Sokkoló titkok – amikor a DNS-teszt idegen géneket mutat

Nem veszélytelen a napjainkban divatossá vált DNS-tesztek elvégzése! És nem azért, amiért gondolnánk!

dns-teszt
2020. február 04. Családháló

Fotó: Pixabay

Úton-útfélen házilag elvégezhető DNS-tesztek reklámjaiba botlunk. A Facebookon lelkesítő videókban mosolygó emberek mesélnek arról, milyen csodálatos érzés volt, amikor kiderült, hogy őseik között egzotikus népek génjeit fedezhették fel, s mindez hogyan változtatta őket elfogadóvá az idegenek iránt. E jól hangzó szlogenek azonban arról nem ejtenek szót: mi történik akkor, ha ezek a vizsgálatok s az általuk kiderített eredmények családokat döntenek romba, életeket tesznek zárójelbe.

Az otthon elvégezhető DNS-tesztek reklámszlogenjei valóban csábítóak: egyszerűen elvégezhetőek s olyan információkat tudhatunk meg őseinkről, amelyeket talán nem is sejtettünk volna. Most egy pillanatra tegyük félre (jogos) aggodalmunkat azzal kapcsolatban, hogy ezeket a meglehetősen bizalmas információkat majd egy nagy adatbázisban valószínűleg örökké őrizni fogják rólunk, s ki tudja, milyen célokra lehet majd a jövőben felhasználni, s koncentráljunk csak egy aspektusára ennek a csodálatos lehetőségnek.

Mert bizony azok számára is okozhatnak ezek a tesztek kellemetlen meglepetéseket, akik úgy gondolják, tökéletesen tisztában vannak családjuk történetével. Így járt az amerikai újságíró, Bill Griffeth is, aki hobbiként megszállottan kutatta családfáját, s az ezzel töltött 29 év alatt eljutott egészen az amerikai államalapítókig. Mikor terjedni kezdtek a házi tesztek, örömmel csináltatott egyet unokatestvére kérésére, aki szintén élt a lehetőséggel s további rokonok felkutatására szerette volna használni az eredményeket. Ám a két teszt összehasonlítása sokkolta mindkettőjüket: kétséget kizáróan kiderült, hogy Griffeth és unokatestvére nem rokonok egymással, s ennek oka: az újságíró nem vér szerinti gyermeke annak, akit eddig apjának hitt.

A férfi súlyos döntés előtt állt, ám végül megkérdezte az eredményről idős édesanyját, aki tépelődve bevallotta fiának: sok évvel ezelőtt “hibát követett el”, s ennek a “hibának” ő a gyümölcse. Griffeth “nevelőapja” már nem élt ekkor, s nem tudott találkozni biológiai apjával sem, aki időközben elhunyt. A férfi mégis úgy véli, így is fontos momentum, hogy ki tudta deríteni az igazságot, valódi apja kilétét, s el tudott látogatni legalább a sírjához. Az újságíró ezt követően felhagyott kedvenc hobbijával, a családfakutatással, s négy évvel a történtek után megírta élményeit az esettel kapcsolatban Stranger in My Genes azaz Idegen a génjeimben címmel.

Érzékletesen fejti ki könyvében, a súlyos információ mennyire letaglózta. Mint írja, átesett a gyász klasszikus fázisain: a tagadás, a harag, az alkudozás és a depresszió után következett az elfogadás. Az ő esete azonban közel sem egyedülálló, hiszen a tesztek terjedésével egyre többen szembesülhetnek olyan információkkal, amire lelkileg egyáltalán nem voltak felkészülve. S az egyszerű mókából könnyedén lehet akár tragédia is, hiszen a házastársi hűtlenség még évtizedek után is óriási sebeket ejthet.

Griffeth számára valószínűleg terápiás jellegű lehetett maga az írás is, s elkészült könyve segíthet mindazoknak, akik hasonló élményeken mentek keresztül. Az már látható, hogy egyre több áldozata lesz ezeknek a vizsgálatoknak, hiszen már önsegítő csoportok is alakultak a közösségi oldalakon, melynek tagjai mind a DNS-tesztek sokkoló eredményeinek következményeitől szenvednek. Érdemes tehát megfontolni, mielőtt belevágunk valami hasonlóba: valóban kíváncsiak vagyunk-e az eredményre, még akkor is, ha nem azt a romantikus választ kapjuk majd kérdéseinkre, amit a reklámok sugalltak nekünk!