondolkozás után a fémvázas futóbicikli mellett döntött:

“Nem kellett sok unszolás, hogy meggyőzzenek bennünket a futóbicaj előnyeiről. Mivel kislányunk nagyon szeret motorozni, egyértelmű volt, hogy egy olyan járműre van szüksége, amellyel önállóan közlekedhet, egyre növekvő testméretének megfelelően. Egy tricikli, vagy egy seprűnyéllel felszerelt kerékpár csak visszavenne a lendületből.

A megfelelő futóbicikli kiválasztása azonban komoly fejtörésnek ígérkezett, hónapokig keresgéltünk. A fából készült járműtől picit ódzkodtunk, már csak azért is, mert azt nem lehet olyan sok helyen állítani, mint a fém vagy műanyag kerékpárokat.

Mivel két gyerekünk van, műanyag járműre nem gondoltunk a tartósság miatt.

Találtunk egy olyan internetes oldalt, ahol fel lehetett iratkozni egy levélsorozatra. Az érkezett e-mailekben egy gyakorló apuka adott tanácsot és tájékoztatást fém futókerékpárokról. Végül egy sportszeráruház biciklijét választottuk, amihez fék és csengő is tartozik. Osztrák márka. A cég hírneve meggyőzött bennünket. Komoly, erős szerkezetnek tűnik.”

És egy anyukáé, aki a fabicikli mellett döntött:

„A férjem is, én is nagyon vonzódunk a természetes dolgokhoz, így mikor a futóbicikli kiválasztására sor került, nem gondolkodtunk sokáig. Miután megállapítottuk, hogy mind a fém, mind a fa hasonló tulajdonságokkal bír, ugyanolyan strapabíró mindkettő, azonnal a fa mellett döntöttünk, ezzel a gyerekünk ízlését, természetszeretetét is befolyásolni kívántuk. Nagyon szereti, azóta se bántuk meg a döntést, pedig két éve nap, mint nap nyúzza, az óvodába is azzal jár. Egy ismerős apuka a játszótérről így szólt hozzánk: „Egyetlen olyan futóbringát ismerek, amin látszik, hogy használják is: ez a fiatoké.” Hamarosan négy éves lesz, már kacsintgat a pedálos biciklik felé, és nem hiszem, hogy gondot fog neki okozni a biciklizni tanulás.”

Bennem már csak az a kérdés maradt, hogy futóbiciklizéskor adjak-e bukósisakot a gyerekre, avagy sem. Ti mit gondoltok?