5 tipp – hogyan növeljük gyermekünk önbecsülését?

Milyen jelekből vehetjük észre, ha alacsony gyermekünk önbecsülése és milyen módon növelhetjük?

önbecsülés
2019. november 04. www.jatekliget.hu

Fotó: Pixabay

Önbecsülésnek nevezzük, ahogyan magunkat látjuk, azt, ahogyan értékeljük, milyenek vagyunk. A kisgyermekben a környezet visszajelzései alapján alakul ki ez a kép, ezért nagyon fontos az őt körülvevő felnőttek szerepe. Licsár Szilvia pedagógussal, a Játékliget szakértőjével arról beszélgettünk, milyen jelekből vehetjük észre, ha alacsony gyermekünk önbecsülése és milyen módon növelhetjük.

Alacsony önbecsülés – milyen jelekből vehetjük észre?

Lara úgy érzi, hogy a környezete elfogadja. Ennek megfelelően a fellépése magabiztos, büszkén mutatja a rajzot, amit éppen alkotott az óvodában. Tudja, hogy ügyesen rajzol. Ha régi emlékekről beszélgetünk, Lara kellemes történeteket idéz, olyan alkalmakat, amikor szerinte valami jól vagy viccesen sikerült. Bátran jelentkezik a következő feladatra, hiszen bízik magában, tudja, hogy képes azt megoldani.

Jázmin félve mutatja elkészült rajzát, mert nem bízik magában. Aztán végül bosszúsan megmutatja, de sajnálkozik, mert a madár szárnya nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna. Úgy érzi, soha nem fog olyan jól rajzolni, mint a többiek a csoportban. Nem is jelentkezik a következő feladatra, hogy elénekelje a dalt, ami alapján a rajza készült, fél, hogy nem sikerülne jól. Ha régi dolgokról esik szó, általában olyan történeteket mesél, amelyekben – szerinte – balul, vagy nem elég jól sültek el a dolgai.

Másként látjuk a világot

A stabil önbecsüléssel rendelkező gyerekek, mint Lara, nem félnek új dolgokat kipróbálni. Igyekeznek a legtöbbet kihozni magukból az adott helyzetben, de akkor sem csüggednek, ha nem járnak épp sikerrel. Akkor is újra próbálkoznak, ha eleinte kudarcot vallanak. Ez egy tanulási folyamat, mellyel sok tapasztalatot szereznek, ami tovább erősíti az önbecsülésüket. Ennek eredményeként pedig jobban teljesítenek az iskolában, otthon és a barátaik körében. Szemben a Jázminhoz hasonló, alacsony önértékelésű gyerekekkel, akik bizonytalanok magukban, sokszor már akkor sem csatlakoznak a többiekhez, ha valamiért úgy érzik, nem fogadják el őket. Nehezen állnak ki magukért, könnyen feladják vagy meg sem próbálják, sziklatömbként nehezedik rájuk egy-egy – mások által akár észre sem vett – hiba vagy kudarc súlya.

„Az önbecsülés a gyermeket körülvevő felnőttek visszajelzéseiből fejlődik, már egészen csecsemőkortól kezdve, amikor a kicsi pozitív figyelmet és szeretetteljes gondozást kap. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, szeretett és elfogadott, akkor az önbecsülése az évek során tovább fejlődik. A következő mérföldkő, amikor a gyermek elkezd önállóan próbálkozni, új dolgokat tanul meg. Az önértékelése növekszik, ha a szülők odafigyelnek rá, hagyják, hogy próbálkozzon és hogy megmutassa, büszke az új képességeire. Ez a folyamat nem áll meg, az önbecsülés tovább fejlődik, ahogyan a gyermek nő. Az önbecsülése nő, ha új ismereteket szerez az iskolában, vagy a sportban, zenében, ha érzi, hogy megértik és elfogadják a családi és baráti körben.”

Szülőként hogyan segíthetek fejleszteni gyermekem önbecsülését?

