Családháló

Kezdőoldal Történetek „Angyalcsináló” gyárak – kisgyerekek a szovjet börtönökben

„Angyalcsináló” gyárak – kisgyerekek a szovjet börtönökben

Ahogy a szerelem, a szex, az erőszak és a prostitúció, úgy a várandósság és a gyermekszülés is része volt a táborokban zajló életnek. A bányák, az építkezések helyszínei, a fakitermelő brigádok, a magánzárkák, a barakkok és a marhavagonok mellett léteztek a Gulag kíméletlen világában olyan részlegek is, amelyek az anyáknak és gyermekeiknek voltak fenntartva.

Családháló,

Nem minden gyermek született a Gulagon. Sokukat az anyjukkal együtt „tartóztattak le” és hurcoltak el valamelyik táborba. Az ezt a gyakorlatot lehetővé tévő szabályok sosem voltak teljesen világosak. Az egyik 1937-es rendelet, amely a „nép ellenségeinek” feleségeinek és gyermekeinek letartóztatását érintette, kimondottan tiltotta, hogy várandós, vagy gyermekeiket még szoptató anyákat vegyenek őrizetbe. Ugyanakkor egy 1940-ben hozott rendelet szerint a kisbabák csak 1,5 évig maradhattak anyjukkal, utána kötelezően árvaházba kellett őket tenni, vagy rokonokhoz adni, az anya pedig (mint a nép ellenségének felesége) ekkor a Gulag valamelyik táborába került.

A gyakorlat természetesen köszönőviszonyban sem volt a törvényben előírtakkal:  várandós és szoptatós nőket egyaránt szokás volt letartóztatni és deportálni. Tudunk olyan nőről, aki a táborba érve szülési fájdalmakkal szállt le a vonatról, egy másik nő (feltehetően nem az egyetlen) pedig halott gyermeket szült, miután végigszenvedte az embertelen, hetekig tartó utazást a jéghideg vagonokban élelem és víz nélkül. Előfordult az is, hogy valaki a vonaton szülte meg gyermekét.

Gyerekek egy szovjet árvaházban a 30-as években. Nadrágra már nem jutott…

Kicsi gyerekeket is letartóztattak a szüleikkel együtt. Egy női rab, akit 1920-ban börtönöztek be, éles hangú levelet írt Dzerzsinszkijnek, „megköszönve”, hogy letartóztatta és gyermekotthonba küldte hároméves kisfiát. A börtön sokkal kifejezőbb szó a gyermekotthonokra, amelyeket angyalcsináló gyárnak is hívtak, hiszen aki ide bekerült, csak rendkívüli szerencsének köszönhetően maradt életben. Sok százezer kisgyerek halt meg így először a kuláktisztogatás idején a 30-as évek elején, majd a II. Világháború után az etnikai tisztogatások során.

A szerencsétlen gyerekek számára a trauma, hogy szüleiket soha többé nem látták és vagy az utcán, vagy egy rettenetes árvaházban kellett évekig tengődniük éhezve, fázva, ruha nélkül, betegen, kitéve a „nevelők” kegyetlenkedéseinek, egész hátralévő életükre rányomta a bélyegét. Egy lengyel rab visszaemlékszik egy nőre, akit konkrétan a hároméves kisfiával együtt zártak börtönbe  „A gyermek jól viselkedett, de törékeny és csendes volt. Igyekeztünk mesékkel, történetekkel szórakoztatni őt, de ő újra és újra félbeszakított minket, és azt mondta: „De hát börtönben vagyunk, vagy nem?”

Az elképzelhetetlen nehézségek és szenvedések ellenére sok nő volt, aki szándékosan esett teherbe a táborokban. Ezt általában azért tették, hogy felmentést kapjanak a nehéz fizikai munka alól, egy árnyalatnyival jobb minőségű ételhez jussanak és reménykedhessenek abban, Utóbbira kétszer volt példa: 1945-ben és 1948-ban, bár ezek elsősorban a nem politikai bűnösökre vonatkoztak.

Forrás: via

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Tippek: így eshetsz könnyebben teherbe

Már próbálkoztok egy ideje, de még csak egy csík van a terhességi teszten? Íme néhány tanács, amit érdemes megfogadnod.

Close