Szülés utáni 3 nap: békés összeszokási idő vagy megpróbáltatások sora?

A tapasztalatok nagyon mások, de olyan kismamával még nem találkoztam a témáról folytatott sűrű eszmecseréim során, aki azt mondta volna, hogy jó volt neki az a három nap.

Azt értem, hogy az orvosok így látják biztosítottnak a baba megfigyelésének lehetőségeit. De különös volt azt olvasni, hogy ez a három nap a szoptatás segítését célozná meg. A legtöbben azt éltük meg, hogy ezek a napok éppen, hogy nem segítették elő a felhőtlen szoptatást. A legtöbb kórházban még mindig norma, hogy előtej helyett – ami az immunrendszer szempontjából nagyon fontos lenne – tápszert kapnak a babák. Jól eltelíti a cseresznye méretű gyomrukat, és furcsamód nincs sok kedvük utána a szopihoz. Ráadásul a bélflórájukat sem optimálisan alapozza meg. De az is általánosnak mondható, hogy anyatej helyett cukros vizet kapnak a babák. Pedig ahhoz, hogy az orvos által említett sárgaság esélyét csökkentsük, éppen a gyakori szoptatás lenne a legjobb módszer.

A gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon sok komplikációmentes szülés után az anyák – érthető módon – igyekeznek kijátszani a rendszert: hazamennek egy nap után, és a 72 óra leteltével visszamennek a kötelező BCG oltás és a zárójelentés miatt. Az új szabályozás tisztábbá tenné a rendszert, az egész folyamatot pedig a természetesség felé mozdítaná el.

Én mindkét szülésem után nagyon szívesen hazamentem volna 24 óra elteltével. Nem éreztem, hogy a kórház a biztonságot jelentené nekem. Ha bármi gond lett volna, ezerszer szívesebben mentem volna vissza; azt hiszem, sok anyatársam is így van ezzel. Miért?

• A kórház általában nem a nyugalom szigete. Valójában elég nyomasztó közeg, ahol folyamatosan küzdünk olyan kérdésekkel, mint pl. higiénia, tisztasági felszerelés hiánya, idegenek jelenléte, mozgáskényszer.
• A legtöbben többágyas szobában vagyunk. Az apák ide nem jöhetnek be, mi viszont akaratlanul is egymást ébresztjük fel – főképp a babák.
• Nem érzem, hogy tájékoztatást kapnánk, mint a cikkben a doktor úr mondja. Kapunk, de lehetőleg három különbözőt. Nem ritka, hogy az egyik nővér/védőnő azért vesz elő, amit a kollégája mutatott vagy mondott éppen úgy. Az első babám születése után nem megerősítve távoztam – pont, hogy nem, inkább tökéletesen inkompetensnek éreztem magam.
• Elvileg ezek a napok a pihenésről szólnának – gyakorlatilag nem arról szoktak. A folyosón reggel hatkor már megy a zajongás; aztán, ha véletlen sikerül visszaaludni, hétkor ránk kapcsolják a villanyt vizitkor. Lehetőleg egy húzós éjszaka után, legalábbis, ha a baba velünk volt, és őt ugyanúgy zavarja a közeg, mint minket.
• A folyamatos neonvilágítás stresszfaktor a baba számára, mégis általánosnak mondható a magyar kórházakban.  A babák a stresszre alvással reagálnak – míg mi azt hisszük, nyugodtak.
• Sok kórházban még mindig norma az újszülött elvitele, ami nem alapozza meg a kötődést, inkább azt az üzenetet hordozza, hogy nem kell, hogy túl közel legyen az anyához a baba.
• Elvileg a törvény elég nagy szabadságot ad az anyának, például lehetővé teszi, hogy mindig a babával legyen. Ez a gyakorlatban sajnos nem mindenhol valósul meg. “A doktornő nem szereti, ha az anyák ott sertepertélnek, míg vizsgál és oltást ad, úgyhogy ilyenkor kint kell maradni!”
• A jelen rendszerben, akárhányadik szülés, általában nagyon csúnyán néznek, ha nem várom ki a három napot, bármilyen egészségesek vagyunk mindketten. Azt kommunikálják, hogy a baba nem fogja megkapni a BCG oltást, amiből nagy gondjaink lesznek, és ez visszaélés is a kórházzal szemben, hiszen csak három nap után kapják meg utánunk az állami térítést.