Minden gyermek különböző, saját egyéniség. Még testvérek között is jelentős eltérések lehetnek e tekintetben. A jó hír, hogy az önbecsülés fejleszthető, például az alábbi módszerekkel:

 

1.     Hagyjuk önállósodni. Sok türelemre lesz szükségünk, de az önbecsülés fejlődésének szempontjából is jót tesz, ha kivárjuk, míg egyedül felöltözik, kitölti a pohár innivalóját, kinyitja az ajtót vagy beköti a cipőfűzőjét.

2.     Tanítsuk, mutassuk meg és segítsünk, aztán hagyjuk boldogulni. Az önbecsülés akkor fog jól fejlődni, ha a feladat se nem túl könnyű, sem pedig nem túl nehéz. Az életkorának megfelelő feladatokat nyugodtan rájuk bízhatjuk. Először mutassuk meg, ha szükséges segítsünk neki, de aztán hagyjuk, hogy egyedül végezze. Így adunk rá esélyt, hogy próbálkozzon, tanuljon és büszke lehessen az elért eredményre.

3.     Dicsérjünk jól! A dicséret fontos, a gyermek ettől érzi, hogy büszkék vagyunk rá. Azonban nem mindegy, hogy hogyan! Ha a gyermek nem játszott túl eredményesen a meccsen, de mi mégis megdicsérjük, az egész hitelét veszti, hiszen pontosan tudja magáról és a csapattársai visszajelzései alapján, hogy nem volt jó. Ilyenkor inkább mondjuk azt, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, a következő jobban fog menni.

Ne az eredményeket, hanem az erőfeszítést értékeljük! Nem az számít, hogy hányas lett a dolgozat, hanem az, hogy ő mennyit dolgozott azért, hogy az elérje. Ha látjuk, hogy gyakorol, készül, kiselőadást vállal, hogy javítson, dicsérjük meg, bátorítsuk a hozzáállásáért, hiszen így marad tartós a lelkesedése és csak így van rá esély, hogy idővel egyre jobb eredményeket fog elérni.

4.     Legyünk példaképek! Ha mi is jókedvűen (vagy legalább nem hangosan morogva) végezzük a mindennapi feladatainkat vagy képezzük magunkat munka mellett, akkor a jó példa ragadós, gyermekünk is kevésbé nyűgként fog tekinteni a saját kötelességeire. Legyünk aztán büszkék is a saját teljesítményünkre. Ha jól sikerül egy nagyobb projekt, egy nehezebb feladat, ünnepeljük meg! Ne gondoljunk nagy dolgokra, a hangulatot átadhatjuk, ha a jól végzett munka örömére például közösen felbontunk egy tábla csokit.

5.     Kritika helyett. A negatív üzenetekkel csak aláássuk a gyerek önbecsülését. Rengeteg türelemre van szükség a gyerekekhez, bármennyi idősek is. Szinte biztos, hogy nem úgy fogja a porszívót, majdnem eltöri a poharat mosogatásnál, összekoszolja a konyhát a süteménnyel és túl sok vízzel mos fel. Ilyenkor ne a hiányosságokra, a kritikára összpontosítsunk, hanem arra, amit szeretnénk, hogy legközelebb tegyenek. Ha szükséges, mutassuk meg nekik, hogyan. Ne a hibákat keressük, hanem vegyük észre és örüljünk neki, ha bármiben segítenek, mert az önbecsülésük azáltal is nő, ha látják, hogy mások számára fontos, amit csinálnak.

 

„Lényeges, hogy a stabil önbecsülést ne keverjük össze a túlzott önbizalommal. Nem az a célunk, hogy a gyermek azt gondolja magáról, hogy jobb, szebb vagy okosabb, mint a többiek. Az önbecsüléshez hozzátartozik az is, hogy ismerjük a saját gyengeségeinket és erősségeinket egyaránt, ám több figyelmet fordítunk az erősségekre és azok fejlesztésére.”