Szakemberek gyermekeink szolgálatában sorozat – 1. rész: Varázslatos Védőnők
A védőnők nemcsak a családok, a várandós vagy már tapasztalt anyukák testi, de lelki gondozásában is igen nagy szerepet játszanak. Gyermekeinkkel foglalkozó, különféle szakemberekről szóló új sorozatunk első részében Dolinka Éva területi-, és iskolai védőnőt kérdeztük.
Fotó: Fiskus Olga
Családháló: Hogyan néz ki az „átlagos” napja egy védőnőnek?
Dolinka Éva védőnő: Nagyon változatos napjai vannak, hiszen családlátogatás, tanácsadás, iskolai szűrések és oltások „színesítik”. Rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk a településen, mert olyan családok élnek, akik mindenre nyitottak: hordozókendő-klub, babamasszázs, mondókázás. Ennek szervezése is sok esetben a mi feladatunk. Természetesen önkéntesen. Adományboltot is működtetünk a tanácsadóban, rászorulóknak.
CSH: Mi motiválta, hogy ezt a pályát válassza?
DÉ: A mi családunkban én lettem az első egészségügyis. A segítség nyújtása motivált. Rózsavölgyben nőttem fel, az ottani védőnők munkáját látva tetszett meg a pálya. Persze, akkor még csak felületesen ismertem a tevékenységüket. Egészségügyi szakközépiskolába járva jóval alaposabban tájékozódtam és tanáraim maximálisan támogatták a választásomat. Érdekes, hogy a főiskola nagy szakmai gyakorlatát az előbb említett védőnőknél töltöttem.
CSH: Van esetleg valaki, akinek személyisége inspirálja a munkájában?
DÉ: A férjem mindig azt mondja, hogy nekem van a legszebb szakmám a világon. Mindig igyekeztem tanulni mindenkitől és nagyon jó kollégákkal vagyok körülvéve.
CSH: Mi a legnagyobb kihívás a szakmájában?
DÉ: Talán a legnagyobb kihívás az, hogy személyre szabottan, napra készen tájékoztassuk a családokat. Mindig fejlődni, tanulni, friss információkkal szolgálni. Sem többet, sem kevesebbet nem mondani, mint amit az adott helyzet megkíván. Úgy segíteni, hogy az észrevétlen maradjon. Megerősíteni abban, ami jó. Támogatni, szeretni, elfogadni. A bizalommal nem visszaélni.
CSH: Volt esetleg olyan eset, szituáció, ami végigkísérte pályáját vagy döntő hatással volt Önre?
DÉ: 30 éve dolgozom, nagyon sok örömben és bánatban osztoztam a családokkal. Nagyon megtisztelő, hogy „beengednek” az életükbe, részese lehetek a családi eseményeknek. És bár a védőnő munkája elsősorban a prevenció, volt, hogy életmentésre is sor került. És a veszteségbe egy kicsit én is „belehalok”…
Fotó: Fiskus Olga
CSH: Mennyire mások a mai anyukák, mint pályakezdő korában?
DÉ: Lényegesen könnyebb és egyben nehezebb dolguk is van a mai anyukáknak ebben az információáradatban. Sokszor nehéz megszűrni és elválasztani a lényeges információt a stresszt okozó feleslegestől.
CSH: Hány éves korig követi általában figyelemmel egy gyermek, család sorsát?
DÉ: Mint területi védőnő, 7 éves korig. Iskolavédőnőként 8.osztályig. Középiskolásokat az iskolavédőnők 16 illetve 18 éves korig. És a legjobb, amikor az én általam gondozott csecsemő felnőve várandósként, vagy kispapaként újra kapcsolatba kerül velem.
CSH: Honnan ered ez a kirobbanó kedvesség és energia, ami Önből árad?
DÉ: Ez biztos valami veleszületett „hiba”… Teljesen feltöltődöm a gyerekektől, a családoktól, a felém áradó kedvességtől és szeretettől. Én csak igyekszem belőle valamit visszaadni.
