Jó ebédhez szól…

Nem csupán az ünnepekhez kapcsolódóan fontos a meghitt közös családi étkezés. Rohanó világunkban szinte elengedhetetlen, hogy reggeli, ebéd vagy vacsora közben le tudjunk ülni a szépen terített asztalhoz és meghallgassuk, mi foglalkoztatja szeretteinket.

Talán nem is volt olyan régen, mégis a ködös múltból derengenek vissza azok a közös családi ebédek, amelyeket dédanyáink, nagyanyáink főztek az egész nagycsalád számára. Ezek az erős asszonyok tudták, mekkora kincs egy közös étkezés, ahol rég látott nagybácsik, nagynénik és unokatestvérek újra találkozhatnak s életre szóló szövetséget köthetnek egymással. Míg ők szinte teljesen egyedül varázsoltak asztalunkra a finom rántott húst rizibizivel (ami mellé bőven akadt kacsacomb is párolt káposztával, no meg húsleves és torta), a férfiak bőszen politizáltak, a fiatal anyukák mosogattak, a gyerekek pedig rohangáltak az asztal körül, vagy kiosontak a konyhába a maradékból csipegetni.

Az étkezés ma is komoly közösségszervező tevékenység, látszik ez a gasztronómiai fesztiválok sikerén is, de az sem véletlen, hogy nagyobb ünnepek alkalmával a szépen terített asztal köré szerveződik a család. Rohanó világunkban a közös reggelikre, ebédekre, vacsorákra nem csupán testünknek, de lelkünknek is óriási szüksége van, hiszen ez az a fórum, ahol végre megpihenhetünk és feltölthetjük kimerült energiatartalékainkat: a  szépen terített asztal és finom étkek mellett végre időt szentelhetünk egymásra is, meghallgathatjuk mi foglalkoztatja szeretteinket, és mi is kibeszélhetjük magunkból a napi gondokat.

Talán közhelyesen hangzik, mégis igaz, egy közös napindító reggelivel mindig vidámabban indulunk útra, a számunkra fontos emberekkel való ebédre készülve könnyedén átevickélhetünk egy nehéz munkanapon, a családunkkal elköltendő vacsora tervezgetése pedig energiát ad a délutánhoz is. Napjainkban az állandó rohanás közepette mintha megszűnt volna ezeknek az összejöveteleknek a létjogosultsága, holott talán most van a legnagyobb szükségünk a család közös étkezések során is érezhető összetartó erejére. Mit tehet az a háziasszony, aki a munka és a háztartás között őrlődve készül elkészíteni a nyári családi vacsorát?

Benke László, világhírű séf, aki egy interjúban mesélt a főzés iránti szenvedélyéről, és az étkezések közösségteremtő erejéről, úgy fogalmaz, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen ember. Laci bácsi szerint az ember a táplálkozásával önnön méltóságának adja meg a tiszteletet. Mint fogalmaz, az, hogy mit eszünk és hogyan, csak rajtunk múlik. Szerinte a konyha nem büntetőtábor, hanem alkotó hely, ezért fontos a kreativitás és hogy változtatni tudjunk a rossz szokásainkon. A főzés sikere részint a szervezésen múlik, ha ezt sikerül megoldani, akkor gyerekjáték fenntartani a rendet és a tisztaságot is. Laci bácsi arra int, legyen mindig tip-top a konyhánk, és szeressünk fűszerezni. Az ízekre nem érzékeny ember ugyanis nagy gazemberségekre képes…