Tuti tippek, ha nem eszik a gyerek

Minden anyuka rémálma az, amikor a gondosan elkészített ételt a gyerek finnyás arccal tolja el magától. Mit tehetünk azért, ha a gyerek válogatós, és nem akar enni?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2016. október 07. Családháló

Szabjunk kereteket!

Ha a főétkezéseknél látványosan nem eszik a gyermekünk, és arrébb tolja a tányérját, akkor első körben érdemes végiggondolnunk, hogy megtettünk-e mindent azért, hogy a csemeténk jó étvággyal üljön az asztalhoz? A normális evésre szoktatásnak van egy kardinális pontja, amit ha betartunk, látványos eredményt érhetünk el: nem szabad hagynunk, hogy a gyerek a kalóriaszükségletét napközben folyamatosan nasik és rágcsák ropogtatásával pipálja ki! Főzhetünk akármilyen finomat, ha napközben a lurkó ehet ropit, kekszet, kölesgolyót, gyümölcsjoghurtot, túró rudit, amit cukros szörppel vagy gyümölcslével öblít le. Adjunk kereteket az étkezéseknek, határozzuk meg a napi nasi-adagot, amit kizárólag akkor kaphat meg a gyerkőc, ha rendesen evett a közös étkezésnél.

Egyen társaságban!

Sok egyke gyereknél probléma az, hogy míg az oviban mindig megeszi az ebédet, addig otthon csak turkálja, amit elé raknak. Ebben közrejátszhat, hogy az intézményben az étkezés sosem kizárólag az alapvető szükségletek kielégítéséről szól, hanem szinte társasági eseménynek számít, közösségi élmény a csoportnak. Egyedül enni tényleg elég unalmas, ezért igyekezzük úgy szervezni a napunkat, hogy legalább kétszer közösen tudjunk étkezni a gyermekünkkel. Ha még kicsi, akkor a hétvégi reggelikre és ebédekre odaültethetjük a kedvenc plüssállatait is az asztalhoz, kis játékot és társaságot csempészve az étkezés megszokott rutinjába.

Vásároljunk be közösen!

Ha eddigi főztjeinket elutasítással fogadta, hívjuk el egy közös bevásárlásra! Vigyük el egy piacra, és mutassuk meg neki, mennyi érdekes zöldség, gyümölcs van, mennyiféle alapanyagot lehet választani a főzéshez! Ajánljuk fel neki, hogy válassza ki a hétvégi ebédhez a hozzávalókat. Akár játékos feladatként egy hozzávalót ő választhat ki, egyet pedig mi. Ha jól sikerül a bevásárló-körút, alig várja majd, hogy hazaérjünk, és felhasználjuk, amit vettünk.

Főzzünk együtt!

Közös főzés a gyerekkel egy kicsit macerás, de megéri a befektetett energiát, ha néha odaengedjük őt is a konyhapulthoz. Ha a lurkót is beavatjuk az ételkészítés rejtelmeibe, és ő is ki tudja venni a részét a hétvégi ebéd elkészítésében, sokkal szívesebben fogja megenni azt. Jobban fog neki ízleni, hiszen ő is szerepet játszott az elkészülésében. Ha még kicsi a gyermekünk, az is elég, ha egyszerűbb és könnyebb feladatokat bízunk rá, például hagyjuk megkeverni a fazék tartalmát, vagy megsózni az ételt.

Készítsünk mesés tányérokat!

Főleg a bölcsi-ovis korosztályt lehet lenyűgözni azzal, ha mesét varázsolunk a tányérba. Ha a tálaláskor némi játékosságot csempészünk az ételek elrendezésébe, máris nagyobb kedvvel fog felé fordulni a gyermek: a tükörtojásnak lehet szemet, és szájat varázsolni, és máris kész a napocska; a brokkoliból terebélyes mesefát varázsolhatunk; a borsófőzelékből pedig haragoszöld tengert, amin fasírthajókkal kell átjutni. A legjobb, ha egy rövid mesét is kitalálunk a díszített tányérhoz, és amíg meséljük a történetet, addig remélhetőleg az utolsó morzsa is eltűnik tányérról.

Értelmezzük újra a gyümölcsevést!

Nálunk a legnagyobb trükk a gyümölcsevésre a csoki-fondü bevezetése volt. Három-négy kocka csokit (ami nincs több 20-30 grammnál) felolvasztunk, én pedig egy speciális pálcikával ebbe az olvasztott csokoládéba mártom bele a felkockázott gyümölcsdarabokat, és így kerül a gyerekek szájába. Így van, hogy akár egy kiló gyümölcsöt (banán, narancs, alma, kiwi, stb) is letol egyszerre a három csemetém. De van egy másik trükk is, ha sehogy nem akarják elrágcsálni a felvágott gyümiket: dobjuk bele a gyümölcsöket turmixgépbe, és akár rendes-, akár növényi tejjel hígítsuk szívószállal iható állagúra. A színes innivaló átlátszó pohárban, szívószállal feldobva vonzó lesz számára.

Ne etessük!

Nagyon fontos, hogy ne akarjuk mindenáron etetni a gyereket. Hiszen nekünk is vannak olyan napjaink, amikor nem eszünk annyit, és kevesebb étkezéssel is beérjük. Legyünk türelmesek vele, és ne tukmáljuk rá folyton az evést. Ha eljön egy olyan időszak az életében, hogy nem eszik annyit, vigyük többet szabadba, sportoljunk, kiránduljunk vele. A friss levegő és a mozgás meg fogja hozni az étvágyát!