“Muszáj kezet mosnom!” – kényszerviselkedések gyerekkorban

Sok kisgyereknek nem kell könyörögni azért, hogy mosson kezet. Ők maguk rohannak a fürdőszobába, méghozzá igen gyakran, mert úgy érzik, piszkos a kezük. Mások babonásan kerülnek bizonyos számokat, vagy ismételgetik a végtelenségig ugyanazt a bűvös szót, mondatot, esetleg hatszor ellenőrzik, be van-e zárva az ajtó. Mi állhat ezeknek az úgynevezett kényszeres cselekvéseknek és gondolatoknak a hátterében? Streli Orsolya gyógypedagógus-pszichológust kérdeztük.

– Mit tekinthetünk kényszeres cselekvésnek, vagy gondolkodásnak?

– A kényszeres zavar, vagy más néven obszesszív-kompulzív zavar (OCD) a szorongásos rendellenességek csoportjába tartozik. A kényszergondolatok olyan visszatérő, tartós gondolatok, képek vagy késztetések, amelyek akaratlanul törnek be a tudatba, bár a személy sokszor tudja, hogy ezek saját gondolati működésének termékei. A legtöbb esetben nagyfokú szorongáshoz vezetnek, amelyet az illető igyekszik elnyomni, figyelmen kívül hagyni vagy valamilyen cselekvéssel semlegesíteni. A kényszercselekvés elvégzése merev szabályok szerint történik és lehet a kényszergondolatokra adott válasz. Céljuk valamilyen fenyegető esemény megelőzése, a szorongás csökkentése. Megjelenhetnek ismétlődő magatartásformák (kézmosás, ellenőrzés) és gondolati folyamatok (számolás, szavak ismétlése) képében.
 
– Mik lehetnek a kiváltó okok?

– A kényszeres zavar halmozottan fordulhat elő családokban, a vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a betegségre való hajlam örökíthető. A tanuláselméleti megközelítés szerint a kényszer egyfajta tanulási folyamatnak a következménye. A gyermek tesz valamit a vélt veszély elhárítása érdekében, ezért is hívjuk ezt aktív elkerülő viselkedésnek. Azáltal, hogy a kényszercselekvést valóban szorongáscsökkenés követi, a gyermekben megerősítődik ez a fajta viselkedés, így hasonló helyzetben újra megismétli ezt a fajta viselkedést. A kognitív szemlélet szerint minden embernek vannak nem kívánt gondolatai, a kényszeres zavarban szenvedők azonban túlságosan veszélyesnek, kontrollálhatatlannak tartják az ilyen típusú gondolatokat, és próbálkozásokat tesznek az elhárításukra, ami a zavar kialakulásához vezethet.

– Mit próbál megoldani, feloldani a gyerek a kényszeres viselkedéssel?

– A kényszercselekvések nagyon gyakran a kényszergondolatokra adott válaszok, a gyermek ezekkel próbálja azt a veszélyérzetet elhárítani, amelyet a betörő, akaratlan gondolatok alakítanak ki benne. A kényszeres kézmosás hátterében a beszennyeződéstől és megfertőződéstől való félelem állhat, az ellenőrzési rituálék mögött az a kényszergondolat, hogy valamely a gyermek számára fontos személy bántalmazásnak esik áldozatul. A kényszercselekvések tulajdonképpen azt a cél szolgálják, hogy a gondolatok keltette szorongást csökkentsék.  

– Melyek a legtipikusabb cselekvés- és gondolatminták?

– A kényszergondolatok közül a leggyakoribbak a félelem a szennyeződéstől, piszoktól, kórokozóktól, a betegségektől való aggodalmak, a gyűjtögetéssel kapcsolatos kényszergondolatok, a mágikus és babonás gondolatok (például szerencsés és szerencsétlen számok), az agresszív gondolatok (például félelem attól, hogy kárt fog tenni magában vagy másokban), a szexuális tartalmú kényszergondolatok (például aggodalom a homoszexualitástól), illetve a tudatba betolakodó, semleges gondolatok, hangok, szavak, számok is. A  legtipikusabb kényszercselekvések a mosakodással, tisztasággal, ellenőrzéssel kapcsolatosak, de jellemzőek még az ismétlési (küszöbön át- és visszalépések, lépcsőn le- és feljárás) és a számolási rituálék, a rendrakással, rendezgetéssel kapcsolatos kényszercselekvések, a kényszeres gyűjtögetés és a túlzásba vitt babonás viselkedés.

