Nomád fesztiválozás – gyerekekkel

Léteznek olyanok, akik hirtelen felindulásból elindulnak egy fesztiválra évek óta ki sem bontott sátorral, gyerekekkel, többnapi hideg élelemmel.

gyerekkel
2019. augusztus 26. Czefernek Léna

Fotó: Raj-Czefernek Léna

Nagyon nem vagyunk egyformák. Van, akinek a családi nyaralás csak akkor az igazi, ha minimum wellness-élménnyel és félpanziós ellátással jár, míg mások egy apartman biztonságos falai között szeretik ezeket a napokat eltölteni, mert akkor ők szabályozzák a napjaikat és étkezéseiket is. És léteznek olyanok, akik hirtelen felindulásból elindulnak egy fesztiválra évek óta ki sem bontott sátorral, gyerekekkel, többnapi hideg élelemmel.

Utóbbi bravúrt nekünk sikerült végrehajtani, miután családilag nekiindultunk a Művészetek Völgyébe, ami köztudottan családbarát fesztiválok közé tartozik. Persze azért ez nem jelenti azt, hogy zökkenőmentesen abszolválható két óvodással és az ő apró-cseprő igényeikkel – hogy a sajátjainkról már ne is beszéljünk!

Nem vagyunk azok a kifejezetten határfeszegető típusok, de mivel egyik nyaralási tervünk kútba esett, s a fesztiválra a gyerekek születése óta mindig „benéztünk”, amit ők nagyon élveztek, úgy döntöttük, hogy merészek leszünk és álmodunk egy nagyot:

bevállaljuk ifjúságunk kedvenc nyári programját – gyermekeinkkel.

Először megpróbáltunk épkézláb szállást szerezni, de mivel vészesen fogyott az idő, azzal kellett szembesülnünk, hogy bizony a régi-jól bevált sátorhelyes bácsi telefonszámára kell, hogy fanyalodjunk, ha a faluban akarjuk tölteni az éjszakát. Így aztán feltárcsáztuk Kálmán bácsit, akinél mindig akad egy üres sátorhely, s akinek kempingjében tapasztalataink szerint minden lehetséges.

Közben lélekben mi is készültünk a felkészülhetetlenre: a hidegvizes zuhanyzóra, sorbanállásra annál az egy-két létező angolvécénél, a toi-toi dobozokkal együtt járó kellemetlenségekre és arra, hogyan fogunk száz fokos melegben élelmiszert tárolni vagy nappal felmelegedett, éjszaka viszont jócskán lehűlt sátorban aludni.

1-2 éjszakát terveztünk, mondván, hogy egyet

még fél lábon állva is kibírunk,

ha pedig nagyon jól sikerül, duplázhatunk az élmény kedvéért. Ennyi idő alatt azért már lehet kellemesen vegyülni és belefolyni a nagyobb programokba is, esetleg egy-két koncertbe belekóstolni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy két sátorral utaztunk, mindkettőnk ifjúkorából maradt egy-egy ilyen alkalmatosság, családi verzióra nem akartunk beruházni, amíg nem látjuk, hogyan fekszik nekünk ez a műfaj.

Így vágtunk hát neki

életünk egyik legjobban sikerült, ámde legnehezebb családi nyaralásának.

Tele nosztalgiával és várakozással, ugyanakkor félelemmel: mit fogunk ezzel a két mókussal kezdeni egy mégoly családias jellegű, de alapvetően bulizásra hivatott helyen?

Jelentem, a feladatot olyannyira sikeresen abszolváltunk, hogy gyermekeink azóta azt kérdezgetik,

mikor megyünk újra Kapolcsra?

Bevallom, azért akadt néhány nehézség, amely elgondolkodtatott, vajon újra bevállaljuk-e a sátrazást, vagy jövőre próbáljunk valami normális szállást foglalni IDŐBEN.

De először lássuk az érveket pro és kontra:

A Művészetek Völgye valóban családias, családbarát fesztivál. A gyerekeket mindenki szeretettel fogadja és kezeli: egy barátságos fiatal pár még kártyázni is meghívta a lányokat, míg mi a sátorépítéssel foglalatoskodtunk. Megfelelő méretű játszóteret kivéve minden tekintetben gondolnak a legapróbbakra: mókás foglalkoztatók, koncertek, nekik szóló műsorok, no és persze a kihagyhatatlan állatsimogató várja a lelkes kicsiket főként a délelőtt folyamán, amivel könnyen le lehet kötni őket. Ennek van egy hátulütője is: ha ugyanis a szülő saját magának szeretne programot választani, máris összeütközik csemetéje igényeivel, aki újra és újra követeli magának a már megtapasztalt élményeket. Így aztán előfordulhat, hogy egy ígéretes koncertet kell majd kihagynunk egy jó kis kavicsfestés vagy batikolás kedvéért.

Arról ne is álmodjunk, hogy spórolhatunk bármin, a kiállított tárgyak ugyanis minket is épp eléggé vonzanak, nemhogy egy 4-6- éves gyermeket, aki mindig mindenhol mindent meg akar fogni és venni. Örüljünk, ha csak egy-két haszontalan használati tárggyal leszünk gazdagabbak és semmit nem kell kifizetnünk, amit a gyermek véletlenül vert le/tört össze/evett meg. Persze az étkezés sem lesz olcsó, nem is beszélve a helyi fröccs-árakról, de hát ez minden fesztivál sajátja.

A sátorozás minden gyermek számára életre szóló élmény.

És minden szülőnek, főleg, ha a völgy tetején terül el a szállás, ahova az összes esti koncert felhallatszódik éjjel 4 óráig. A jó hír, hogy a gyerekek estére úgy kifáradnak, hogy mindennek ellenére el fognak ájulni lefekvés után pár perccel és a kedvenc előadónk koncertjéről sem maradunk le az altatás miatt – bár lehet, hogy másik koncerttel sztereóban leszünk kénytelenek élvezni azt. Persze megbeszélhetjük, hogy egyik este a szülőpáros egyik, másik este a másik tagja megy le a faluba élvezni a kapolcsi éjszakát – mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, megelégedtünk a fesztivál napközben nyújtott lehetőségeivel és avval, ha hazafelé menet megálltunk és belehallgattunk egy-egy koncertbe.

Az apró kirándulás pozitív hozadéka volt, hogy

talán soha nem örültem még ennyire a saját otthonomnak és a máskor teljesen természetes kényelmi eszközöknek benne.

Ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom vissza. Még nagyobbik lányom is, aki második reggel úgy ébredt, hogy „ugye nem alszunk még egy éjszakát sátorban?” szóval még ő is nagy beleéléssel meséli a kalandot. Én is büszkeséggel osztom meg másokkal, milyen bevállalósak voltunk.

S hogy jövőre mi lesz? Lehet, hogy kezdetnek veszünk egy családi sátrat…