Megtudta, hogy a babája végtagok nélkül fog születni, mégis elutasította az abortuszt

Katie Whiddon majdnem engedett a környezetéből érkező nyomásának, miután kiderült, hogy gyermeke kéz és láb nélkül fog világra jönni: nemcsak az orvosok, de még a nő élettársa is az abortuszt szorgalmazta… Ám egy másik várandós anyukával történt véletlen találkozás mindent megváltoztatott.

Más váradós édesanyákhoz hasonlóan Katie Whiddon sem arra számított, hogy az ultrahangos vizsgálatot végző orvos sokkoló híreket közöl majd vele – mégis ez történt, ugyanis kiderült, hogy születentő babájának se keze, se lába nincsen. Az anya eleinte maga is úgy gondolta, hogy könyörületesebb megoldás lenne véget vetni a terhességének, mint hagyni, hogy gyermeke végtaghiánnyal szülessen meg. Környezete nyomására már be is jelentkezett a terhességmegszkításra – ám egy váratlan találkozás mindent megváltoztatott benne.

Katie amúgy sem volt könnyű helyzetben, amikor 18 évesen teherbe esett bántalmazó barátjától. A váratlan diagnózis aztán a 20. terhességi héten érkezett.

„Pontosan nem emlékszem az orvos szavaira; mintha nem is hallottam volna, amikor közölte, hogy a babának nincsen se keze, se lába. Az egész testem zsibbadt. Hiszen én még nem is éltem! Ez kegyetlenség!” – meséli a ma már ötgyerekes anyuka.

Elmondása szerint barátja végig nyomást gyakorolt rá, hogy az abortuszt válassza. Amint hazaértek, megkezdődött a terror: a férfi a gyermeket „szörny”-nek nevezte és azt mondta, kegyetlenség lenne élni hagyni, különösen abban az esetben, ha fiú. Whiddon bele is egyezett az abortuszba, ahhoz kötve döntését, hogy megbizonyosodnak róla: valóban nincsenek végtagjai a gyermeknek. Egy másik szakember nem csupán meggerősítette a diagnózist, hanem további aggasztó dolgokkal sokkolta a párt. Azt mondta, előfordulhat, hogy a gyermeknek az agyával vagy egyéb szerveivel is problémák vannnak, s félő, hogy csupán vegetálni fog, ha megszületik.

Már megvolt a kitűzött időpont, ám az édesanyát kisértette saját döntése.

Előfordult, hogy felébredve zokogásban tört ki. „Gyászoltam, és ez jobban fájt, mint bármi, amit valaha is el tudtam képzelni. Éreztem, hogy sötétség kúszik a lelkembe. Nem csupán születési rendellenessége van a babámnak, de sosem találkozhatok vele. Sosem fogom hallani a sírását, érezni a bőrének, hajának illatát vagy megtudni, hasonlít-e rám.” Barátja pedig, ahelyett, hogy megnyugtatta volna, azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja, ha nem veti alá magát a beavatkozásnak.

Whiddonnak egy váratlan találkozás segített abban, hogy az életet válassza. Szüleivel rövid utazásra indultak, melyen beszélgetett egy másik édesanyával, aki éppen vele egy időpontra volt kiírva. Ez az édesanya valami nagyon fontosat fogalmazott meg. Azt mondta, szerinte Katie „olyan szeretettel beszél a gyermekéről, hogy nem fogja elvetetni”. Ezek a szavak pedig óriási erővel hatottak a kétségbeesett anyukára. Úgy döntött, imádkozni kezd, hogy békét találjon a terhességgel kapcsolatos döntésében.

„Utáltam mindent. Magamat, a barátomat, az orvost, a létezést, Istent. Miért történik ez vele, miért történik ez a KISBABÁMMAL?”

Nem akarta az abortuszt, ugyanakkor önzőnek érezte magát, amiért azt fontolgatja, hogy megszüli a babát. Elmondása szerint amikor mégis úgy döntött, hogy az életet választja, Isten „édes, meleg békéje” töltötte el. Elhagyta barátját, és unokatestvéréhez költözött, aki mindenben támogatta.

Camden kéz és láb nélkül, de ezt leszámítva egészségesen született meg. „Gyönyörű volt. Nem szörnyszülött, hanem az én tökéletes kisfiam. Láttam, hogy jó döntést hoztam” – fogalmazott az édesanya.

Katie azóta megtalálta a tökéletes párt, aki Camdent is szeretettel veszi körül, megházasodott, és most már öt kisgyermek boldog édesanyja.

„Camden megváltoztatta az életemet – mégpedig a lehető legjobb irányba. Megmutatta, milyen erős tudok lenni. És hogy a szeretet bármilyen akadályt legyőz. Megtanított rá, hogy mások segítésére is tudom használni az erőmet. És ami a legfontosabb: bebizonyította, hogy az ima valóban működik, és hogy Istennek óriási tervei vannak az életünkkel még ha nem is egészen úgy, ahogyan azt mi elgondoltuk.”

Ha fontosnak tartod a családot, a szülői szerepekhez kapcsolódó értékeket, és szeretnél további cikkeink között böngészni, akkor kövesd be a Családhálót a Facebook-on!