Riogatás helyett – Így beszélj gyermekkel a koronavírusról!

Míg minket, felnőtteket elfoglal a higiénés rendszabályok betartása, a gyerekek aggodalmaira kevesebb figyelmet fordítunk. Pedig nem ártana!

aggodalom
2020. március 16. Családháló, M. Dulácska Csilla mentálhigiénés szakember

Fotó: Pixabay

Ahogy már Magyarországon is megjelent a fertőzés, egyre fontosabb, hogy beszélgessünk róla a gyerekeinkkel – véli M. Dulácska Csilla mentálhigiénés szakember, aki munkája során rendszeresen látogatja az iskolákat. Azt tapasztalta, hogy a fiatalok számára is szükséges a részletesebb útmutatás. Mint mondja, annál is fontosabb a felnőtt magyarázat, mert a részinformációk rengeteg szorongást okozhatnak a kisebbek számára. Nem tudjuk ugyan megóvni őket a felnőtt világ aggodalmaitól, de segíthetünk nekik helyén kezelni a tényeket, és ezzel csökkenteni a félelmeket. A szakember összefoglalta, hogyan is tegyük mindezt.

Elsőként a saját érzéseinket kell rendbe tenni!

Vannak köztünk olyanok, akik azt gondolják, hogy az egész koronavírusjárvány-ügyet felfújták, míg mások komolyan szoronganak, elképzelve a lehetséges kimeneteleket. Nem tudjuk, mi történik majd a következő néhány hétben, hónapban, de ahogy más országokban már láthatjuk, akár a mi életünk is átalakulhat. Nekünk, felnőtteknek is komoly belső munkát igényelhet, ha néhány hét alatt megváltozik a minket körülvevő, eddig megszokott módon működő világ. Nagyon sokféle olyan érzés kavaroghat bennünk, amit talán még észre sem vettünk magunkban. Tarthatunk attól, hogy majd elkapjuk a fertőzést, bizonytalankodhatunk, mit teszünk majd, ha nálunk is bezárják az iskolákat. Örülhetünk, hogy a gyerekeink jó eséllyel enyhe tünetekkel megússzák, de aggódhatunk idős vagy krónikus betegséggel küzdő szüleink és szeretteink miatt. Ha túlságosan aggasztónak éljük meg ezeket, érdemes lehet egy kis távolságot venni a hírektől!

A gyerek tőlünk veszik a mintát!

A gyerekeink megérzik, ha szorongunk, vagy bizonytalanok vagyunk. Számukra mi adjuk a mintát, hogyan viselkedik, mit érez az ember egy ilyen helyzetben. Éppen ezért nagyon fontos, hogy elsőként a saját érzéseinkkel legyünk tisztában, nézzünk szembe az aggodalmainkkal! Beszélgethetünk erről a párunkkal, megoszthatjuk egy jó barátnőnkkel, de az is sokat segíthet, ha kiírjuk magunkból. Ha mindezt megtesszük, akkor a gyerekeink nem a félelmet fogják érezni rajtunk, hanem azt, hogy jelen vagyunk, hogy elérhetőek vagyunk a számukra, hogy meg tudjuk hallgatni őket. Hogy bízhatnak bennünk, a számukra stabilitást jelentő felnőttben. Ez pedig segít oldani a szorongásaikat.

Beszélgessünk mielőbb!

Nem kell attól tartunk, hogy fölösleges aggodalmakat keltünk a gyerekünkben, ha felhozzuk a témát. A gyerekek, főleg a kisebbek másképp gondolkodnak, mint a felnőttek. Másképp dolgozzák fel, amit látnak, hallnak, és nincs olyan integrált képük az időről és a távolságokról, mint nekünk. Mindez sokkal sebezhetőbbé teszi őket.

A kortársak között keringő, vagy a tévében, rádióban, felnőttek beszélgetésében meghallott információk egészen máshogy összegződhetnek a fejükben, mint esetünkben. A kínai képkockák nyomán akár attól is tarthatnak, hogy mindaz, amit ott látnak, már a következő napokban megtörténik nálunk is – így közvetlen fenyegetettséget is megélhetnek! Ha nem segítünk nekik értelmezni a látott képeket vagy a hallott történeteket, sokkal szorongatóbb, fenyegetőbb lehet számukra a járvány.

