Ártalmatlan szórakozás vagy lehúzás? A szülinapi zsúrok természete

Szülői pénztárcákat tépázó divat hódít óvodai körökben: a játszóházas zsúr, amelynek alsó határa néhány tízezer forintnál kezdődik, a felső határ pedig a csillagos ég. Persze a gyerek – ha már volt ilyen eseményen – joggal érezheti, hogy ez neki is jár(na). De mit mond a józan ész? Kit tudjuk és vajon ki akarjuk-e fizetni a húzós összegeket azért, hogy gyermekünk és kis barátai néha egymástól teljesen függetlenül őrjöngjenek két-három órán keresztül? És mi történik, ha úgy döntünk, hogy mi ezt az egészet nem támogatjuk?

Szeretnénk leszögezni, hogy ez a cikk nem azok ellen a szülők ellen szól, akik már tartottak játszóházas születésnapi zsúrt gyermeküknek. Nagyon aranyosak és tartalmasak is tudnak lenni ezek a bulik, és nagyon jó látni a boldog csillogást a gyermekek szemében, amikor egy-egy ilyen eseményt megrendeznek nekik.

Mi a baj akkor mégis az iparággal?

Nincs menekvés

Ha gyermekünk részt vett valaha játszóházas születésnapon, akkor teljesen természetes, hogy ő is ilyesmire vágyik. Ha Pistikét ilyen szuper körülmények között ünnepelték, szemünk fényének is jogos lehet az igénye, hogy születésnapja társaihoz hasonlóan különleges körülmények között teljen. Ráadásul mi is boldognak szeretnénk látni legféltettebb kincsünket a születésnapján, ezért aztán kézenfekvő, hogy igyekszünk eleget tenni leghőbb vágyának. A mai szülőgeneráció tagjainak is volt zsúrja: lambadaversennyel, tombolával, melegszendviccsel és csokitortával, s ezek az események már akkor is fontos társadalmi jelentőséggel bírtak egy apró ember életében.

Drágaságom – szó szerint

Ám míg a ’80-as évek generációja otthon bulizott, miközben a szülők csuriba tett kézzel szurkoltak a bútorok és a gyermekek épségéért, addig ma a szülőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlni egy-egy ilyen alkalom megszervezésekor. Ha körülnézünk a piacon, akkor harminc-negyvenezer forint alatt aligha úszható meg a dolog, és ez még csak amolyan fapados eseménynek minősül. Egy vezető játszóház alapdíja ötvenezernél kezdődik, amiben még nincsen benne a torta (további tízes, és persze sokszor nem hozható külsős helyről), a táncos animáció (szintén tízezer forintért egy öt perces bohóckodás), a süti-ropi-limonádé (jellemzően mindig a lehető legsilányabb minőség) és a legújabb divat: a pinata, az a kartonból készült a kreppfigura, amit baseballütővel ver szét az ünnepelt, hogy aztán a belőle kipotyogó csokikon és nyalókákon veszekedjenek a cukortól már amúgy is a végletekig pörgött óvodások.

No, és majdnem kifelejtettük a kedvencünket, az arcfestést és csillámtetoválást, ami fejenként megközelítőleg ezer forintot kóstál egy ilyen rendezvényen (allergiások hátrányban)! De létezik prémiumkategóriás születésnap is, mesehősöknek öltözött animátorokkal egy dunai hajón. Ezek már több százezer forintot érő események.

Határ a csillagos ég?

Számtalan ok miatt lehetünk kénytelenek játszóházba szervezni egy bulit az időhiánytól a helyszűkéig, de alaposan meg kell fontolnunk, belevágunk-e a projektbe, hiszen az egyszeri alkalomnak tűnő kívánság könnyen elvárássá csontosodhat gyermekünk fejében (nem beszélve a testvérekről, barátokról), jövőbeli kiadásokat generálva. Ha azonban eltekintünk attól, hogy egy ilyen ünnepség mennyire irreálisan drága, akkor is érdemes elgondolkodnunk azon, milyen üzenetet közvetít a következő generáció számára.

18. születésnapot különleges körülmények között ünneplünk, ezen nincsen semmi furcsa, de ha már 3-4 évesen hasonló bulit kerekítünk, hova tudjuk majd fokozni azt a következő években?

Nem állítjuk ezzel máris gyermekünket a fogyasztói társadalom szolgálatába, még mielőtt értené, miről is van szó?

A társak természetesen viszonozni szeretnék a meghívást, ami olyan ajándékdömpinget eredményezhet, hogy szülő legyen a talpán, aki ezek után meg tudja magyarázni a gyermekének, hogy karácsonykor nem az ajándék a lényeg, hanem a meghitt együttlét.

Apropó meghittség: a játszóházas bulival jóformán teljesen kiiktatjuk az esemény személyességét. A gyerekek sokszor egymástól független helyszíneken pörögnek, őrjöngenek, sokszor talán el is feledkezve magáról az ünnepeltről.

Érdemes kisebb léptékben gondolkodnunk, ha a világ valódi természetét szeretnénk megmutatni a gyermekünknek, jelen esetben a vendégvárás szépségén, az ünnepek értékén keresztül. Még akkor is, ha a körülöttünk lévő közeg ennek szöges ellentétét sugallja.