Tánc a lelke a kapcsolat egészségének

Ezekben a koronavírus okozta nehéz napokban, hetekben, (lassan) hónapokban Mihalec Gábor fontosnak tartotta a Pár-percek videós sorozat napi elindítását, melyhez csatlakozott a tánc nyelvén szerdánként és szombatonként Győry-Zelencsuk Tímea párkapcsolat-gazdagító táncpedagógus és férje, Attila is. A tánc kapcsolaterősítő erejéről (mely ebben az összezárt időszakban különösen fontos) beszélgettünk a táncművésznővel, pedagógussal. Ahogy az első videóban való bemutatkozásban fogalmazott Tímea: az érintés hatalmának művészetébe vezeti be az érdeklődőket.

A Táncrandi Timivel és Attilával videók nagyon alaposan, szeretetteljesen adják át azt a tudást, mellyel Tímea rendelkezik, s mindeközben, ahogy belemélyed az ember a magyarázatokba, érzi, hogy az érzelmi tank is töltekezik.

Van egy titka az érintéstánc nyelvének: ha elfáradt, nehéz napot zár az ember, különösen jótékony mellékhatása a gyakorlatoknak, hogy egymást erővel tölti fel a férj és a feleség.

Az ajánlás mindenkinek szól, legyen fiatal házas vagy már idősödő, hiszen feladatunk ugyanaz: ápolnunk kell minden körülmények közt kapcsolatainkat. Miért ne tennénk ezt lehetőleg minél többször úgy, hogy mindketten, férjek és feleségek igazán jól érezzük magunkat a közös munka folyamatában.

Ugyanakkor nem csak a testi kapcsolódás tánc-rendjébe segíti bevezetni a nézőket a táncpedagógus, hanem közben egy-egy párkapcsolati tanáccsal, kedvességek elszórásával, tippekkel is megfűszerezi a közel 15 perces, aranyat érő „tananyagot”. Bátorít is közben arra, hogy ha valahol elakad a pár, nem sikerül elsőre, másodikra egy-egy mozdulatot megvalósítani, újranézve a videót próbálkozzanak ismét. Hiszen nem a tökéletességen, hanem az egymáshoz való szeretetteljes kapcsolódáson van a lényeg.

– Hogyan született meg a videósorozat gondolata, és mi a célja a videóknak?

– Ami különösen jó tapasztalásom, hogy nagyon sokan megosztják a videót, rengetegen nézik és érzik, hogy most tudnak ebben az időszakban táplálkozni és töltekezni a videók által. Ezt a jó érzést szeretnék átadni az ismerőseiknek, valahol ez volt a kezdeti cél is. Ha másra nem jó ez a megosztó véleményekkel bíró közösségi média, most, az elzártság időszakában óriási segítőeszköz lehet, ha jól használjuk. Ha ez működik, akkor érdemes is jóra használni! Valahogy isteni jelzésre jött ez a gondolat, hogy ebben a helyzetben szükség van egy ilyen videósorozatra, és mi sokat tudnánk adni annak, aki megnézné azokat. Néhány nap alatt meg is valósítottuk. Valahol a Jóisten gondviselésének tudom be azt, hogy ez így, ebben a formában elindult.

Az első néhány videóban még az érintéssel, egymás közelségével foglalkozunk, majd fokozatosan haladunk a tánc felé. Ezeket úgy bontjuk ki, mint a napsugár a rózsaszirmokat: lépésről lépésre, fokról fokra.

Nem ajtóstul rontunk a házba, és nem az a cél, hogy mindenki tökéletes táncos legyen pillanatok alatt

– online módon ez sokkal nehezebb is lenne, meg személyesen sem így tanítok –, hanem annak örvendek, hogy valamilyen megfoghatatlan módon azt a tudást, amit hosszú évtizedek alatt tanultam, s azokat az ötleteket, melyek bennem születnek, egyenesen át is tudom adni. Ezt az adományt magam is minden nap áldásként élem meg, amiért borzasztó hálás vagyok!

Nagyon szépen bejár egy utat minden videó. Napról napra egyre nézettebbek a videók élőben is, és a megosztások által is, és ez azért nagy öröm, mert ennek épp ez a célja, hogy segítsen a pároknak. Ha éppen vannak olyanok, akik szerda vagy szombat esténként fél tízkor nem érnek rá azok közül, akiket érdekel ez a kb. 12 perces interaktív foglalkozás, azokra is gondoltunk, épp ezért nagyon fontos, hogy később visszanézhetőek a videók, akkor, amikor sikerül eljutni, egymásra hangolódó állapotba kerülni.