Azzal tudjuk őket legjobban megóvni, a félelmeiket csökkenteni, ha beszélgetünk velük mielőbb. Így azt is megtapasztalják, hogy mi vagyunk számukra a megbízható információforrás – nem pedig a kortársaik. Érdemes a beszélgetést nappalra időzíteni, mert este, a sötétben minden félelmetesebbnek tűnhet.

Hogyan viszonyul a gyereked a koronavírushoz?

Először is kérdezd meg, hallott-e erről az új betegségről, és ha igen, mit tud róla! Egészen máshonnan fog indulni a beszélgetésetek, ha mostanra az állt össze benne, hogy heteken belül a fél világ meg fog halni, mint ha úgy tudja, hogy ez olyasmi, mint az influenza. Ha kiderül, hogy eltúlzott félelmek, rémhírek aggasztják, tisztázzátok a tényeket! Kérdezd meg, honnan hallotta, és hívd fel a figyelmét, hogy a neten keringő ijesztő információkból nem minden igaz.

Az érzéseinek pedig mindenképpen legyen helye a beszélgetésben! Ha elmeséli, hogy egy osztálytársa azt mondta neki, hogy meg fognak halni, akkor ez az ő számára nagyon reális lehetőség lehet, és fontos, hogy komolyan vedd a félelmeit! De lehet, hogy az az információ se nyugtatja meg, hogy a gyerekek könnyebben átvészelik a betegséget, mert lehet, hogy aggódik miattad, vagy pláne a nagyszüleiért. Ha a félelmeire azt mondod, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz – akkor úgy érezheti, hogy nem hallottad meg igazán, ami nyomasztja. Inkább nyugodt hangon, megértéssel adj teret az érzéseinek: „Látom, ez nagyon ijesztő számodra…”, és hagyd, hogy elmondja, mi is van benne.

Megoszthatsz vele egy emléket a gyerekkorodból, amikor te is nagyon féltél valamitől, hogyan is élted ezt meg annak idején. Mondd el neki, hogy igen, nagyon szeretnétek, hogy egészségesek maradjatok, és mindent meg fogtok tenni, hogy a családotokban mindenki biztonságban legyen. Ha pedig bármikor kérdése van, tart valamitől, jöjjön nyugodtan hozzád.

Korának megfelelő legyen a beszélgetés!

Ha kisgyereked van kapcsold ki a tévét, a rádiót a jelenlétében! Nem tudjuk előre, mi fog elhangzani, mit láthat, ami megterhelheti. A halálesetekről szóló beszámolók megijeszthetik. Ami tényleg fontos, azt úgyis megtudja majd tőled. Ráadásul az egész család stressz-szintjére jótékony hatással lehet, ha nincsenek ott állandó jelleggel a háttérben a koronavírusról szóló legújabb információk.

Egy óvodás gyereket felesleges a világjárvánnyal riogatnunk, és túl sok részlettel elárasztanunk. Inkább beszélgessünk arról, hogyan is tudnak a kórokozók betegséget okozni a testünkben, hogyan tudja a testünk legyőzni őket, és mi mindent tehetünk, hogy egészségesek maradjunk. Mivel mostanában több betegség van, fontos odafigyelni az alapos kézmosásra, akár újra gyakorolhatjátok, hogyan is kell ezt helyesen csinálni. Ha látott, hallott valamit, ami megijesztette, akkor biztosítsd róla, hogy te, a szülei, a családja, mindent megtesztek, amit csak tudtok, hogy ő biztonságban legyen. Gondolj arra is, ha esetleg a halálhírek miatt elkezd félni attól, hogy téged elveszíthet, ez a félelem rosszalkodásban is megnyilvánulhat. Vagy elkezdhet szorongani attól, hogy este egyedül marad. Fogadd megértően ezeket a helyzeteket!

