Legyen Ön is vendég a háznál – interjú Keresztes Ilonával, a Kossuth Rádió szerkesztőjével

Azt tudjuk, hogy kire vonatkozik a műsor címe. De miért is „vendég” a háznál a kisgyermek?

Ezt a filozofikus címet az alapító szerkesztő, Horváth Ida találta ki 25 éve. Azóta sokaknak okozott töprengést, de aki belegondol, rájön, hogy mennyire igaz. A kisbaba már akkor sem a tulajdonunk, amikor az édesanya hordozza. Nem az anya testének része, hanem csak kilenc hónapig „vendégeskedik” odabent. Azután elvágják a köldökzsinórt, és ő önállóan kezd élni. Teljes életének csak az első negyedét, kb. 20 évet tölt a szülői házban, azután elmegy, és a saját útját járja. Nehéz ebbe belegondolni akkor, amikor a gyerek még kicsi, erős szimbiózisban van a szüleivel, és nem lehet elképzelni, hogy valaha is felnőtt lesz belőle. Pedig hamar eljön ez az idő.

A párhuzamnál maradva, mikor érkezik a „vendég”?

Ebben az a szép, hogy úgy érkezik, hogy először nem is tudunk róla. Mire az anya a várandósság első jeleit tapasztalja, már hatalmas utat tett meg a gyermek odabent, és akkora fejlődésen és növekedésen ment keresztül, amilyen soha nem lesz már az életében. Mire jelentkezik, szinte készen van. Dobog a szíve, megkezdődött az agyának fejlődése, gyönyörű a gerince és a végtagjai is növekedésnek indultak.

Kell-e készülni erre a „vendégségre”?

A szülészek szerint nagyon fontos egy alapos „takarítás” a szervezetben, mielőtt a gyermeket befogadjuk. Jó és egészséges ételeket kell fogyasztani, és egészségesen kell élni. Erre nagy szüksége van a babának a fejlődésben.

De nagyon fontos az is, hogy lelkileg felkészüljünk. Ma már a legtöbben tudják, hogy a várva várt kisbaba születése is felkavarja a család rendszerét. A szakemberek ezt „normatív krízisnek” nevezik, ami azt jelenti, hogy a hatalmas érzelmi hatás, ami a szülővé válást kíséri, olyan dolgokat hoz felszínre, amire nem is gondoltunk. Fontos, hogy a szülők önismerete és a közös önismeretük is rendben legyen valamennyire ahhoz, hogy ne okozzon túl nagy meglepetést az első időszak.

Kiknek kell felkészülni rá?

Az már szerencsére bevett szokás, hogy szülés előtt meglátogatják a párok a szülőszobát, szülés felkészítőre mennek, megtanulnak szülni, és ha szerencséjük van, még pelenkázni is. De az igazi kihívás ezután jön. Meg kell szokni az új családi felállást, a szülőknek meg kell érteniük egymást, tekintettel kell lenniük a nagyszülőkre, akik legszívesebben örömtáncot lejtenek, de közben tapintatosan próbálnak távol maradni.

Boldogan hallom, hogy a Perinátus Alapítvány, a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom már gondol arra, hogy mentálisan is segítsen felkészülni a gyermek fogadására. Már készült műsor arról, hogy a leendő nagyszülők számára csoportot szerveztek, ahol tudatosan készülhettek az új helyzetre, megtanulhatták, hogy hol vannak a kompetencia-határaik, milyen az igazán hatékony segítség, és mit jelent hirtelen egy generációval feljebb kerülni.

Meddig marad „vendég” és mikor válik ő maga is „vendéglátóvá”?

Érdekes, hogy ez a folyamat ma egészen másképp zajlik, mint egy-két generációval ezelőtt. Több tendenciát lehet megfigyelni. Vannak fiatalok, akik korán a saját lábukra állnak, elköltöznek otthonról, tanulás mellett dolgoznak, és eltartják magukat. De sokan közülük csak későn alapítanak családot. Vannak a mama-hotelek lakói, akik addig nem mozdulnak otthonról, amíg családot nem alapítanak. És azt is tapasztalom, hogy újra éledezik a korai elköteleződés gyakorlata az olyan közösségekben, ahol már gyerekkortól komolyabban készítik a fiatalokat a családalapításra.

Miért kell ezekkel a gondolatokkal foglalkozni már akár gyerekkorban is?

Biztos vagyok benne, hogy senki sem válhat csettintésre jó szülővé. Erre apránként érünk meg. Kell hozzá, hogy már óvodás korban legyen lehetősége a gyereknek arra, hogy adjon, gondoskodjon, nagylelkű legyen. Folyamatosan kell megismernie a barátságok természetét, a csalódásokat, a hűséget mindig a maga szintjén. Látnia kell az élet keletkezését a növényeknél, állatoknál és a testvérek, unokatestvérek érkezésekor. És nagyon jó, ha minél többször elképzelheti magát anyaként vagy apaként, és ha büszkén gondolhat arra, hogy milyen nagy dolog, és hogy egyszer ő is felnőhet odáig. Nem elég, ha csak a pályaválasztást forszírozzuk. A családi és szakmai életpályának párhuzamosan kellene fejlődnie.