– Milyen kihívásokkal jár ebben a formában a tudás és az érzések átadása?

– Nagyon nehéz műfaj ez, hogy nem látom a tanítványaimat, hanem az emlékeimből kell felépíteni az órákat, és a korábbi élményeket kell beépítenem, úgymond oda kell képzelnem azt a párt, akit éppen tanítok. Nem könnyű nélkülük tanítani így az online felületen, hiányoznak, de amikor vége egyik-másik videónak, és meglátom a sok visszajelzést, mellyel közben ajándékoztak meg bennünket, akkor határtalan az örömöm.

Attilával együtt tanítunk az online órákon. Annyiban különböznek ezek a videók, hogy a rendszeres online óráimon látom a tanítványaimat, itt viszont nem látom a nézőket. Azt – amit a három dimenzióból elvesz, hogy nem vagyunk fizikálisan jelen -, a férjem segítségével, a páros feladatokban való közreműködésével pótoljuk. Persze ez nem kevés szervezést igényel, hiszen az ő home-office-a és az én óráim összeegyeztetése logisztikát igényel. Nagyon jó megtapasztalni, hogy a munkáját szüneteltetve odajön hozzám, kedvesen, mosolyogva, felhúzza a tánccipőjét és akkor kezdjük is. Óriási segítség!

– A feszültségekkel teli összezártság idején fontos szerepet kap, hogy egymásra tudjon hangolódni férj és feleség, és ne eltávolodjanak egymástól, hanem egységet alkossanak. Hogyan segít ebben a tánc, de még azt megelőzően egymás érintése?

– Ezeket a gyakorlatokat mi rendszeresen alkalmazzuk a férjemmel, és sokszor adok ilyen feladatokat az online óráimon a párjaimnak is. Ezek a gyakorlatok általában akkor fontosak, amikor nincs ideje egy párnak az életvitele szerint, hogy hetente háromszor otthon gyakoroljon, és még órára is eljöjjön. Viszont a szintentartás és a kapcsolat folyamatossága igényli ezeket. Itt nyilván nem csak a tánclépésekről beszélgetünk – az hab a tortán, hogy mellesleg táncolunk –, de az érintés a fontos.

Még amikor elkezdtük a videósorozatot az alábbi Gary Chapman idézet nagyon megfogott és mottóként is választottuk a sorozat mellé:

„Az öt érzékszerv közül az érintés az egyetlen, mely nem korlátozódik a test egyetlen jól körülhatárolt területére. Testünk egész felületén apró tapintásérzékelő receptorok találhatók. Mikor ezeket a receptorokat érintés vagy nyomás éri, az idegek impulzusokat küldenek az agyba. Az agy értelmezi az impulzusokat, mi pedig észleljük, hogy az érintés forrása hideg vagy meleg, kemény vagy puha, fájdalmat vagy örömet okoz, szeretetteljes vagy ellenséges.”

Az érintéshez az egyik legfőbb hormon kapcsolódik, vagyis az oxitocin, melyre ezekben a terhelt időszakokban különösen nagy szükségünk van.

Dr. Mihalec Gábor mesélte azt a történetet, hogy kísérletképpen egy hölgyet behelyeztek egy MR-gépbe vizsgálatra. Azt figyelték az agyfunkciói közt, hogy mikor villan fel az agyában az a terület, ami a félelmet jelzi. Amikor a gép kattogni kezdett, nagyon intenzíven működésbe lépett a félelem területe. Következő lépésként egy idegen megfogta a hölgy kezét, a hölgy nem látta, hogy ki érinti meg, de érezte az érintést, és ekkor sokkal kisebb volt az agyi működés ezen a részen. Harmadik lépésként a férje fogta meg a kezét, és nem volt funkció a félelem terén. Ennyit jelent az érintés és az oxitocin termelődése… Alapvető szükségünk van rá!

Amennyi félelem, frusztráció vesz körül most bennünket, különösen fontos a kapcsolat. Olyan szinten tudja kioltani a félelmeket az, ha egymás szemébe őszintén nézünk és megérintjük egymást, hogy szükségtelenné teszi azt, hogy máshol keressünk segítséget, hiszen

egymás segítői tudunk lenni.