– Hogyan reagáljon a szülő a gyerek különös viselkedésére? Mi a legjobb és a legrosszabb, amit ilyen esetben tehet?

– Amikor a gyermekek kényszercselekvéseik kivitelezésébe szüleiket is bevonják, azt  kiterjesztett kényszernek hívjuk. A családok életében problémát okozhat, ha a szülők túlzottan bevonódnak, alárendelik magukat a tüneteknek. Az is gondot jelenthet, ha a szülők mindenáron korlátozni akarják, tiltják a kényszereket, mert a gyermek előbb-utóbb rejtegetni, titkolni fogja azokat. A legjobb, amit a szülő tehet az, hogy megfelelő szakembert keres, és a terápiában koterapeutaként működik közre, hiszen a terápia sikere a szülők bevonása, együttműködése nélkül elképzelhetetlen, többek között azért, mert ő ismeri legjobban a gyermeket.

– Hogyan befolyásolja a gyermek, a szülő mindennapjait a kényszeres gondolkodás és cselekvés? Mennyire veszélyes ez a gyerekre nézve?

– A kényszeres tünetek sok időt és energiát vesznek el a gyermektől, ami a tanulmányi eredmények romlását eredményezheti. Mivel a kortársak számára ezek a cselekvések furcsának tűnhetnek, sérülhet a gyermek önértékelése és a kortárskapcsolatok is problematikusan alakulhatnak, ha a társai csúfolják, kerülik szokatlan viselkedése miatt. A gyermek és a szülő kapcsolata is konfliktusossá válhat, ha a szülő nem érti meg a gyermek szokásait, és megpróbálja mindenáron korlátozni azokat. Nehézséget jelenthet az is, ha a gyermek megpróbálja bevonni kényszereibe az egész családot.

– Mikor kell szakemberhez fordulni?

– Bizonyos kényszeresnek tűnő szokások és a mágikus gondolkodás a gyermekkori fejlődés sajátosságai. Ezek a rítusok a gyermek biztonságérzetét szolgálják. Akkor érdemes egy pszichológust felkeresni, ha a szülő úgy látja, hogy a kényszerek észrevehető szenvedést okoznak gyermekének, nagyon időigényesek és hatással vannak a napi tevékenységekre, a tanulmányi eredményre, a szociális kapcsolatokra. Nagyon fontos, hogy a pszichológus a gyermeket és a szülőt egyaránt tájékoztassa a betegség természetéről, valamint a lehetőségekről. A terápia kezdete előtt szükség van egy részletes viselkedésdiagnosztikára, melynek része a kényszergondolatok és kényszercselekedetek részletes feltérképezése. Természetesen a gyermekterápiákban nagy szerepe van a játékosságnak, a bátorításnak és  a jutalmazásnak. Az ülések alatt a gyermeket szembesítjük a szorongást okozó gondolattal, majd megelőzzük a válasz, a kényszercselekvés véghezvitelét. Az ún. habituációs tréning során a kényszergondolat képzeletben való megjelenítése történik: a gyermek olyan hosszú ideig marad ebben az állapotban, hogy a gondolatok veszítenek szorongáskeltő erejükből.
 
– Ha egy gyerek nem kap megfelelő segítséget előfordulhat, hogy akár felnőttkorában is megmaradnak a kényszeresség jelei?

– A kényszerbetegség kisgyermekkortól felnőttkorig bármely életszakaszban megjelenhet. Nagyjából a felnőttek egyharmadának tünetei kezdődnek gyermekkorban. Az életkor előrehaladtával a tünetek enyhülhetnek, megszűnhetnek, viszont a betegek egy részénél súlyosabbá válnak. Ha időben felismerik a zavart, akkor terápiával a tünetek okozta szenvedés csökkenthető és megszüntethető.