„Az idő önmagában nem gyógyítja be ezt a sebet” – lelkigyakorlat abortusz, magzatvesztés után

Sokan évekig, évtizedekig hordozzák magukban egy vetélés vagy abortusz lelki terhét. A feldolgozatlan fájdalom gyakran a legváratlanabb módon törhet felszínre – akár ötven évvel az esemény után is… A Ne félj, nem ítéllek el! nevű lelkigyakorlat azoknak a nőknek (és férfiaknak!) szól, akik szeretnének túljutni ezen a megrázkódtatáson, s hátuk mögött akarják hagyni a kilátástalanság tengerét. A Kaposvári Egyházmegyében októberben induló lelkigyakorlatról az egyik vezetővel, Udvardyné dr. Tóth Lillával beszélgettünk.

–  A lelkigyakorlat olyan édesanyáknak szól, akik magzatvesztés, abortusz után keresnek gyógyulást. Nagy döntés elmenni egy ilyen alkalomra. Mesélne egy kicsit arról, hogy mi történik itt, milyen módon dolgozzák fel ezeket az élményeket?

– A lelkigyakorlat tematikáját nem szoktuk előre megosztani, mert akkor a résztvevők másképp élik meg az alkalmakat. Inkább azt tartjuk fontosnak elmondani, hogy kis létszámú csoportokat fogadunk, és minden, ami a lelkigyakorlaton elhangzik, a résztvevők között marad, sőt – a téma intimitása miatt egy csendes, a külvilágtól elzárt helyre vonulunk vissza. Senkit nem ítélünk el, illetve halmozunk el „jótanácsokkal“. Dinamikák, tanítási fogások segítségével vezetjük a jelentkezőket a gyógyulás útján, lehetőséget nyújtva számukra az elcsendesedésre, a történtek végiggondolására.

– Noha mindkét esetben megjelenik a gyász, más-más érzések kavaroghatnak a nőkben egy vetélés, illetve egy abortusz megélését követően. Tudnak együtt foglalkozni a kétféle esettel, vagy külön tematikával kezelik őket?

– Mivel a magzatvesztést követő gyászfolyamat a vetélés és az abortusz esetében nagyon hasonló, így közös a gyógyulás útja is. Természetesen vannak eltérő pontok – ilyen például az abortuszt követő bűntudat megjelenése –, amivel külön foglalkoznunk kell az érintetteknél.

– Kiknek ajánlják az alkalmat? Azok is jelentkezhetnek, akik nem hívők, és így más távlatokból tekintenek az átélt eseményekre?

– A lelkigyakorlaton való részvételnek nem feltétele a rendszeres vallásgyakorlás, de mindenképp előnyt jelent az erre való nyitottság. Hitünk szerint a gyógyulás az Úr ajándéka, mi csak eszközök vagyunk az Ő kezében. Szeretettel fogadunk mindenkit, a résztvevők szabadon választhatják meg, mennyire nyitottak a program egyes részeire.

– Jellemzően kik találják meg önöket és hogyan? Édesapákat is várnak?

– A „Ne félj, nem ítéllek el!“ lelkigyakorlat magyarországi megalkotói már több mint egy évtizede elkezdték ezt a szolgálatot; itt, a Kaposvári Egyházmegyében most harmadik éve vagyunk jelen. Papjainkon, a közösségi média különböző csatornáin, illeve ismerősökön keresztül találnak ránk a legtöbben. Életkor alapján mindig heterogén közösség alakul ki – találkozutunk már öt héttel és 50 évvel az abortusz után jelentkezővel is… Nagyon beszédes ez az adat – az idő ugyanis önmagában nem gyógyítja be az ilyen sebet. A feldolgozatlan gyász bármilyen élethelyzetben előtörhet, megkeserítve ezzel nők és családok ezreinek életét.

Számos esetben tapasztaltuk, hogy az édesapák is részesei a gyászfolyamatnak, ezért jónak látjuk, ha a párok együtt érkeznek a hétvégére.

– Előfordul, hogy olyan ember is megtalálja a “Ne félj…!-t, aki poszt-abortusz szindrómától szenved, de nincs ennek tudatában, és az alkalmon szembesül a problémái gyökerével? 

– A résztvevők zöménél már jelentkeztek a poszt-abortusz szindróma tünetei, de sok esetben nem ismerik fel, hogy ezek minek a következményei. A régen lezárt, elfeledni kívánt sebek úgy gyógyulhatnak, ha először is felnyitjuk, majd kitisztítjuk őket. Ez egy nagyon fájdalmas folyamat, de ez a gyógyulás alapja. Önmagától nem múlik el a gyász, a fájdalom; akár évtizedekig is rányomhatja a bélyegét egész családok életére.

– Milyen konkrét pozitív hozadéka lehet, ha valaki elmegy a lelkigyakorlatra? Miről számolnak be a résztvevők? Egy alkalom elég a gyógyuláshoz?

– Tapasztalatunk szerint a nyitott szívvel érkezők mind elindulnak a gyógyulás útján. Mindenki megkönnyebbülten indul tovább, új reményt és lendületet nyerve – háta mögött hagyva a kilátástalan fájdalmak tengerét. A résztvevők beszámolói alapján állíthatjuk: a négynapos lelkigyakorlat elegendő útravalót ad ahhoz, hogy apró elhatározásokat téve, lépésről lépésre új életet kezdhessen mindenki.

– Ajánljuk a lelkigyakorlatot, ha úgy véljük, valakinek szüksége lenne rá – vagy mindenkinek magának kell eljutnia erre az elhatározásra?

– Igen, finoman segíthetjük azokat, akik felfedik előttünk az érintettségüket. Tapasztalatunk szerint a személyes megszólítás, tanúságtétel útján többen jutnak el a lelkigyakorlatra. Nagyon sokan érintettek a magzatvesztés kapcsán, de csak akkor tudnak igazán meggyógyulni, ha a saját döntésük vezérli őket. Minden érintettet bátorítunk, hogy minél hamarabb nézzen szembe fájdalmai gyökerével!

A „Ne félj, nem ítéllek el!“ lelkigyakorlatról az alábbi linken olvashatunk részleteket.

A lelkigyakorlat vezetői:
Udvardy Márton – állandó diakónus
Udvardyné dr. Tóth Lilla – biológus, Creighton Módszer oktató