Családvédelem tudományos alapokon

Sajnos, szinte közhelynek számít az a kijelentés, hogy Magyarországon minden második házasság válással végződik. Válságban vannak a párkapcsolatok, rengeteg a csonka családban élő, vagy szülei rossz házasságától szenvedő felnövő gyermek. Alapvető értékek, fogalmak hiányoznak, vagy magyarázódnak félre, s ez a folyamat nagyon komoly válságot hoz létre a társadalomban. 

A múlt pénteken megalakult Magyar Családtudományi Társaság (MCST) azt tűzte ki célul, hogy megpróbálja tudományos alapon feltérképezni a házasság, a család és a nemiség  témaköreit, valamint tudományággá emelni a családvédelmet, hogy aztán a kutatásokból, felmérésekből levont következtetések, eredmények alapján adhassa át azokat az értékeket, gondolkodásmódot, amelyek abban segítenek, hogy a már felnőtt és az éppen felnövő generáció egy egységes képet kaphasson olyan alapvető fogalmakról, amelyekről egyébként nem, vagy máshogy hallott, illetve amelyekről mást tapasztalt.

Az MCST megalakulása, illetve a Tudomány a Családért Egyesület (TCSE) honlapján egy ideig olvasható küldetésnyilatkozat-tervezet mindeközben hatalmas felzúdulást váltott ki bizonyos körökben, például az LMBT-nél (Leszbikus-Meleg-Biszexuális-Transzszexuális Szövetség). A fő vád a kirekesztés, a jó és rossz értékek, a káros és hasznos nézetek közötti különbségtétel volt. Interjúnkban többek között erről, valamint az MCST gondolkodásmódjáról kérdeztük Balásházy Imre elnököt és Czettele Győző alelnököt.

Miért váltottak ki ilyen nagy felháborodást, visszhangot a küldetésnyilatkozatban megfogalmazottak?

Balásházy Imre: Egyrészt, mert szándékosan olyan mondatokat, vagy mondatrészeket vettek ki belőle, amelyeket a mai többség nem él meg. Másrészt, mert óriási a baj ezen a területen az országban. Az egész folyamatból lehet egy olyan konklúziót is levonni, hogy még nagyobb a baj, mint eddig gondoltuk. Harmadrészt, mert mi a családok megsegítését tűztük ki célul és nem foglalkoztunk külön a homoszexualitás kérdésével, az LMBT pedig ezt kirekesztő álláspontnak értékelte. Ha leírjuk a magyar jogban megszokott házasság-definíciót ami egy nő és egy férfi szeretetszövetsége, akkor máris kirekesztők vagyunk. Ha pedig kirekesztők vagyunk, akkor szerintük mindenbe meg kell próbálniuk belekötni, ez persze érthető is, de szerintünk nem vagyunk kirekesztők. Negyedrészt a félreértés teljes, mert ami alapján ez az egész támadássorozat elindult, az a TCSE, nem az MCST honlapján szereplő, belső használatra készült szöveg volt nyers megfogalmazásokkal, és néhol túl erős kifejezésekkel. Ezen sebtében saját használatra összehalászott két anyagot az MCST végül nem is használta fel, de sajnos ottfelejtődött a TCSE honlapján. Ezt találták meg és került úgy a köztudatba, mint az MCST közgyűlésén elfogadott dokumentumai.

Nem lehet úgy megfogalmazni értékeket, hogy az mindenki (elsősorban a gyermekeiket nevelő szülők) számára érték legyen, hiszen sokan mást tartanak értéknek társadalmi / szociális háttértől, neveltetéstől függően. Hogyan lehet így eredményt elérni?

B.I.: Nagyon óvatosan, de sok energiát és pénzt ráköltve el lehet érni eredményt. Ha elkezdem magyarázni annak, aki rossz élettársi kapcsolatban él, hogy mikor lesz az élettársi kapcsolat még szebb, akkor annak van értelme. Aztán, amikor ezt megértette és már figyel rám, akkor el lehet kezdeni mesélni a házasságról. Azt is el tudom képzelni, hogy annak a gyereknek is lehet mesélni a házasságról, akinek az édesanyja és az édesapja élettársi kapcsolatban él, de valóban nehéz elmondani, hogy miért nem házasodnak össze a szülei. Ez a kérdés a családi életre nevelés egyik alapkérdése. Egyházi iskolákban egyszerűbb a helyzet, mert ott van egy vallási tanítás, amit akkor is meg kell tanítani a gyerekeknek, ha a szüleik nem feltétlenül aszerint a tanítás szerint élnek. Mivel az immanens etika része a transzcendens etikának, azaz ugyanoda kell a gyakorlati kérdésekben kilyukadni akkor is, ha nem vagyunk hívők, ezért el tudom képzelni, hogy igenis lehet egységes etikát tanítani az állami iskolákban is.

Czettele Győző: A 2008-as európai értékrend-vizsgálat azt mutatja, hogy az emberek értékválasztása civilizációnkban folyamatosan változik, legyen szó akár a válás, akár az abortusz, vagy a homoszexualitás megítéléséről. Ezek a változások nem spontán következtek be. Voltak aktivisták, szervezetek, amelyek ezek elfogadásáért küzdöttek. Mindez azt bizonyítja, hogy az emberek értékszemléletét társadalmi szinten meg lehet változtatni, tehát lehet eredményt elérni.