Hogyan hat ez a hozzáállás a gyermekre, a nevelésére, a családon belüli és kívüli kapcsolataira?

Nagyon fontos alapelv, hogy a gyermek nem tulajdon. Nem azért él, hogy a szülő vágyait beteljesítse, hogy átvegye a gondolatait, hogy folytassa, amit elkezdett, hogy tovább vigye az apja nevét. Ő azért érkezett, mert saját útja van, és azon kell járnia.  Ez az út benne van, és nekünk, szülőknek abban kell segítenünk, hogy megtalálja azt, és legyen elég ereje és lendülete arra, hogy végig menjen rajta. Óriási nagylelkűséget és belső erőt követel a szülőktől ez a hozzáállás, de nem szabad megelégednünk ennél kevesebbel.

Azt is fontosnak tartom, hogy a nevelésben nem az történik, hogy a gyerek eleve rossz, a szülőnek pedig az volna a dolga, hogy megjavítsa őt, vagy megakadályozza a benne lévő rosszat. Nem! A gyerek alapvetően jó és nyitott a szeretetre. Mellette kell állnunk, és támogatnunk kell őt. Komolyan kell venni a testét és a lelkét, tisztelni kell a gondolatait az első szavaitól kezdve, növelni és bátorítani kell őt. Így erős lesz.

A 25 éves születésnap kapcsán biztosan készült valamilyen számvetés. Hány műsor készült eddig?

25 éve minden hétköznap szól a műsorunk. Ez több mint 6.000 adás. Voltak persze rendkívüli adások, és ismétlések is ebben.

Kik/mik voltak a legfontosabb interjúalanyok/témák?

Lehetetlen ekkora merítésből a legfontosabb interjúalanyt vagy témát kiemelni. Azért is, mert a Vendég a háznál műsorban nem szoktak hírességek megszólalni. Ez a hétköznapi emberekről szól, akik napról napra a legfontosabb dolgot teszik: embereket nevelnek – ennek minden szépségével és nehézségével.

Persze voltak szakértőink, akik hosszú időn keresztül állandó vendégei voltak a műsornak. Talán ez az egyik nagyon fontos alapelvünk, hogy olyan szakemberekkel beszélgessünk, akikre bármikor rábíznánk a saját gyermekeinket is. Nem biztos, hogy mindig sikerül, de tudatában vagyunk, hogy a hallgatóink elhiszik, hogy a nálunk megszólalók jók a maguk területén, és sokan hozzájuk fordulnak, ha gondjaik vannak.

Ki/mi volt a számodra legemlékezetesebb interjúalany/téma?

Nehéz ilyet kiemelni, de talán azt a 16 éves lányt említeném, aki megmentette születendő kistestvére életét a hozzá írott elkeseredett levelével. Amikor a szülei elolvasták, visszafordultak az abortuszról.

Arra is büszkék vagyunk, hogy 5 éve létrehoztuk a VÁLASZ-UTAK rovatot, amely a tizenévesek helye a műsorban. Minden pénteken átadjuk nekik a stúdiót, hogy beszélgessenek, gondolkodjanak.

Mit érdemes tudni a születésnapi ünnepségről?

Május 6-án, szombaton, a Magyar Rádió legendás Pagodája „családi házzá” változik egy napra. Lesz nappali, ahol egész napra izgalmas beszélgetéseket szerveztünk a születésről, az apaságról, a fegyelmezésről és a generációk együttéléséről. Lesz babaszoba, ahol a legkisebbek hempergőzhetnek, lesz szoptató sarok, ahol a kismamák nyugodtan etethetik a babákat. Lesz társasjáték és kézműves barlang. Felállítjuk a TV-Maci szobáját, ahol a VÁLASZ-UTAK fiataljai bármennyit hajlandóak mesélni a kicsiknek. Jó kávé, sütemények, szendvicsek készülnek a büfében, és egy hatalmas születésnapi tortát várunk. Ez még nekünk is meglepetés, hogy milyen lesz.

Mik a további tervek a műsorral kapcsolatban?

Folytatjuk a munkát, ahogy eddig tettük 25 éve. Nagyon jó a csapat. Többen vagyunk „régiek”: Mohácsi Edit, Szendrei Edit, Cataluccuo Andi, Juhász Timi is csaknem az elejétől itt volt, de fiatal szerkesztőink is vannak, Belényi Barbara, Diós Judit és Hegyesi Gabriella, akik most kisgyerekesek, és pontosan tudják, hogy mikor miről érdemes beszélni.

*

A Vendég a Háznál műsorait ITT lehet meghallgatni.