Benkő Ágota: Ez egy örökség, amit tovább kell vinnünk

A Népesedési Kerekasztal új vezetője idén május óta Benkő Ágota, aki eddigi civil tevékenységei nyomán méltó folytatója lehet az elkezdett munkának. Vele beszélgettünk a Kerekasztalról és még sok minden másról. A beszélgetés baráti hangnemben folyt, hiszen már régen ismerjük egymást.

– Amikor meghallottam, hogy Te lettél a Népesedési Kerekasztal vezetője nagyon megörültem, mert úgy érzem, jó kezekbe került ez a feladat. Hogy történt a „kinevezés”.

– 2009-ben a Népesedési Kerekasztal Kopp Mária kezdeményezésére jött létre, én ott voltam a nulladik ülésen, ahol már körvonalazódott az elképzelés. Mária nagyon ragaszkodott hozzá, hogy dolgozzam én is velük, és azóta is így-úgy részt vettem, figyelemmel kísértem a munkát, ha nem is nevesítve. Amikor elment, megkértek, hogy az átmenet idejére vállaljam a koordinálást. Májusban választást tartottunk, én lettem a Kerekasztal vezetője. A Kerekasztalt elkötelezett szakemberek működtetik továbbra is. Sokat beszélgettünk Máriával,…  most az Ő örökségét kell továbbvinnünk.

– Mi a kerekasztal fő feladata?

– Édesanyám demográfus volt és ő mondta már a 70 évek végén, hogy a gyermekeid, unokáid már rezervátumban fognak felnőni, mint az indiánok, annyira kevesen lesznek. Már akkor érzékelhető volt a tendencia, és 1981 óta csökken is a születésszám.

Célunk az, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek, mert statisztikák mutatják, hogy a fiatalok megfelelő számú gyereket terveznek, de ezek az álmok nem valósulnak meg.

– Mit tervezel, mint új vezető, mik az új irányok?

– Kopp Mária mindent maga csinált és személyes varázsával vitte az ügyeket. Most legalább minimális mértékben szabályokat, struktúrát kell alkotnunk. Igyekszünk rugalmas rendszert létrehozni, hogy a munkát ne akadályozza, ne a szabályzatért legyen a szervezet, hanem a szabályok segítsenek, szolgáljanak minket. Világosan kell látni, hogy mennyi időre szól egy kinevezés, milyen felelősségi körök vannak, kik és milyen módon lehetnek tagok, milyen egyéb státuszok vannak, mint vendég, állandó meghívott, stb. A döntéshozás módját is meg kell határozni. Abban konszenzus van, hogy nem kell egy bejegyzett szervezetet létrehozni, hogy ez egy civil, javaslattevő fórum marad, de fontos, hogy átlátható keretek között mozogjunk.

– Hogy állnak ezek a döntések? A Családháló is részt vett a szeptemberi ülésen, és továbbra is szívesen közreműködünk.

– Úgy néz ki, hogy decemberre ezt a szabály kérdést lezárhatjuk, várhatóan 3-4 évre szól majd pl. a vezetői megbízás. A Családháló úgy gondolom, hogy egy állandó meghívotti státuszt kaphat, de végleges döntések még nincsenek.

– Eddig nyolc munkacsoport működött? Ez változik?

– A munkacsoportok letették javaslataikat, és nem feltétlenül az eddigi formában folytatják munkájukat. Az eddigi feladatok részben fedték is egymást, ill. nem mindenki tudott mindig megjelenni a megbeszéléseken, ezért sem kell ezt a formát mindenáron fenntartanunk.

Most már eseti alkalmi feladatokra kell majd létrehoznunk csoportokat, követve, vagy jobb esetben elébe menve a népesedési kérdéseket befolyásoló szabályozásnak.

A nagy alapokat már leraktuk, a Kerekasztal a főbb javaslatokat már nyilvánosságra hozta. Most már reflektálunk és figyelnünk kell a társadalmi folyamatokra. Arra fogjuk felhívni a figyelmet, hogy egy-egy törvény kapcsán hogyan kell figyelembe venni a népesedési kérdést, pl. a Munka törvénykönyvben. De a bölcsődei helyzet kérdését nem kell hosszú ideig tárgyalni, azt megvitatjuk, elküldjük a javaslatot és utána majd később ránézünk, hogy hogyan áll.

Családi életre nevelés ügye egy nagy feladat már kb. egy éve. Szép sikernek gondolom, hogy a döntéshozók számítanak a Kerekasztal szakértőinek munkájára. A kerettantervek kidolgozásában és a témában való pedagógus továbbképzés akkreditációjában elsőrendű szerepe van a Kerekasztalnak.

– A Népesedési Kerekasztal résztvevői az élet igen sok területéről érkeznek, tudományos intézményekből, civil szervezetekből, és politikusok is vannak? Mi az ő szerepük?

– A politikusok nem tagjai, döntéshozói a kerekasztalnak, hanem állandó meghívotti státuszuk van tanácskozási joggal. Ez azért fontos, mert a Kerekasztal nem válhat politikai harcmezővé, de fontos a jelenlétük, mert a döntéseket, melyekre mi javaslatot teszünk, végső soron ők fogják meghozni. Valljuk, hogy a népesedési kérdésben konszenzusra kellene jutni. Ugyanis nem lehet 4-8 évenként új, az előzőtől gyökeresen eltérő szemléletű gyakorlatot folytatni. A családpolitika legnagyobb problémája Magyarországon az, hogy bizonytalan a rendszer, mert kormányzatról kormányzatra változik, ezért politikai és szakmai konszenzus kellene a kérdés hosszú távú rendezésére. Ezért is jó, hogy a pártok képviselői nálunk leülnek ezekről a kérdésekről tárgyalni.