Ha be is kerül szeptembertől az oktatásba a családi életre nevelés, mint program,  nem fogja tudni ellensúlyozni azokat a dolgokat, amelyeket a gyerekek születésük óta magukban hordoznak, otthon látnak, tapasztalnak és beleivódott a sejtjeikbe. Mekkora hatása lehet az MCST szerint az iskolai nevelésnek, ha valaki pl. súlyosan sérült családból származik?

B.I.: Ha általános etikát tanítunk először a gyerekeknek, akkor utána már könnyebb az alkalmazásokat átadni. Szerintem a nem teljes családban élő gyereknek el lehet mondani, hogy a mai világban az embereknek közel fele nem házasodik, ezért ne csodálkozzon, ha a szülei nem házasok.

C. GY.: A család nevelő tevékenysége jelentősen redukálódott korunkban. A nevelés egy részét átvette a televízió, az internet és a kortárs csoportok, amelyek hatására a gyermekek többsége már nem azonosul szülei értékeivel, nem követi életpéldájukat. Ha a nem nevelési célú intézmények és csoportok nevelnek, akkor miért ne végezhetnének családi életre nevelést a neveléssel foglalkozó intézmények? Az iskolai családi életre nevelés a súlyosan sérült családból származó gyereknek is sokat segíthet, például, ha megtanítja őket a konfliktuskezelésre, amelyre otthon nem láthattak jó példát. Ha nem is remélhető, hogy az otthoni problémákat meg fogják tudni oldani, az osztálytársaikkal, barátaikkal való kapcsolataikban javulást hozhat ez a nevelés, később pedig az így elsajátított készségeket párkapcsolataikban is kamatoztathatják.

“A tudomány egyértelműen be tudja bizonyítani, hogy védeni kell a családot.” – áll a TCSE nyilatkozatában. Hiába azonban a tudomány, a statisztika, ha alapvető értékrendeket nem lehet megváltoztatni.

B. I.: A családi életre nevelés bevezetésének és a vonatkozó pedagógus továbbképzésnek is talán legalapvetőbb kérdése, hogy egy alapvető közös minimális értékrendet el kellene fogadtatni az országgal.

C. GY.: Egyelőre a sajtóvisszhang kezelése miatt nem a finanszírozás az elsődleges problémánk, hanem annak mérlegelése, hogy ilyen előzmények után lesz-e lehetőségünk bármit is tennünk, amely céljaink elérése érdekében eredménnyel kecsegtetne.

“A jó család kialakulásához igen fontos, hogy” a felek “ tudják és értsék a nemiség, a házasság és a család megélésével kapcsolatos legfontosabb elemeket, mint például az (…) őszinteséget, a bizalmat és a szabadságot.” (Idézet Balásházy Imre A családi életre nevelés iskolai bevezetésének alapkérdései című írásából.) Mi történik akkor, ha a két házasulandó fél tudja és érti ezeket a fogalmakat, de mást tapasztaltak, és ezek a tapasztalatok – meg nem oldott problémák formájában – éppen a házasság megkötésével aktivizálódnak?

B. I.: Ezért kellene házasság előtti és iskolai kurzusokat tartani. A jó házasság nulladik feltétele, hogy mindkét fél elég művelt legyen “házasságtanból”!

C. GY.: Valóban nem elég, ha csak tudják és értik ezeket a fogalmakat. Ezért fontos a személyiség, a kapcsolati készségek fejlesztése a nevelésben, mert csak alapokra lehet építkezni.

Az önök álláspontja szerint a kialakult helyzet egyik első számú felelőse a fogyasztói társadalom. Régen valóban jobb volt a helyzet? Azért, mert kevesebb volt a válások száma, boldogabb házaspárokból és gyermekekből állt a társadalom?

B. I.: Szerintem igen. A nagyszüleim generációjánál még nem volt ez a fajta szabados élet. Magyarországon egészen a nyolcvanas évekig az emberek általában házasságban éltek. A háború előtt az iskolákban komoly családi életre nevelés folyt. Elő kellene venni a régi példákat és a mai külföldi gyakorlatot, például a lengyelt és az amerikait, mindegyikből sokat lehetne tanulni. Angliában újabban nem szabad az iskolákban az élettársi kapcsolatokat reklámozni, Amerika egyes államaiban pedig még szigorúbb rendelkezéseket vezettek be.

C. GY.: Boldogabbak lettek-e az emberek attól, hogy elválhatnak? A Hungarostudy vizsgálatai szerint három év nem elegendő a válás okozta trauma feldolgozására. A kérdés nem előremutató. Úgy kellene kérdezni, hogy ha kevesebb lesz a válások száma, akkor boldogabbak lesznek-e az emberek? Nyilvánvalóan igen, hiszen ha nem úgy lenne, elválnának. Ahhoz kell segítséget nyújtani, hogy a házaspárok képesek legyenek rá, hogy boldogok lehessenek a házasságukban. A készségek kialakítása pedig gyermekkorban kezdődik.