Zöld és élvezetes – ruhacsere házilag

Meguntad a régi gönceidet, de nincs pénzed új cuccokra? Kinőtted a ruhatárad de sajnálod kidobni „őket”? Vagy csak egyszerűen nincs egy rongyod sem, amit felvehetsz a számtalan fogasfüggelék közül? Szeretnél „zöld módon” megszabadulni évek óta csak díszként használt ruhatáradtól? Akkor a ruhacserét neked találták ki!

“Nincs egy rongyom se!”

Mi, nők talán még egymás között sem valljuk be őszintén, hogy ruhatárunk számtalan darabja csupán egy rosszul sikerült vásárlás emlékeként mered ránk vissza a szekrényből. Vagy azért, mert bőszen bízunk abban, hogy a gyerekszülések és megfelelő mennyiségű tornafoglalkozás után újra beleférhetünk kedvenc, kamaszkori farmerunkba, vagy nincsen szívünk megválni attól a tizenöt éve porosodó, virágos ruhától, amelyet életünk első „igazi” randevúján viseltünk először.

Ám legalább magunkkal jó néha-néha őszintének lennünk, s jól belenyúlni ruhásszekrényünk legmélyére, hogy legalább azoktól a daraboktól végleg megszabadulhassunk, amelyekhez nem kötnek minket erős érzelmi szálak. Annál is inkább, mert egy nőnek szüksége van eme férfiak által haszontalannak tartott megújulásra, még akkor is, ha sem ideje, sem energiája, esetleg elegendő pénze sincsen új ruhadarabok levadászására. Ilyenkor jól jöhet néhány megértő, azonos méretekkel megáldott barátnő, vagy…a napjainkban egyre divatosabb ruhacsere.

Mi is az a ruhacsere?

Erről a nyugaton már elterjedt, de hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő trendről először akkor hallottam, mikor húgom izgatottan érkezett haza egy barátnője által szervezett eseményről. Büszkén mutogatta vadiúj szerzeményeit, amelyekre ingyen és bérmentve tett szert, miközben eltöltöttek egy remekbe szabott csajos délutánt sütivel, teával, no meg pletyizéssel. Közben pedig ő is megszabadult rég megunt, vagy netán egy félresikerült vásárlás során beszerzett, sosem használt darabjaitól.

Érdekelni kezdett a dolog, ugyanis meglepődve tapasztaltam, hogy a fogyasztásra és fogyasztói társadalom szerzésvágyára szocializálódott szívünk ilyen könnyen kielégíthető néhány használt ruha által is. Ráadásul ezek a darabok nem is idegen emberek által hordott, sokszor lestrapált portékák, hanem kedvenc barátnőink által megunt, kinőtt ruhaköltemények, amelyeknek akár származását/történetét is megismerhetjük az egészestés program során.

Egzotikus portékák

Így aztán nem meglepő, ha magam is büszkén hordom azt a kabátot, amelyet Sára barátnőm még Barcelonában vásárolt…néhány kilóval könnyebben. Nem kevésbé fakaszt mosolyra, mikor azt a felsőt veszem fel, amely a kissé különc Zita ízlését dicséri, aki bizony a szépség érdekében nem hajlandó hasonlóan szoros portékát hordani (megjegyzem, a ruhával semmi baj, csak Zita tűréshatára átlagon aluli). S arra is büszke vagyok, hogy az én Dél-Amerikában vásárolt, egzotikus indián blúzom is megtalálta végül méltó tulajdonosát az etnikus ruhákhoz nálam százszorta jobban vonzódó Réka személyében.

Ruhacsere ipari mennyiségben

A ruhacsere egyébként nem áll meg saját, illetve barátnőink háza táján, manapság ugyanis elismert divatmagazinok is szerveznek hasonló, nagyszabású programot, ahol már sokkalta szélesebb kínálatból válogathat az ember lánya. Általában van egy belépési minimum, de az alapszabály az, hogy mindenki eggyel kevesebb darabot vihet haza, mint amennyivel érkezett. Így nem csupán saját szórakozásunkra, de némi jótékonykodásra is sor kerül az esemény során. A felhalmozódott plusz darabok pedig mennek a rászorulókat támogató szervezeteknek.

Ezeknél az alkalmaknál azért érdemes észnél lennünk, ugyanis a tömegesen látogatható ruhacsere-programoknál bizony valóban nagy a tömeg (noha a részvételt limitált számú regisztrációhoz kötik). Gondoljuk végig, mikor érdemes érkeznünk, hogy ne csak a kimazsolázott árukészlet maradjon számunkra, és szintén gondoljuk át, mennyire bírjuk a tömeget. Ha ugyanis egy zsúfoltabb bevásárlóközpont próbafülkéi között is rosszul érezzük magunkat, nem biztos, hogy a legcsúcsszuperebb darabokra „vadászó” nőtársak között teljes lesz a komfortérzetünk. Ami viszont nagy előny, hogy a nem teljesen méretes darabokkal is kezdhetünk valamit: a helyszínen tartózkodó szabók ugyanis gyorsan ránk igazítják ezeket a ruhákat.

A saját szánk íze szerint…

Az otthoni ruhacsere szabályait viszont mi magunk alakítjuk, s ott is életbe léptethetünk olyan intézkedéseket, amelyek nem csupán a magunk szórakozását szolgálják. Megbeszélhetjük például, hogy melyik szervezethez juttatjuk el azokat a darabokat, amelyek egyáltalán nem találnak gazdára. Itt nem kell aggódnunk attól, hogy a jobb ruhákat lenyúlják előlünk, ugyanis barátnők között bizony ritkán fordul elő, hogy alak/méret tökéletesen egyezik. Azt is megbeszélhetjük, hogy ha valaki kinézett magának egy másnak is tetsző ruhát, akkor milyen szabály szerint döntünk az új tulajdonos személyéről. Ez lehet sorshúzás, de akár csajos szavazás is, amely során a többiek döntik el, hogy az ominózus portéka kinek áll jobban.

Akit pedig nem csupán az új szerzemények birtoklása, a csajokkal eltöltött délután vagy a jótékonykodás hoz lázba, azoknak itt egy újabb érv a ruhacsere mellett: ez ugyanis az egyik legzöldebb módja annak, hogy elbúcsúzzunk a feleslegessé vált daraboktól. Környezetkímélő, helytakarékos, ugyanakkor rengeteg örömöt és kellemes pillanatot tartogat számunkra kortól és családi állapottól függetlenül.