Kilim, a nomádok szőnyege
Mennyi szépség! - ujjongott a lelkem, amikor először megláttam a csopaki kerítésen a szőnyegeket. A látvány olyan megkapó volt, hogy hamarosan mélyebb betekintésre kerítettünk sort. A férjem és én festők vagyunk. Éppen egy hatalmas tereket kínáló kiállításra készültünk.
Latolgattuk, hogyan lehetne érdekessé, újszerűvé tenni a Balaton-felvidéki képek bemutatását. Az a gondolatom támadt, hogy milyen szép enteriőröket lehetne létrehozni a két dolog, mármint a festmények és a szőnyegek társításával, hiszen mindkét produktum az otthon melegét hivatott szolgálni, az egyik így, a másik úgy.
Nem is sejtettem, mekkora szellemi kaland vette kezdetét ezzel az ötlettel. A szőnyegek gazdái, akik gyűjtők és kereskedők, egy olyan világra nyitottak ablakot, ami beszívja és elnyeli a szépre, a távoli népek kultúrájára kíváncsi embert.