Másrészt egyfajta szemléletformálás is ez. Jó, ha itt valami olyan ötletet, benyomást szereznek, amelyet később hasznosítanak a népesedés érdekében. Nem kérünk jogdíjat a javaslatainkért, azt szeretnénk, hogy azok megvalósuljanak.

– Mi az egyházak szerepe a kerekasztalban?

– Szándékunk szerint képviselőik a Népesedési Kerekasztal teljes jogú tagjai, és a munkában is részt vesznek. Az egyes egyházak részvétele azonban különböző. A katolikus képviselet állandó, és mindig jelen is vannak, és számíthatunk a közreműködésükre. Az evangélikus és a baptista egyház képviselői rendszertelenül, de képviseltetik magukat. A többi egyház eddig nem küldött képviselőt, bár tagságukat fenntartják.

– Szeptemberben egy nagyobb javaslatcsomagot tettetek le!

– Ezek nem új javaslatok, hanem a lakhatás kérdésében a jelenlegi szabályozás módosításai. Javasoltuk a “félszocpol” újbóli bevezetését, illetve – tekintettel a támogatás alacsony összegére – a háromnegyed szocpol elfogadását. Ezek bevezetésével a családok kibővíthetnék, nagyobbra cserélhetnék lakásukat, vagy használt lakást vásárolhatnának

Fontos lenne egy szociális lakbér- és közműdíj tarifa bevezetése is; ez azt jelentené, hogy “lakbére és közműdíja nem a lakásnak, hanem a benne lakóknak lenne”. Ez feleslegessé tenné a bonyolult kompenzációs megoldásokat, és csökkentené a segélyezettek számát is. Az államnak több pénzébe kerül a családjából pl. egy kilakoltatás miatt kikerülő gyermek ellátása, mint az ingatlant terhelő adósság.  

– Mi a biztosítéka annak, hogy a javaslatokat elfogadják?

– Kényszerítő eszközeink nincsenek, de ma már a népesedés kérdése gazdasági szükségszerűség is. Anélkül, hogy megbotránkoztatni szeretnék, igenis a gyerek közjó és a jövőbe való beruházás.  

– Kopp Mária elismertsége is nagy segítség, nem?

– Természetesen és ezzel élni is kívánunk, de a döntéshozatal nem a mi kezünkben van.

– Említettem az elején, hogy korábbi civil tevékenységeid már a család témához kötnek, olyan, mintha ugyanazt a hegyet mindig más oldalról másznád meg.

Civilként nagyon sokat tettél, legyen szó a Nagycsaládosok Országos Egyesülete alapításában való közreműködésről, elnökséged alatt annak Kárpát-medencei kibővítéséről, vagy az Otthon Segítünk kezdeményezéséről! Van kedvenced a civil gyermekeid közül?

– Nagyon informált vagy. Már nem „gyerekek” ezek a szervezetek. A NOE most ünnepelte alapításának  25. évfordulóját, az Otthon Segítünk is 12 éves lesz hamarosan.

A NOE sokak fejében elsősorban mint érdekvédelmi szervezet szerepel, de nagyon fontos, hogy közösségeket épít. Kb. 360 kisebb nagyobb közössége működik az országban, 7 régióba szervezve. A NOE harmadik célját se felejtsük el, a házasság, az anyaság és a család értékének védelmét.

Az Otthon Segítünk lényege, hogy szülői tapasztalatú, felkészített önkéntes segít egy kisgyermekes családnál, azzal, hogy megerősíti a szülőket szerepükben. Az önkéntes segítők idejüket és barátságukat kínálják fel. Saját otthonaikban látogatják a családokat, és saját szülői tapasztalataikra támaszkodnak. Gyakorlati segítséget nyújtanak, (pl. közös játék, közös házimunka, hivatalos ügyek közös intézése, stb.). A cél az, hogy ez a segítség feleslegessé váljon, a család meg tudjon állni a lábán.

– Mennyire vagy még ezekben a szervezetekben jelen?

– Alkalmilag segítek, lobbizok, ha kell.

– A közösséget hangsúlyozod, ugyanakkor a NOE szeptemberi üzenetében a felelősségvállalás magányát is említed, hiszen 8 évig elnök voltál!

– A közösség fontos, de a vezető funkció végső soron mégis magányos. Ahogy szülni is csak egyedül tudsz. Persze kell a jó szabályozás, de azokkal mindig vissza is lehet élni.  Fontosak a jó munkatársak, de a végén neked kell aláírni és te vagy a felelős. A szervezet jó, kiegyensúlyozott és demokratikus működése a vezető(k) lelkiismeretén múlik. A végső döntést, mégis neked kell meghozni.

– Mindezeket öt gyermekes anyaként vállaltad. Hogyan bírták, bírják, hogy ilyen sokat dolgozol?

– Mára már felnőttek a gyerekeink és hét unokánk is van. Annak idején a férjem állt mellém nagyon, azt mondta elég egy aktivista a családban. Az ő megértő segítsége nélkül nem ment volna. Tulajdonképpen közös eredménynek kell tekinteni, amit sikerült megcsinálni. Persze panaszkodtak a gyerekek időnként, de ők is elkötelezett emberek lettek.