Pikler Emmi: magyar asszony, aki forradalmasította a gyereknevelést
Pikler Emmi gyerekorvos a magyarországi gyermekgondozás forradalmasítója volt, két generációt neveltek fel a módszere alapján. Az általa vezetett csecsemőotthon, a „Lóczy” elismert szakmai központ volt. Lánya, Tardos Anna anyja tudományos munkáját folytatja, közel 85 évesen is aktív.
Pikler Emmi gyerekorvos a magyarországi gyermekgondozás forradalmasítója volt, két generációt neveltek fel a módszere alapján. Az általa vezetett csecsemőotthon, a „Lóczy” elismert szakmai központ volt. Lánya, Tardos Anna anyja tudományos munkáját folytatja, közel 85 évesen is aktív.
hirdetés
hirdetés
Mi a lényege a Pikler-módszernek?
Központi gondolata, hogy a kisgyerek szabad mozgásfejlődését ne sürgessük, ne akard, hogy minél hamarabb felüljön, felálljon, járjon, ne tedd állókába, ne tedd ülőszékbe, legyen türelmed kivárni, amíg magától tudja. Csodálkozz rá arra, hogy a gyerek magától hogy jut el a fekvéstől az elindulásig.
Ez a harmincas években, mikor Pikler Emmi elkezdett gyerekorvosként dolgozni, forradalmi gondolatnak számított?
A mai napig az. Ma is általános, hogy a szülők felállítják és járatják a gyereket, mikor még egyedül nem tud, ezért sok gyerek megbotlik a saját lábában. Publikált vizsgálat is készült erről, több száz gyereket vizsgált, és mégse fogadja el se a közvélemény, se a szakma, nincs benne a szakmai kézikönyvekben. Itthon is és külföldön is eléggé általános gyakorlat, hogy a csecsemőt fölültetik, felállítják, járni „tanítják”.
Pikler Emmi Bécsben végzett, onnan hozott haladó eszméket. Utána a harmincas években Budapesten magánorvosként dolgozott családoknál. Az első évben minden héten meglátogatta a családjait, akkor is, ha nem volt beteg a gyerek. Minden praktikus részlet érdekelte, milyen kanalat, cumisüveget használnak, és persze a szoptatásban is támogatta a nőket. Minden anya tudott szoptatni a praxisában. Mindent megbeszéltek, az étkezéssel, alvással kapcsolatosan felmerült problémákat, a szülők naplót vezettek. Nagyon szigorú volt, csak akkor vállalata a gyerekorvosságot, ha betartják a tanácsait. Mivel zsidó volt, nem kaphatott állami állást, így maga válogathatta meg, kiknél dolgozik. Ezek a tapasztalatok jelennek meg az első könyvében, a Mit tud már a baba?-ban, a szabad mozgással kapcsolatos tanácsai mellett a könyvben szó van a szobatisztaságról, beszédről, a gondozásról, játékról is. Mert a kisgyereket nem csak mozogni, hanem játszani is hagyni kell. Ne szórakoztassa az anya egész nap a gyereket!
Sok anya ma arról panaszkodik, hogy még vécére sem tud kimenni, mert a gyerek sír.
Ez sok esetben abból adódik, hogy az anya és a gyerek szimbiózisára hivatkozva úgy gondolják, hogy akkor jó anyák, ha egész nap szünet nélkül együtt vannak a gyermekükkel.
A biztonságot jelentő kötődés alapigénye a kisgyermeknek, hozzáteszem, minden embernek. De a kötődés minőségét nem az határozza meg kisgyermek-, sőt csecsemőkorban se, hogy állandóan, szünet nélkül a mama közvetlen közelében van-e. Ezért nem értek egyet azzal, amit ma kötődő nevelésnek neveznek, hogy az anya egész nap hordozza, szórakoztassa a gyereket, aludjon együtt vele.
A gyereknek van egy saját kíváncsisága, képessége a világ felfedezésére, már megszületett, nem célszerű úgy tenni, mintha még az anyaméhben lenne. Már a néhány napos gyerek nézi, hogy mozog az ökle a szeme előtt, és erősködik, hogy a szeme előtt tudja tartani. Ha folyton a szülő rázogatja neki a csörgőt, akkor elfedi, eltereli a gyerek saját érdeklődését, figyelmét. Ha az anya túlságosan magához szoktatja a gyermekét, ez idővel mind a kettőjük életét megnehezítheti. Ha a gyerek azt szokja meg, egy pillanatot nem tud meglenni az anya nélkül, mindig karban akar lenni, azt várja, hogy a mamája mindig vele foglalkozzon. Nehéz lesz önállósodnia. Előbb-utóbb gyakran a mamának elege lesz, és nyűggé válik a gyerek, jönnek a konfliktusok.
