Rabszolgamunkások a divatos ruhákért

Néhány éven belül Banglades fogja megtölteni a világ gardróbjait, ennek a textilipari diadalmenetnek azonban súlyos, emberéletekben is mérhető ára van. A nyugati fogyasztás tombolása és a divat nyomása nyomorúságossá teszi a ruhagyárakban éhbérért dolgozók helyzetét.

A bangladesi olcsó munkaerő alkalmazásának a következményeivel bárki szembesülhet, ha bemegy egy plázába, és körbenéz a ruhaboltokban. Bár még javában tart a tavaszi szezon, a legtöbb üzlet megengedheti magának, hogy már most leárazásokkal csábítson be még több vevőt. A pár ezer forintos darabokra lecsapó vásárlók pedig aligha kerülhetik el, hogy ne egy Bangladesben készült ruhát akasszanak be otthon a szekrényükbe.

A nagy nemzetközi cégek jórészt a bangladesi ruhagyárak szinte emberfeletti teljesítményére alapoznak. Tavaly több mint 11 milliárd dollárt tett ki az Európai Unióba irányuló bangladesi ruhaexport, és az amerikai vásárlók is nehezen tudnák kikerülni a Bangladesben készült ruhadarabokat: tavaly az Egyesült Államokba 4,5 milliárd dollár értékben érkezett áru az ázsiai országból.

A szállítmányok növekedésének az ütemét jól jelzi, hogy az elmúlt évtizedben megnégyszereződött az Egyesült Államokba irányuló bangladesi ruhaimport. Becslések szerint Banglades a következő hét évben megelőzi majd Kínát, a világ legnagyobb textilexportőre lesz, és ezt mindenekelőtt alacsony áraival lesz képes kiharcolni. Az elmúlt néhány hónapban azonban kiderült, hogy ennek a ruhaipari diadalmenetnek súlyos, emberéletekben mérhető ára van. Tavaly november óta több mint hatszázan haltak meg a bangladesi ruhagyárakban.

Vérszívók birodalma

A Dakkában a múlt szerdán összeomlott gyárépület miatt az Európai Unió, a pápa és a vásárlók is napirendre vették a bangladesi ruhagyárakban uralkodó állapotokat, és a több mint ötszáz halálos áldozatot követelő tragédia súlyát a közösségi oldalak felhasználói is kezdik érezni. A vásárlók hirtelen nemcsak a ruhák ára, hanem az elkészülésének a körülményei után is érdeklődni kezdtek.

A Mango, a Benetton vagy a H&M Facebook-oldalán sokan az üzletek bojkottjára szólítanak fel, legyilkosozzák a cégek vezetőit, és számon kérik rajtuk, hogy hogyan tudnak aludni éjszaka, amikor vér tapad a kezükhöz. A legújabb ruha-összeállításokat bemutató képek alatt sok hozzászóló azzal szembesíti a shoppingolás örömébe belefeledkező felhasználókat, hogy a kabát, amelyet megvettek, több száz ember halálát okozta. A Mango oldalán az egyik bangladesi hozzászóló, Siragis Salekin az első kézből származó tapasztalataira alapozva írta azt, hogy a helyi gyártulajdonosok a legmocskosabb vérszívók, és úgy kezelik a dolgozóikat, mintha kutyák lennének.

Az Európai Uniónak, Banglades legnagyobb kereskedelmi partnerének egy hetébe telt, hogy súlyos aggodalmát fejezze ki a dél-ázsiai országban uralkodó munkakörülmények miatt. Brüsszelben arra jutottak, hogy az unió kereskedelmi kedvezményrendszerén keresztül próbálják meg ösztönözni a bangladesi munkakörülmények javítását. Banglades jelenleg vámmentesen és korlátozások nélkül szállíthat az EU piacaira, de ahhoz, hogy ez a kedvezményrendszer megváltozzon, mindegyik tagország jóváhagyására szükség van, és a folyamat akár egy teljes évet is igénybe vehet.