A kisiskolás gyerekednek meséld el, hol is tört ki a betegség, hogyan terjedt el, hogyan próbálják megállítani a járványt. Azt is érdemes elmondani, hogy nagy erőkkel keresik az ellenszert és az oltóanyagot. Fontos tudnia, mik a betegség tünetei, hogy lássa: ezeket ő is ismeri. Hozzákapcsolhatod mindezt a saját korábbi élményeihez. Megélt már hasonló tüneteket, amikor megfázott, vagy influenzás volt – és aztán meggyógyult. A betegek jelentős része most is meggyógyul, a gyerekeknél pedig általában enyhe lefolyású a betegség. Ha maszkot viselő embereket látott, és ez aggasztja, elmondhatod neki, hogy az orvosok szerint erre az egészséges embereknek most nincs szüksége. Mindenki másképp próbálja megőrizni az egészségét, minden család mást tart fontosnak – ti például nagyon nagy hangsúlyt fektettek a kézmosásra.

A kiskamasz-kamasz gyerekeddel legyél tárgyszerű és egyenes. A szociális médiában úgyis találkozni fog sokkal több mindennel, mint amivel kéne! Tisztázd vele az ismert tényeket, és tegyétek helyre a félinformációkat, rémhíreket. A koronavírussal és főleg az elkövetkező hetekkel, hónapokkal kapcsolatban sok bizonytalanság van a levegőben. Ez szorongást ébreszthet. Ha a (kis)kamaszod aggódik, akkor hagyd, hogy kibeszélje magát, engedd, hogy kifejezhesse érzéseit. Felidézhettek olyan régebbi helyzeteket, „vészhelyzeteket”, amikor nem lehetett tudni a végkimenetelt, és visszaemlékezhettek, hogyan is sikerült megbirkózni a kihívással.

A mostani helyzetben akár lehetőséget is láthatsz: szembesülni azzal, hogy a világban veszélyek is vannak, és megtanulni, hogyan kezeljük a félelmet, a csalódást, a nehéz érzéseket… Ez egy fontos fejődési lehetőség a gyereked számára, amiből később is profitálhat! Ha kérdései vannak, válaszolj rá egyenesen, őszintén. Ha elhárítod, vagy homályos válaszokat adsz, az csak a szorongást növeli. De az is fontos, hogy a tényeknél maradj, és ne a lehető legrosszabb forgatókönyveket zúdítsd rá! Fókuszáljatok a jelenre: mi az, amit az „itt és most”-ban meg tudtok tenni!

Add meg neki a kontroll érzését!

A szorongást jelentősen növelheti az, ha kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezzük magunkat. Egy járvány kitörésekor az egyik legfontosabb, amivel támogathatjuk a gyerekünket, ha hozzásegítjük a kontroll érzéséhez. Beszéljük meg vele, mit tud tenni, mit tudunk tenni, hogy lehetőleg elkerüljük a betegséget. Alakítsunk ki az egész család számára betegségmegelőző és immunerősítő egészséges szokásokat! Alapos kézmosás, betegek elkerülése, zsebkendőbe-tüsszentés, arc nem érintése, elegendő alvás, friss levegő, a stressz elengedése – ezeket mind beszéljük át!

Nem ijesztgetve, hanem közös stratégiaként, mint ahogy más egészségvédő stratégiánk, szokásaink is vannak: biztonsági öv, fogmosás, vitaminok, takarítás, tiszta ruha… Ha mint az élet normális részét tekintjük ezeket, ha megéljük, hogy tehetünk az egészségünk érdekében, akkor ez a kontroll érzését erősíti. Ráadásul, ha teszünk azért, hogy egészségesek maradjunk, ezzel másoknak is segítünk.

A következő hetekben, hónapokban a koronavírus miatt eddig nem tapasztalt módon megváltozhat a mindennapi életünk. Ahogy változik a helyzet, fontos, hogy újra meg újra átgondoljuk, hogyan tudjuk támogatni a gyerekünket, hogy könnyebben küzdjön meg az aktuális helyzettel. Fontos, hogy egyensúlyt tudjunk teremteni a változások nyomon követése és a mindennapi élet dolgai között. Hogy megtegyük a megfelelő óvintézkedéseket, miközben a családi élet is megmarad normálisnak. Nem csak a testi egészségünket szeretnénk megőrizni, hanem a lelki egyensúlyunkat is.