Nem véletlenül kell olyan férfi, aki az apánkra üt

Lépten-nyomon azt hallom, hogy édesapám fiatalabb kiadásához mentem feleségül, amivel egyébként teljesen tisztában vagyok (és semmi bajom nincs vele), de azt is tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

A gyerekkori tapasztalatoktól függően egyeseknek elszomorító, mások számára izgalmas a felismerés, hogy partnerük szinte egy az egyben az anyjuk vagy apjuk – akár külső, akár belső tulajdonságokról van szó. A szexuális imprinting szerint tehát a fájó emlékek ellenére is belemegyünk egy olyan párkapcsolatba, ahol a másik fél a szülőre emlékeztet. Ha kíváncsi a miértekre, görgessen tovább!

„Ránézésre semmi hasonlóság nincs édesanyám és a feleségem között, de ami közös bennük, az az, hogy mindketten szeretnek kritizálni. Mármint engem. Anyámnak soha semmi nem volt jó vagy elég, amit tettem, mindig a bátyám volt a tökéletes fiú, akiről példát kellett volna vennem. Ma pedig már a feleségem arcán is gyakran látom ugyanazt a nyomasztó, elégedetlen arckifejezést, ha valamit rosszul csinálok” – vallotta be egy páciense Peg Streep pszichológusnak, aki a Psychology Today oldalon osztotta meg gondolatait a témáról. De nemcsak az ellenkező nemű szülő „másához” vonzódhatunk, akár pozitív, akár negatív tulajdonságokról van szó. „Egy hipokrita és elvárásokkal teli nő lánya nemrég mesélt nekem húsz évig tartó házasságáról és arról, hogy úgy érzi, anyjához ment feleségül, mert soha nem érezte a feltétel nélküli szeretetet sem az anya, sem a volt férj részéről” – írja a szakértő.

Külső és belső személyiségjegyek

Az úgynevezett szexuális bevésődésben tehát olyan tényezők is szerepet játszanak, mint a humorérzék vagy az agresszióra való hajlam, ezért aki (egy) szigorú szülő(k) mellett nő fel, nagy valószínűséggel választ magának hasonlóan kontrolláló párt. A Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének kutatói szerint azonban az elsődleges választás hátterében nemcsak belső tulajdonságok, hanem az ellenkező nemű szülő külsejének “utánzása” is áll. A vizsgálatok során 52 család 312 tagját elemezték és arra jutottak, hogy a családokban az anyós és a meny, illetve az após és a vő között számos arcvonás megegyezik.

A korai szülő-gyerek kapcsolat szerepe

De miért akarnánk megismételni olyan élményeket, amelyek nem feltétlenül örömöt, hanem inkább fájdalmat okoznak? Egyszerűen azért, mert az embernek mint fajnak fontos jellemzője, hogy tudatalatti szinten mindig a már ismerős helyzetek felé húz, ami viszont nemcsak biztonságot, de veszélyt is jelenthet számára. A pontosabb választ azonban a kötődéselmélet és a tudattalan mentális modellek adják meg.

Számos pszichológiai kutatás bizonyítja, hogy a legkorábbi, különösen az anyával való kapcsolat nemcsak azt befolyásolja, hogy felnőttként hogyan kötődünk másokhoz, de a párkapcsolatok működési modelljének is az alapja. A biztonságban, szerető és gondoskodó anya mellett felnövő gyerekek énképe nagy valószínűséggel pozitív lesz, felnőttként szoros kapcsolatokat igényelnek, de a visszautasítástól vagy az ideiglenes egyedülléttől sem tartanak. Azok azonban, akik bizonytalan anya-gyerek kapcsolatban éltek, ahol az anya figyelme és törődése következetlen, kiszámíthatatlan volt, szorongó felnőttekké válnak és a korábban átélt interakcióhoz hasonló ambivalens kapcsolatokat keresnek, míg az elhanyagolt vagy bántalmazott gyerekek később kerülik az intim kötődést, bizalmatlanok lesznek, sőt félhetnek a szoros kötelékektől – magyarázza Streep.