Kötés, varrás – meleg bársony, puha gyapjú
Nagyon szeretem a telet. Leginkább azért, mert ilyenkor jó sokat vagyunk otthon, és rengeteg minden elkészül, ami korábban elmaradt. Miután januárban befejeztük a maci-házat és más, nagyobb munkáinkat, jöhettek ezek az otthoni mulatságok.
1. Kötés
Régebbi olvasóink már tudják, télen mindig előkerül a kötés téma.
A gyönyörű fonal jó pár hónapja várja a sorsát. Néhányszor kísérleteztem vele és több változatot is kötöttem.
A dolog úgy indult, hogy nagyon érdekelt a külföldi oldalakon csak giant-nek nevezett technika, amikor vastag szálból, hatalmas tűvel kötnek. Fantasztikus fonalakat szereztem be egy magyar gyártótól, a mókás nevű Hurkacuccoktól. Küldtem fotót a készítőnek, az akkor még készülő fotelkárpitunkról, és Bosnyák Gabi megfestette nekem a fonalat. Igen, jól olvasod, megfestette a kívánt árnyalatra. Postán meg is érkeztek.
Gabi muszáj bemutatnom kicsit, mert lelkesítenek az elszánt emberek: először a horgolást fedezte fel magának, a Hurka Cuccok név is ebből jött: horgol – hurkol – húr – húrocska – hurka. Kisebb használati tárgyakat – eleinte mobiltartót, hajcsatot, karkötőt ezt-azt készített színes pamutfonalakból. Aztán beleszerelmesedett a horgolt kendőkbe, amihez egy idő után kevésnek érezte a bolti fonalakat, valami különlegeset szeretett volna. Így kezdett bele a növényi festésbe, majd a fonásba. Kézi orsóval az internetről tanult meg fonni, rokkával pedig Füzes Zsuzsától, aki könyvet is írt a témában “Fonás rokkán és kézi orsón” címmel. Gabi az első rokkáját, egy régi kecskerokkát bolhapiacon vette, pár ezer forintért, amit jó fél évig nyúzott és még most is megvan, működik, de már egy új, profi rokkán fonja a fonalakat.
No, ez a története a mi gyönyörű zöld fonalunknak!
