Demény Pál: Magyarországon értik, Brüsszelben nem

Budapesten 2015. november 5−7. között rendezték meg a Budapesti Demográfiai Fórumot, amelynek célja a európai népesedési folyamatok család-, gazdaság-, foglalkoztatáspolitikai és migrációs összefüggéseinek megtárgyalása, valamint a lehetséges megoldások feltérképezése volt. Minderről az Egyesült Államokban élő Demény Pál demográfust kérdezték, aki a konferencián adott interjút a csalad.hu-nak.

– Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk az elkövetkező években?

–  Európai Unió az egy nagy falu, 28 ország benne és ebből némelyik nem szenved különösebb problémákkal demográfiailag, Anglia, Franciaország, Svédország volna megnevezhető itt. Németország, Németországtól keletre és Dél-Európában nagy probléma a termékenység alacsony volta. Ha ez hosszútávon így marad, akkor rohamos népességfogyásra kell számítani. Ez egy olyan tendencia, amit Magyarország elvben nagyon jól ismer, de közben többé kevésbé ignorál. Ez nem meglepő, mert egyik évről a másikra a népességfogyás aligha észrevehető. Ez egy olyan probléma, ami állandóan ugyanolyannak tűnik, de hosszútávon domináns fontossággal bír.

– Két vélemény létezik ennek megoldása kapcsán, az egyik szerint a bevándorlás segíthet, mások azt mondják ez téves út és a családra kell fókuszálni. Ön mit gondol erről?

– Amikor azt mondjuk, hogy a családra kell a hangsúlyt helyezni ez a termékenység, a kevés születésszám problémája, a bevándorlás az ország számára nem okoz óriási gondot. A Németországon kívüli területeken nagyon kevés menekült akar letelepedni. 

– Ön szerint a demográfiai krízist meg  tudják majd oldani az Európai Unióban?

– Alig fordítanak erre figyelmet ott, ahol ez a probléma megjelenik. A megoldás pedig egyáltalán nem világos. Vannak jószándékú családtámogatási lépések, és Magyarország ebben nagyon erősnek mutatkozik, de nem világos, hogy ezen az úton nagy változást lehet elérni. Itt kellene gondolkozni radikális változtatásokról, új kiindulás pontokról, amik esetleg javíthatnának a helyzeten. A termékenységre fordított pénz és ennek eredményessége között nincs túl jó kolleráció.

A termékenységi mutatók javulásához szerintem az sem járul hozzá, ha a nők foglalkoztatottsága magasabb lesz.  Van itt egy strukturális nehézség, ami nem ígéri azt, hogy erre megoldás lesz.

Sajnos figyelembe kellene venni, hogy a kivándorlás is egyre nagyobb problémává fog válni és ahogy az évek telnek nagyobb veszteséget fog okozni az országok népességében, mint az alacsony termékenység.

A bevándorláshoz pedig még annyit, hogy mi meg  tudjuk állítani azt és az Európai Unió is ha akarja, de hogyha ez a jelenlegi termékenységi szint folytatódik, akkor nem lesz más választás, meg kell engedni a bevándorlást. Nem beszélve arról, hogy óriási népességfelesleg van Afrikában, a Közel-Keleten.

Viszont elhibázott politikai lépésnek tartom, hogy Németországban bejelentették, hogy minden szír kaphat menekültstátuszt, azért mert Szíriában rosszak az állapotok és onnan jönnek tömegesen. Hiszen ebben az esetben felvetődik a kérdés, mi történne akkor, hogyha Pakisztánban, Nigériában vagy akár Indiában is hasonlóvá válna a helyzet. Mindenki jogosult lenne a Németországba való bevándorlásra?

Akik tényleges menekültstátuszban reménykedhetnének, azoknak a száma sokkal alacsonyabbnak kellene lennie. Ez a menekülés effektíve maximálisan gazdasági menekülés, de ebből egy receptet kialakítani, hogy egy ilyen menekültáradatnak joga van az Európai Unióba való belépésre, nos ez most teljesen logikátlan. Úgy gondolom Magyarországon ezt értik, Brüsszelben viszont nem.