Testvérek vagyunk, bárhonnan is jössz
Gyerekzsivaj tölti be a Hotel Zugló épületét, mikor megérkeznek a Testvércsalád-találkozó tagjai. Ilyen lelkes és boldog társaságot még nem láttam, azonnal kiszúrom őket. Mindenki ismerkedik, a családok rögvest észreveszik a párjukat. Kilenc kárpátaljai család érkezett ötvenhárom fővel és kilenc magyar család ötven fővel vállal felelősséget értük. Kezdetét veszi az vasárnapig tartó találkozó.
A csütörtöki nap nagyon izgalmas volt kicsik és nagyok számára, hiszen ellátogattunk a Parlamentbe. Az Asztalos család minden tagjának élmény volt ez, mert még János, az apuka sem járt ezen a helyen. A lányok szabadon szaladgáltak előttük, a legkisebb lány pedig érdeklődve figyelt mindent apja mellkasáról. Az idegenvezetésnek köszönhetően megtudhattunk a koronáról sok érdekességet, láthattunk egy őrségváltást és használhattuk a titkos lépcsőt is. Természetesen a gyerkőcök kedvence az őrségváltás volt. Az idősebbek viszont a kérdezz-feleleket kedvelték jobban, mert itt megcsillogtathatták a tudásukat is. Azért a szülők sem szorultak háttérbe, még nekem is meséltek történetet arról, miért is van több száz szivartartó az épületben. Természetesen a közös fotózás, érdeklődés a felsőház üléstermében sem maradhatott ki. A lépcsőkön lefelé menet Szidor László elmesélte, hogy mennyi új élményt kapott, csak ezzel a látogatással. Emlékeket ébresztette benne, hogy akkor járt utoljára Budapesten mikor felújítások volt a Parlament épületén.
A reggeli programokat követően visszaérkeztünk a hotelbe egy finom és kiadós ebédre. Ahogy az étterem telt úgy vált a hely egy táborozási hely színterévé. Mindenki csacsogott a másikkal, egyik asztaltól a másikig rohantak a gyerekek. Új élményeiket osztották meg egymással a testvércsaládok vagy épp a közös fotóikat posztolták a közösségi oldalra az idősebb srácok. Ebéd után egy család elmesélte: nagyon elégedettek, hogy itt lehetnek, a gyermekeik nagyon boldogok, és a testvércsaládjuk kifejezetten hozzájuk illik. Ugyanakkora gyermekeik vannak és sok a közös bennük is, felnőttekben. A kicsik annyira tele voltak energiával, hogy végig arról faggatták a szüleiket, hogy mikor indulhatnak már tovább a következő programra. A közös buszozáson észrevehető volt, hogy milyen ingergazdag programokban volt reggel óta része a családoknak, mert sokan elbóbiskoltak míg megérkeztünk egy új kalandhely színterére, a Budai Várba.
Az idő nem akart kedvezni nekünk, az eső elkezdett szemerkélni. A rossz időjárás úgy látszott, senkinek sem szegte kedvét, mert a fiúk inkább kardoztak az ernyőkkel, a lányok pedig újabb szelfiket gyártottak a szuper panorámával a háttérben. A Magyarság Házába megérkezve mindenki elképedt a hatalmas épület láttán, majd izgatottan foglalták el a helyüket egy teremben, ahol már vártak minket. Az előadás a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes műsorával kezdődött. A kezek mellett a kamerák is azonnal magasba lendültek, senki nem akart lemaradni egy pörgésről sem. Egy kisfiú azonnal ráérzett a zenére. Amint sikerült egy kicsit bátortalanul megkapaszkodnia, azonnal belekezdett fülig érő szájjal a táncba. Az ünnepségen beszédet mondott a Családháló Közösség Országos Szervezője, Székely Attila. Beszédében kitért arra, hogy eddig ötvenegy család, közel kétszáz fővel jelentkezett. A megkeresések folyamatosak, és még mindig lehet jelentkezni. Székely Attila köszönetet mondott a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének, hogy összekötötte velünk a határon túli családokat. „A Családháló Közösség feladata az volt, hogy összehozza a családokat, de reméljük hosszútávon megmaradtok egymásnak, sőt gyermekeitek, unokátok testvércsaládjának.” – zárta sorait Székely Attila.
A köszöntő után következett a Magyar Állami Népi Együttes zenekara. Pál István „Szalonna” az együttes vezetője óriási meglepetést okozott a közösségnek, mikor elmesélte, hogy ’91-ben ugyanott ült, mint most a vendégek. Ekkor befogadta egy magyar család, akik megmutatták neki Budapestet. Ez a mai napig örök emlék számára. A hangulat már ekkor is a tetőfokán volt, de igen nagy volt az öröm mikor bejelentették, hogy egy kárpátaljai muzsikát adnak majd elő. Természetesen ez nagy meghatódottságot váltott ki a szülőkből és együtt énekeltek a zenészekkel. Ezután következett a gyerekek és szülők legnagyobb örömére a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes táncháza. Tánc közben látszott igazán, hogy nem számított ki honnan jön, eggyé vált az egész csapat. A zenekar a háttérben játszott, a táncosok fogták a gyerekek kezét, a szülők egymás vállát és már kezdődött is a móka. Életre szóló élmény lesz ez a közös tánc a Paulik családnak is. Az anyuka, Olga önfeledten táncolt, míg gyermekei folyamatosan fényképezték, hogy ez a pillanat is örök emlék maradhasson. Nekünk is készült kép, amit elraktározhatunk, nemcsak a szívünkbe, de az albumba is.
Hamarosan képgalériát is készítünk, hogy lássátok milyen jól telt ez a pár nap.
Fotók: családhaló.hu – Képszerkesztőség/Tuba Zoltán
Támogatónk:
