Egyszülős egykéből nagycsaládos anyuka

Kardosné Gyurkó Katalin közgazdász, 5 gyermekes édesanya, akit nemrégiben a Nagycsaládosok Országos Egyesülete elnökévé választottak. Anyák napján fájdalmasan szép bejegyzést írt édesanyjáról, így biztos voltam abban, hogy nem csak az egyesülettel kapcsolatos fogunk beszélgetni.

Családháló: Három tizenéves gyerek mellé születtek az ikrek, akik most másfél évesek. Voltál már a NOE főtitkára, most elnökké választottak. Miért tartod fontosnak, hogy részt vegyél az Egyesület életében?

Gyurkó KAtalin: Régóta vagyok az egyesület tagja, vezető tisztséget is viseltem korábban. A NOE alapvető célját, a családok megerősödését, ennek támogatását a kezdetektől nagyon fontosnak tartottam.  Másrészt úgy gondolom, hogy ez a feladatom. Amikor megszületett a harmadik gyermekünk, a férjem nagyon beteg volt, nagyon sok kemoterápiás kezelést kapott és külön kellett tőlünk élnie. Karácsonykor a három kisgyerekemmel álltam a kórházban és üvegfalon keresztül integettünk neki. Több hónapon keresztül egyedül ébredtem és egyedül kellett igazgatnom a családot. Amikor meggyógyult, hálám jeléül felajánlottam szolgálatként minden tudásomat Istennek, amiért megőrizte a férjemet, és amiért ilyen szép családom van. Ez az út végül a NOE-hoz vezetett. Ezért ezt a munkát szolgálatnak tekintem, és minden erőmmel igyekszem segíteni más családokat.

CSH: Ha valaki kívülállóként megismeri a történetedet, arra gondolhat, hogy most neked is szükséged van segítségre.

Gy. K.: Mivel sok nehézség volt az életemben, úgy gondolom, hogy ezek erőssé tettek. Késői, egyke gyerek vagyok, 8 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Amikor apukám elhagyott minket, anyukám nagyon nehezen viselte azt a helyzetet, belebetegedett. A rólam való gondoskodás tartotta életben, tulajdonképpen attól kezdve értem élt. Ő egy befogadó, tápláló édesanya volt, aki még a környezetét is ellátta minden jóval. Főzött, sütött, gondoskodott.

Kedvenc virágom a tubarózsa, amikor ezt megtudta, ültetett egy tővel, és attól kezdve minden évben ezzel lepett meg. Mivel reggel fél hétkor születtem, mindig ő köszöntött először. Már több mint két éve voltak előjelei annak, hogy beteg, de akkor döbbentem rá, hogy valami nagy baj van, amikor nem hívott fel a születésnapomon, mert nem emlékezett rá. Megállapították, hogy Alzheimer-kóros. A múltkor reggelinél megkérdezte, hogy tulajdonképpen ki vagyok én. Nem ismert meg. Ez nagyon fájdalmasan érintett, mintha meg sem történt volna a közös életünk. Mint édesanyát elveszítettem, olyan mintha a gyerekem volna. De hiszem, hogy Isten azért adta nekünk az ikreket, hogy lássuk bennük a jövőt, és az öregségen, betegségen keresztül az elmúlást jobban el tudjuk fogadni.

CSH: A nagycsaládos lét melyik eleme lehet a legvonzóbb a gyerekvállalás előtt állóknak?

GyK.: A legfontosabb igent mondani egy gyermek életére. Nem kell rögtön háromra, egyszerre csak arra, aki érkezik. Senkit nem lehet sürgetni, senkinek nem mondhatjuk azt, hogy könnyű lesz, de még csak azt sem, hogy a bánat, a fájdalom elkerüli az embert. Csak annyit mondunk, sőt, nem is csak mondjuk, de az újabb és újabb életek vállalásával mutatjuk is, hogy számunkra soha nincs annyi aggodalom, félelem, vagy bármilyen más negatívum a mérleg egyik felében, ami összemérhető volna a gyermekeknek köszönhető érzéssel: azzal, hogy ők az életünk valódi értelmei.

