Szél hozta rézvitéz – mese a Parlament boltívei alól

Valószínűleg sokan vannak közöttünk, akik sosem – vagy csupán felnőtt korukban – jutottak be a Parlament csodás épületébe, s az sem biztos, hogy mindannyian tudjuk, hova kapjuk a fejünket, mit kell nézni a finoman megmunkált boltívek rengetegében. Az Országház épülete a gyermeki képzelet megindítására alkalmas motívumok végtelen tárháza – ebbe kalauzol el most minket egy új, hiánypótló alkotás Szél hozta rézvitéz címmel!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kiajánlásra megkapott mesekönyveket nem csupán önmagamon, hanem gyermekeimen is letesztelhetem, s így mindig két szűrő használata után tudok beszélni az adott műről. A Szél hozta rézvitéz kicsit kalandos úton, éppen egy szeles karanténnapon érkezett meg hozzánk, azonnal felkeltve a család aprajának-nagyjának érdeklődését – ami egy mesekönyvvel kapcsolatban ígéretes kezdetnek tűnt.

Gyermekeim az első pillanattól kezdve lelkesen lapozgattak, s még azelőtt elkezdték találgatni, miről szólnak majd a sorok, hogy belefogtunk volna a történet megismerésébe. Megragadta őket Maros Krisztina érzékeny, aprólékos és szerethető ábrázolásmódja, amellyel a Parlament titokban megbúvó figuráit s a kis rézvitéz alakját életre keltette. Férjem is nagyon kíváncsi volt, bele-belelapozott a könyvbe, és történelemkedvelő ember lévén rá-rácsodálkozott azokra az apró titkokra, tudnivalókra, amelyek nem általánosan ismertek az Országház épületével kapcsolatban.

Mert azt mindannyian tudjuk, hogy a Duna partján álló robosztus építmény, amely Budapest, illetve Magyarország egyik markáns jelképe, mire is szolgál valójában – de arról talán már nincsenek ismereteink, hogy milyen apró izgalmakat rejt az épület belseje! Gyermekeink esetleg csak ezt az egy magyarázatot hallották tőlünk: „ott hoznak döntéseket a képviselő bácsik és nénik az ország sorsáról.” S hogy ennél szemléletesebben, gyermekek számára érthetőbben is be lehetne mutatni mindezt, röviden és tömören, politikamentesen – az talán eddig eszünkbe sem jutott.

Márpedig az Országházi Mesék első kötete bizony erre a heroikus feladatra is vállalkozott, méghozzá a mese, a gyermekek képzelőerejét megragadó színes képi világ segítségével. Észrevétlenül lesz a rézfülű kisvitéz apró kalandjából s a családi meseolvasásból komoly beszélgetés arról, ki is volt Mátyás király, mire szolgáltak az épület tetején álló rézvitézek, hogyan hűtik-fűtik a Parlament óriási termeit, vagy hogy mi is az a szavazás és hogyan lép életbe egy, a képviselők által meghozott döntés.

A könyv nagyon olvasmányosan, finoman és mégis érzékeltesen nyúl a témához, végig figyelembe véve azt, hogy a gyermeki képzelőerőre igenis érdemes rábízni egy csomó dolgot, ugyanakkor feltételezhetően számít az olvasó szülők segítségére abban, hogy ami a kicsiket behatóbban érdekli, arról több szó is essen az írás kapcsán. Egy kedves és szerethető, nem túl bonyolult történetet kapunk, amely remek stílusérzékkel íródott, s így a néhol komoly mondanivaló ellenére ugyanúgy képes belopni magát az apró olvasók szívébe, mint amennyire megrendíti vagy éppen elgondolkodtatja a felnőtt mesélőt.

Kíváncsian várjuk az Országházi Mesék folytatását, hogy további kalandokat ismerhessünk meg apró hősünk életéből s a Parlament szédítő épületének rejtett titkairól!