Fényevő a gyerekem?

Mommo egy tündér. Hősiesen tűri, hogy beletuszmákoljam az egészséges ennivalónak nevezett sz@rokat, a tönkölykekszet, a kukoricalisztes mézeskalács-féleséget, az ízetlen kenyereket. De hogyan jutottunk el idáig? Ez itt Anna története.

Mommo másfél éves. Kislány. Gyönyörű. De néha nem könnyű vele az élet.

Hét hónapos volt, amikor először kijött az aranyere. A hozzátáplálás legelején jártunk, éppen csak próbálgattam, mit ehet és hogyan, és közben próbáltam visszaverni a család azirányú késztetéseit, hogy a gyerek rögtön vadassal, csirkepaprikással és káposztástésztával nyisson. Egy családozós hétvégén aztán győzött a nagyi, és Mommo húslevesből kikapott sárgarépát evett ebédre. Persze boldog volt, a nagyi meg hihetetlen büszke, hogy igen, az ő unokája már ilyet is tud. Alvás után, amikoris Mommonak szopiznia kellett volna, az első kortyok után nyűglődni kezdett. Sehogy sem volt jó neki, izgett-mozgott, és közben keservesen sírt. Levetkőztettem, simogattam a pociját, valahogy éreztem, hogy ott lehet a baj.

Mommo kakilni próbált.