Ebben a nehéz, összezárt, félelmekkel teli, ismeretlen helyzetben tegyük meg, amit most megtehetünk: kézfertőtlenítés után érintsük, szeressük és öleljük egymást! Szánjunk erre annyiszor tíz percet, amennyit csak tudunk, mert nagyon meghálálja önmagát a befektetett idő. Ha mondjuk összeütközünk a konyhában, mert pici a hely, és sokan vagyunk, már nem durván szólunk oda a másikhoz, hogy menj arrébb, hanem türelemmel tudunk odafordulni. Igazán megéri az időbefektetést, és most valljuk be, a helyzetből kifolyólag mindenkinek ebből van a legtöbb: időből.

Gazdálkodjunk helyesen az időnkkel!

– Mit adhat a tánc ereje a kapcsolat immunrendszerének egészségesen tartásához a bezártság idején?

– A mi házasságunk példáját tudom felhozni. Egy kertvárosi részen élünk, és nem messze tőlünk van egy kerítés, amit benőtt a sövény. A sövényt megpróbálták levágni a kerítésről, viszont van egy olyan rész, ahol belefonódik a kerítésbe, és azt a részt nem tudták a kivágni. Erre ránézve Attilával mondtunk, hogy ezek mi vagyunk, illetve a tánc és a kapcsolatunk. Teljes mértékben összefonódtunk: Attila, én és a tánc.

Ahogy egymás részei vagyunk, úgy részünk a tánc is.

Ha mi ebből segítő jelleggel tudunk adni csak egy szeletkét sok-sok más párnak, az egy óriási öröm számunkra, és ezért már érdemes volt megszületni, kitalálni ezt, és energiát tenni bele.

Nekünk is időre kell lefektetni a gyerekeket, dolgozunk napközben, feladataink vannak, de esténként, amikor együtt táncolhatunk, feltölt bennünket és erőt ad számunkra ez az idő. Hogy megéri-e, nem is kérdés! Egy-egy bejelentkezés után olyan eufóriát érzünk, ami még napokig bennünk visszhangzik.

Nagyon tudatosan, a házasságunkat ápolva élünk immáron kilenc éve, de még így is van bőven olyan terep ebben a hirtelen ránk zúdult összezártságban, ami igazi taposóakna, ha nem figyelünk oda. Ezt érzi szerintem minden házaspár, aki most a koronavírus miatt napokon, heteken át teljes összezártságban van. Megtapasztaltuk a magunk bőrén, hogy nem könnyű ebben a helyzetben helytállni. A saját eszközeinkkel beletesszük a közösbe mi is azt a muníciót, amire minden nap szükség van. Hiszen egyre nehezebbé válik az együttlét, ami nem jelenti azt, hogy nem szeretjük egymást – nem erről van szó –, csak egyszerre túl sok súly nehezedik a vállunkra: új napirend, új hetirend, új menetrend, új étrend, minden új, és ez leterheli az embereket.

Egy kapaszkodót próbálunk adni.

– Elhangzott az első videó végén a szívből jövő kérdés: „Milyen érzés, hogy vagytok most?”. Milyen visszajelzések érkeztek eddig, hogyan hatottak a tanultak, az érintések útján való egymáshoz közeledés azokra, akik online csatlakoztak?

– Amikor már kikapcsoljuk az élő bejelentkezést, lehet látni, hogy az állóvíz felkavarodott, és rengeteg visszajelzés érkezik. Majd ezt követően a videó útra kél, és rengeteg, több ezer emberhez elér.

Nemrég egy igen kedves kis levelet kaptam az egyik nézőtől, ami erőt ad nekem is, hogy igen, megéri ezt folytatni:

„MEGCSINÁLTUK! Igaz tegnap este csak a szerdai videót sikerült nagy röhögések közepette megcsinálni, a férjem olyan volt mint egy kamaszfiú: teljesen zavarban volt, de aztán amikor vége lett, felszabadult, megölelgetett, megpuszilgatott, és össze is bújtunk végre! Ma láttam a tegnapi videót, már át is küldtem neki! Jó lesz ez, köszi, Timi! A férjed is annyira szimpatikus, őt aztán nehéz lehet kibillenteni az egyensúlyából. Az pedig, ahogy egymásra néztek, na nekünk AZ a cél!

Szerintem csak elkezdeni volt nehéz, ez valami nagyon jónak a kezdete!”