CSH: Mi a legnehezebb és mi az a plusz, ami többé, jobbá teheti a nagycsaládos életet?

Gy. K.: Hihetetlen a család összetartó ereje. Csodálom, amikor képesek meglátni egymás bánatát örömét, és képesek támogatni egymást a nehéz helyzetekben. Hihetetlen erőt ad az is, amikor egy-egy nehéz helyzetben a családtagok számíthatnak egymásra. A nehézségek szerintem sokszínűek, ahogy sokszínű egy-egy család élete is. Van, akinek az iskolai különóra logisztikája nehéz, van, akinek a család-munka összeegyeztetése, de ahogy az előbb fogalmaztam: a nagycsaládosok élő üzenetei annak, hogy nincs annyi nehézség a világon, ami miatt nemet mondanánk egy-egy új életre.

Mi, nagycsaládosok nem vagyunk egyformák, a gyermekvállalásról, és az ehhez kapcsolódó felelősségről gondolkodunk hasonlóan. Az külön magyarázatra sem szorul, hogy fontos számunkra az olyan társadalmi környezet, amelyben a gyermekvállalás és a gyermeknevelés értékei elismertek, és több formában is támogatottak. Ha a jelenlegi időszakot a tíz évvel ezelőttivel hasonlítom össze, akkor azt kell mondanom, hogy a helyzet sokkal jobb az egymásra épülő, pozitív családpolitikai intézkedéseknek köszönhetően.  A NOE szakértői, képviselői folyamatosan jelen voltak és vannak azokon a fórumokon, amelyek a különféle szakpolitikai döntések előkészítésén, véleményezésén dolgoznak. Ez azért fontos, mert még számtalan elképzelés van a tarsolyunkban, amelyek újabb és újabb lehetőségeket biztosíthatnak a nagycsaládosoknak. Meggyőződésem, hogy a nagycsaládosok és a társadalom érdekei végső soron azonosak. Nem csupán a népesedési, demográfiai helyzet miatt gondolom ezt, de azért is, mert mi minden esetben a gyermek – nem csak a nagycsaládba születő vagy nevelkedő gyermek – érdekeit tartjuk szem előtt. Hiszem, hogy minden olyan lépés, amely a gyermekek jólétét, egészséges fejlődését vagy lehetőségeinek megvalósítását segíti, a társadalom egészének körülményeire is pozitívan hat.

A NOE egy élő, és reményeink szerint egyre élőbb, egyre személyesebb közösség, amelyben az egymásra figyelés, egymás segítése a legalapvetőbb értékek közé tartozik. Ez kihat a felnövő generációk életére, így befolyásolja jövőnket is. Ez a közösség képes nem csupán példát, de adott esetben konkrét segítséget is nyújtani másoknak, akár helyben, akár országos viszonylatban. Erről ritkábban szoktak beszélni egy civil szervezet esetében, de mi nem csak arra figyelünk, hogy a társadalom egésze miben tud nekünk segíteni, de arra is, hogy mi miben tudunk hozzájárulni az ország boldogulásához. Ezért tudom, hogy nekünk, civileknek is van még feladatunk, hiszen az anyagi támogatás nagy segítség, de a támogató közösségekre is szükség van. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat fogunk dolgozni azon, hogy mi magunk is egyre nagyobb mértékben tudjunk hozzájárulni mind a nagycsaládok, a gyermekek és így az ország helyzetének további javulásához.

Szeretnék közösséget építeni hasonló családokkal az ország minden részében, hogy ne csak mi, vezető tisztségviselők érezzük a nagycsaládosok összetartó, segítő erejét, hanem minden tagunk. Élő, éltető közösséggé szükséges válnunk, azért, hogy minél több nagycsaládos érezze úgy ebben az országban: nálunk valódi közösségre és valódi támaszra találhat. Ahogy a vékony szálak is erős kötelékké válhatnak, úgy kell nekünk is erősödnünk, mert a NOE nem pusztán egy egyesület. Mi az ország legerősebb összetartó ereje is vagyunk.

(Fotó: családháló.hu – Bielik István/Képszerkesztőség)