Búcsú a pelenkától

Amikor kisgyermekes szülők beszélgetnek egymás közt, egyebek mellett hamar előkerül a szobatisztaság kérdésköre: ki mikor/hogyan szoktatta bilire vagy vécére a csemetéjét. Bár sok fórumon, számtalanszor írtak már erről, úgy tűnik, a téma örök és kimeríthetetlen.

Anyáink idejében általában azon nyomban elkezdték a bilire szoktatást, mihelyt a gyermek megtanult járni. Korunk szakértői elég tág életkori határok közé teszik a szobatisztaság kialakulását. Másfél éves kortól három-három és fél éves korig bármikor létrejöhet a záróizmok feletti kontroll képessége, sőt esetenként még ennél kicsit későbbre is tolódhat anélkül, hogy ez problémát jelezne. A szobatisztává válás ideje, ritmusa nagy egyéni eltéréseket mutat, mivel egy érési folyamat eredménye – és ez független a gyermek értelmi képességétől.

Való igaz, hogy ha rendszeres időközönként ráültetnek egy gyereket a bilire, korán ki lehet alakítani nála egyfajta reflexet, de ez nem valódi szobatisztaság. Csak akkor mondhatjuk, hogy egy gyerek birtokában van ennek a készségnek, ha a sürgető inger megjelenésekor képes azt jelezni, illetve ha vissza tudja tartani a késztetést addig, amíg eljut a bilihez, és kihámozza magát a ruhájából. (Ez utóbbihoz azért még sokáig elkél egy kis szülői segítség.) Bizony, ez igen komoly teljesítmény egy kisgyermek részéről, és egyáltalán nem könnyű eljutni idáig.

Lépésről lépésre

Még mielőtt bármit is elkezdenénk, mutassuk meg gyerekünknek a bilit. Mondjuk el, mire való, és hagyjuk ott például a fürdőszobában. Ha szeretné kipróbálni, engedjük, hogy ráüljön. Erre remek alkalom kínálkozik fürdetéskor vagy pelenkacserénél. Fontos, hogy semmit se siettessünk, erőltessünk! Ha szerencsénk van, véletlenül is belekerülhet a bilibe a produktum, és ez beindíthatja a folyamatot. A gyakori ráültetés azonban egyáltalán nem segít, hiszen ettől a gyerek nem fogja megérteni az összefüggést az inger és a bili használata között. Ehelyett inkább próbáljuk kérdéssel, javaslattal finoman biztatni őt akkor, amikor úgy látjuk-gondoljuk, hogy éppen itt az ideje az „elengedésnek”.

Van olyan gyerek, aki egyáltalán nem bilizik, de a vécére szívesen ráül, hiszen a felnőttek, nagyobb testvérek példája vonzó a számára.

Nyáron, meleg időben kedvező alkalom kínálkozik a gyakorlásra kinn, a szabadban. Ilyenkor könnyebb megszabadulni a ruháktól, és a természet lágy ölén szívesebben elengedik magukat azok is, akik még idegenkednek a bilitől/vécétől. Az így szerzett sikerélmény átlendítheti őket a kezdeti nehézségeken.

Merjünk visszalépni!

A szobatisztaság stabil kialakulása többnyire hosszú hónapokat vesz igénybe; ez alatt sok türelemre, odafigyelésre, megértésre és támogatásra van szükség. A folyamat siettetése, teljesítményközpontú értékelése, jutalom, büntetés alkalmazása kifejezetten káros, és komoly lelki gondok forrása lehet a gyerek számára! Tulajdonképpen az a legjobb hozzáállás a felnőttek részéről, ha az egészből nem csinálnak túl nagy ügyet. Nem kell a taps, „fanfárok” és egyéb jutalom a „teljesítmény” után. Elég egy egyszerű dicséret, ha minden rendben ment. Ha pedig „baleset” történik, kerüljük a megszidást, a hangos bosszankodást, hiszen a gyereknek épp elég kellemetlen önmagában az a tény is, hogy kudarcot vallott. Ráadásul fizikailag is kényelmetlen számára, ha a nadrágjába becsúszik valami, szükségtelen és káros ezt tovább tetézni bármivel.

Csak akkor érdemes felfüggeszteni a pelenka használatát, ha legalább egy héten keresztül szárazon vesszük le esténként azt, amit reggel feladtunk. Ilyenkor fontos, hogy előre megbeszéljük a gyermekünkkel, valahogy ilyenformán: „Látom, milyen ügyesen használod már a bilit, egész héten száraz maradt a pelenkád. Ha te is úgy gondolod, megpróbálkozhatnánk a bugyival.” És ami a legfontosabb: merjünk visszalépni, ha úgy tűnik, túl korai volt a pelenka elhagyása. Ha többször előfordul „baleset”, minden gond nélkül adjuk vissza rá, és várjuk ki újra az egyhetes száraz időtartamot, mielőtt újra kísérleteznénk.

Természetesen minden változtatást előzetesen beszéljünk meg a gyerekkel, hadd dönthessen ő abban, hogy mikor látja elérkezettnek az időt. Előfordul az is, hogy a gyerek tiltakozik a pelenka ellen, pedig még nem elég stabil a készség. Ilyenkor érdemes meggyőzni őt arról, hogy neki is jobb lesz, ha újra pelenkát kap addig, amíg muszáj.

Az éjszakai ágytisztaság a többségnél kicsit később alakul ki, mint a nappali szobatisztaság, ezért itt különösen fontos, hogy ne siessünk. Tartsunk ki a pelenka mellett addig, amíg teljesen feleslegessé nem válik!

Megjelent a Family magazin 2012/1. számában.