Új kihívások felé evezve – elengedés egy érett párkapcsolatban
Mint minden változás, egy párkapcsolat fejlődése is veszteségekkel és nehézségekkel jár. Ezek azonban leküzdhető akadályok.
Mint minden változás, egy párkapcsolat fejlődése is veszteségekkel és nehézségekkel jár. Ezek azonban leküzdhető akadályok. Elakadás akkor léphet fel, ha a régi megoldási módok már nem működnek, és nem alakítottunk ki még helyettük újakat. Ha azonban ezek a friss családi és párkapcsolati struktúrák megszilárdulnak, az élet tele van újabb és újabb örömökkel.
A párkapcsolat fejlődésében elérkezik a szimbiózis és differenciálódás után a gyakorlás időszaka, majd az újraközeledés. Ahogyan már olvashatták előző cikkünkben, ezek a szakaszok egyaránt rejtenek magukban örömet és új kihívásokat.
Közel lenni és távol menni – a gyakorlás időszaka
A gyakorlás idején már felértékelődik a kapcsolaton kívüli világ, a „mi” helyett, „ők” kerülnek a fókuszba: a barátok, a munka, a hobbik. Új kihívásokkal teli feladat a gyermeknevelés, az új családtagok befogadása. Újra átélhető a biztonság érzése, hogy jó hazamenni, vár otthon a szeretett személy. Amíg a szimbiózisban az elválás fájdalmas volt, itt egyensúlyba kerül az eltávolodás és a hazatérés öröme. Túl messzire merészkedni viszont a kapcsolatra nézve veszélyes is lehet. Nagy távolságból már nem látszik a másik, az érdekes és színes világ magával ragadhat, és a hazatérés feledésbe merülhet. Viszont, ha megvan a stabil érzelmi alap, akkor el lehet engedni a másikat, aki szívesen tér haza.
Te+Én – az újraközeledés időszaka
Érett párkapcsolatnak is nevezzük ezt az időszakot, ekkor repülnek ki a gyerekek, és marad a „Te+Én”. Újra közeledhet a pár egymáshoz, ismét megjelenhet a mi érzése, és az intimitás megerősödhet. A kapcsolat már meghitt és biztonságos, ismerem a másikat. Persze, ez az életszakasz sem jogosít fel minket arra, hogy elkezdjünk gondolatolvasóvá válni, vagy azt várjuk, hogy a másik találja ki magától, mi mit szeretnénk. Viszont újra felfedezhetjük a másikat, a közös értékeinket. Ismét jut idő a másikra, közös élményekre. Már nem a gyermekekről való gondoskodás, hanem a másikra való odafigyelés határozhatja meg a hétköznapokat.
A fejlődést nem lehet felgyorsítani, viszont olykor vissza-vissza lehet térni, feleleveníteni az előző szakaszokat. Nem érdemes egyiket sem kihagyni, mert mindegyiknek fontos funkciója és szerepe van a kapcsolatban. Sokat segít, ha megtaláljuk azokat az örömöket, erőforrásokat, amelyek számunkra támogatók a múlt elengedésében és az újhoz való alkalmazkodásban. Így a párkapcsolat és a család élete minden családtag számára biztonságos, elégedettséggel és szeretettel teli maradhat.