Barátok a képzelet szárnyán
A három-négyévesek mintegy kétharmadának van elképzelt barátja. Gyakran állatokról, gyerekekről, illetve pontosan körül nem határolható lényekről van szó.
Ez az a korszak (nagyjából az óvoda kezdetétől akár nyolc éves korig), amikor a gyermek el kezdi érzékelni a valóság és fantázia közötti különbséget, de nem ügyel arra élesen, hogy feszes határvonalat húzzon a kettő közé. A képzeletbeli barát egy sor különleges képességgel rendelkezhet, fejlődhet, mindig a gyermek mellett van és segíthet neki nehéz helyzetekben.
A bizalom jele, ha a kisgyerek szüleit is bevonja fantáziajátékaiba. Ez az ő területe, ne kritizáljuk, mert hamar becsukódik előttünk. Nyugodtan részt vehetünk a nem létező kutya etetésében, a kitalált történet szövögetésében, de hagyjuk meg kisgyerekünknek a tevékeny irányítást.
Amit a szülő semmiképpen ne tegyen az a gúnyolódás, a kinevetés, ne mondja azt, ilyen barát nem is létezik. Hagyja, hogy a gyermek maga döntse el, mennyire akarja a szülőt bevonni a fantáziajátékba. Ha szülő egyáltalán nem nyitott, akkor arra ösztönzi a gyerekét, hogy eltitkolja ezeket a képeket, játékokat. Pedig ezek a képzeletének különleges megnyilvánulása, nehéz élethelyzetekben segítheti át a gyermeket, olyanokban, amelyeket még nem képes verbalizálni.
A képzelt lények idővel búcsút vesznek tőle, csak kivételes esetben fordul elő, hogy a kisgyerek a valóságtól elfordulva szinte csak nem létező társai közt érzi jól magát. Általában egyik napról a másikra, nagyjából 8-9 éves korban eltűnnek a képzeletbeli barátok.