Egyszóval: értem Rucz doktor úr félelmeit, de anyaként egészen másképp látom a “három nap biztonságát”. Nekem ezek mindkétszer szörnyű három napok voltak. Laikusként nagyon fontosnak tartanám az első napok zavartalanságát, az összeszokásra való lehetőséget és a gyakori szoptatást. A kórház egyikben sem segít. Egy egészséges újszülött esetében azok a gondok, amelyeket kivédeni akar, kisebb eséllyel adódnának elő természetes körülmények között.

Az álláspontom tekinthető teljesen szubjektívnek. Mindenesetre egyáltalán nem szól olyan helyzetekről, amikor a szüléskor vagy azt követően komplikációk lépnek fel. Tisztelem a kórházi dolgozók munkáját. 

A Családhálónál úgy tudjuk, a javaslat szakmai szervezetekkel konszenzusban született meg.

[shortcodefblock title=”Az újszülött 24 órát követő intézményből történő elbocsátásának feltételei az új szabályozás tervében” igazitas=”right” szelesseg=”100″]

Problémamentes terhesség és szülés utáni esetekben a szülő nő és a normális újszülött diagnózisú, 2499 g feletti születési súlyú újszülött 24 órát követően az intézményből történő elbocsátására – a szülő nő kérésére – abban az esetben kerülhet sor, ha a szülés időpontja a 37-41. terhességi hét között történt, spontán, jó állapotban született az újszülött, és a posztnatális időszak is eseménytelen volt.

A 24 órát követően az intézményből történő hazabocsátás csak abban az esetben alkalmazható, ha azt minden érintett egészségügyi állapota indokolja, amelyért az intézeti elbocsátó orvos a felelős személy.

A hazabocsátás részletes előfeltételei:

1. a szülés a 37-41 hét között történt (hüvelyi, nem műszeres befejezéssel),

2. a mater multipara,

3. a klinikai lefolyás zavartalan volt, a hazaadás előtti orvosi vizsgálat nem talált olyan elváltozást, ami további megfigyelést igényel,

4. a hazaadás előtti 12 órában az újszülött légzése, szívműködése, testhőmérséklete dokumentáltan a fiziológiás határokon belüli volt,

5. legalább 2 alkalommal ürített vizeletet az újszülött,

6. legalább 1 alkalommal ürített mekóniumot az újszülött,

7. legalább 2 egymást követő alkalommal táplálható volt az újszülött, a szopás, nyelés és légzés koordinációja problémamentes volt,

8. az anyai szűrővizsgálati eredmények maradéktalanul rendelkezésre állnak, nem indokolnak további intervenciót,

9. az intézet biztosítani tudja az objektív hallásszűrés elvégzését, a BCG oltás megadását, az újszülött adaptációjának pulzoximéteres ellenőrzését, legalább transzkután bilirubin mérést, illetve ezek elvégzéséről más intézményben gondoskodik,

10. az újszülött szűrővizsgálatai tekintetében (csípő, hallás, anyagcsere betegségek) a szükséges intézkedéseket a kezelőorvos megtette (visszarendelés),

11. az újszülött kötelező BCG oltása tekintetében a szükséges intézkedéseket a kezelőorvos megtette (visszarendelés),

12. az anya kétséget kizáróan képes felelősséggel ellátni újszülött gyermekét, azoknak a képességeknek és tudásnak a birtokában van, ami alapján felismeri a normálistól eltérő állapotokat,

13. megfelelő szociális háttér rendelkezésre áll az otthoni ellátás biztonsága érdekében.

(Forrás: kormany.hu)

[/shortcodefblock]