Baba, kaja, para – miért nem eszik ez a gyerek?
Tudom, milyen az, amikor a mindig jóízűen falatozó, száját nagyra tátó gyermeked egyszerre csóválni kezdi a fejét még a kedvenceire is. Nem te leszel az első anyuka, akinek ilyenkor megfordul a fejében, hogy a) éhezik, b) biztos te rontasz el valamit! Most mondom, nem a te hibád!
A babád szíve szerint jönne-menne, tapogatna, felmászna, lejönne, rajtad lógna, lekéredzkedne, játszana, felfedezne, tapsolna, kacagna, te meg – mondjuk 3 óránként – felmarkolod és belenyomod az etetőszékbe. És még a biztonsági övet is ráhúzod, ki ne kalandozzon onnan. Börtön, sőt, kész időpazarlás! Aztán ott vannak azok a fogak! Feszítenek, nyomnak, fülbe nyilalló fájdalmat okoznak, nyűgössé tesznek. Kinek van így kedve enni?! És akkor, ugye, még nem is beszéltünk az étvágyromboló vírusokról, no meg az önállósodásról, a „köszi, anya, most már egyedül is tudom”-ról.
Fő a kreativitás
A babás ételkészítés nem nagy ördöngösség, pláne akkor, ha amúgy is szeretsz tüsténkedni a konyhában. Lölő hat hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott, ezután szépen fokozatosan, lépésről lépésre vezettük be a különféle gyümölcsöket, zöldségeket, húsféléket. Mára ott tartunk, hogy módjával már a mi ételekből is csipegethet. Persze, csakis olyan összetevőkből készültet teszünk a tányérjára, amelyeket már ehet és evett is. A változatosan elkészített ételekbe igyekszem belecsempészni a fűszereket is, úgyhogy, mondhatom, 11 hónapos korára elég sok étellel és ízzel megismerkedett már. Vannak ugyan olyan zöldségek, amelyekért nem rajong, de miután ezek mindegyikében vannak nélkülözhetetlen vitaminok, ásványi anyagok, más zöldségekkel hozom össze, így hogy, hogy nem, jóízűen meg is eszi. Most is azt mondom, erőltetni semmit sem szabad, maximum az agyad, hogy mit hogy készíts el. Ehhez szeretnék most néhány ötletet adni neked. Mert, mint azt korábban írtam is, Lölő nekem is feladta a leckét: a pirinyómnak nem feltétlenül az ízekkel, sokkal inkább az etetési módszereimmel van némi gondja. Rájöttem ugyanis, hogy a kis aprólék most már olyan nagy(nak érzi magát), hogy szeretne egyedül enni. Miután a kanálhasználathoz még egy icipicit nőnie kell (bár egészen ügyesen próbálkozik), kénytelen vagyok olyan ételeket készíteni, amit maga csipkedhet fel. Anyukám tanácsát hát megfogadva, olyan színű pulcsiba öltöztetem, amilyen árnyalatú az ebédje, plusz egy vegyvédelmi ruha, és akkor jöhet az a jó étvágy! 🙂
Az én 5+1 aranyszabályom
Hidd el, a mi mintababánk is megviccelt már jó párszor! Egyik nap repetázott a házilag készített gyümölcsös joghurtból, három nap múlva meg nézett rám, hogy mit akarok én azzal a szörnyűséggel. Mielőtt teljesen rágörcsöltem volna a dolgokra, tisztáztam magambanl, hogy nem bennem van a hiba, ilyen időszakok vannak és lesznek is.
Úgyhogy, hipp-hopp, meg is született az 5 szabályom.
- Nem feszülök be, ha azt veszem észre, hogy valami van azzal az étvággyal, a fent felsoroltak közül ugyanis gyakorlatilag bármi lehet! Persze, ha azt venném észre, hogy kezd aggasztóvá válni a dolog, akkor azonnal szakember segítségét kérném. (Lölővel nem egyszer előfordult már, hogy, még amikor szeretett kanállal enni, azért nem szívesen falatozott, mert az érzékeny ínyét meg-megnyomta az evőeszköz. Az anyatejet viszont örömmel fogadta. Innen tudtam, hogy a „foga felől fújhat a szél.”)
- Ha valami nem ízlik neki, nem erőltetem. Van még időnk, majd megkóstolja néhány nap, hét múlva. (A cukkini ilyen volt, nem mondom, hogy most a kedvence, de szívesen eszi.)
- Cukor? Zéró! Jött már nekem anyuka azzal, hogy miért félsz annyira a cukortól, a gyümölcsökben és zöldségekben is van. Ez igaz! De több okból sem adok (1 éves kora előtt meg pláne). Egy, mert az én dolgom. Kettő, szerintem a babatestben nincs helye a finomított cukornak, tehát, ha olyat látok egy babatermékben, hogy hozzáadott cukrot tartalmaz, felőlem lehet akármilyen jó, Lölő nem kap belőle. Három: anyuka cukoranyagcsere problémája éppen elég indok a nemre.
- Nem számít, hogy „koszosan” eszik. Nem szaladok percenként szájat és kezet törölni, és az sem zavar, ha utána egy kisebbfajta takarítást kell rendezni. Az étkezés is egy tanulási folyamat része, plusz elvenni sem szeretném a kedvét az evéstől, hogy folyamatosan szabályozom.
- Igyekszem érdekessé tenni számára az étkezést. Azt vettem észre, hogy nagyobb érdeklődéssel fordul az étel felé, ha például színek szerint teszem a tányérra.
A cikket ITT TUDOD továbbolvasni!
